A Margitsziget nevezetes fái - I. rész

2011.02.03. 15:03

Margitsziget nevezetes fái közül választottunk ki pár darabot, melyet egy kellemes séta keretében megismerhetnek a kedves parklátogatók.

A Japánkertben 1958-tól fejlődik három, kb. 20 m-es kínai ős-mamutfenyő (Metasequoia glypto-stroboides), mely egy lombhullató fenyőféle (1).

A Halastó patakja partján egy 60 éves virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) látható. Érdekessége a talaj fölé emelkedő oszlopszerű módosult, lélegeztető gyökere (2).

Szintén a Japánkertben csodálhatjuk meg a két, festői megjelenésű, soktörzsű kaukázusi szárnyas-diót (Pterocarya fraxinifolia), melyeknek a legnagyobb lombkorona átmérője 22 m (3).

A Nagyszálló szomszédságában egy botanikai érdekesség, a kínai tüskés sárgafa vagy kínai bors (Zanthoxylum simulans) hívja fel magára a figyelmet. Törzse és ágai tövisesek, levele és termése aromás (4.).

A perzsa varázsfa (Parrotia persica) őszi lombszíne és díszes kérge miatt magas díszértékű fa. Érdekessége, hogy gyakran csak tízévente hoz magot (5).

Az amerikai ámbrafa (Liquidambar styraciflua) egy parásodó kérgű, ritka fa - az előbb említett fával együtt - ősszel a Felső-nagyrét egyik legfeltűnőbb színfoltját nyújtó fája (6).

A Szent Mihály kápolnával szemben egy közel száz esztendős kínai páfrányfenyő (Gingko biloba) látható (7).

A kápolna és a romok között található, több mint 190 éves, közel 40 m magas, 635 cm törzskör-méretű ősplatán (Platanus acerifolia) európai viszonylatban is a legdekoratívabb koronájú platánok között áll (8).

A víztorony közelében állnak az Arany János tölgyei (Quercus robur). Történetileg a Sziget egyik legnevezetesebb facsoportja, bár a költő nem alattuk írta versét (9).

A szabadtéri színpad környékén találhatjuk a virginiai szilva vagy amerikai kakiszilva (Diospyros virginiana) háromtörzsű példányát. A repedezett kérgű, különleges megjelenésű fa nem hoz termést (10).

Az rózsakerti kismedence mellett fejlődik a lótusz szilva vagy mandzsu-égiszilva (Diospyros lotus), ehető termésű egzotikum, melyet manapság alanynak használnak a nagy termésű 'kakiszilvák' fajtáihoz. Fája értékes ébenfát ad (11).

A Palatínus strand bejáratával szemben látható a 'hétvezér platán', melyet az I. világháborúban bombatalálat ért és utána tőből hajtott hét törzset (12).

A főúti sétány melletti fenyvesben négy, 210 éves fekete fenyővel (Pinus nigra) találkozhatunk, melyek Budapest legidősebb példányai. E fenyőket megkímélve, társaikat 1945-ben kivágták az ideiglenes Manci híd építéséhez. Később újra telepítették a fenyves egy részét (13).

A piros pados úttól délre áll az 1838-as nagy árvíz idején megdőlt narancseper (Maclura pomifera), mely azon kevés fák közé tartozik, amelyek túlélték azt a pusztító áradást, melyben a Sziget növényzete egykor szinte teljesen megsemmisült. Húsos, 10-15 cm átmérőjű, ráncos, narancsra emlékeztető áltermése feltűnő megjelenésű, sárgászöld színű és ehetetlen (14).