Főkert Nonprofit Zrt.

Munkavégzésünkről, -erőfeszítéseink ellenére- az utóbbi hetekben, a médiákban számos negatív kritika fogalmazódott meg, míg a kultúrált parklátogatásra való buzdításról jószerivel semmit sem hallottunk. Igaz ugyan, hogy a parkok takarítása feladatunk része, csak éppen az arányok kezdenek eltolódni, méghozzá erőteljesen. Ebből adódóan kevesebb idő jut a szakmai munkára, és kevesebb pénz marad növényültetésre, fásításra, gyepfelújításra. Mert a szemét, a világon mindenhol így nálunk is pénzbe, méghozzá sok pénzbe kerül. Költsége van az összeszedésnek, az elszállításnak de még az elhelyezésnek is.

Sokszor közöltünk már adatot arról, hogy egy-egy hétvége, vagy rendezvény után mennyi szemetet gyűjtöttek össze kertészeink. Ezzel sem volna baj, ha a szemét a gyűjtőkben vagy környezetében gyűlne, és nem kellene több hektárt bejárni az eldobott hulladék összeszedésére.
A Húsvéti ünnepek három napja alatt, a Margitszigeten 70, a Városligetben 30, míg az Erzsébet téren naponta 2,2 m³ szemét keletkezett. Kertészeink napi 12 órában dolgoztak, gyűjtötték a szemetet és ürítették a tárolókat, mégis alig győzték.

A turista szemével az elhanyagolt közterek vagy a szemetes parkok, nem feltétlen a kertkultúrát vagy a parkfenntartásban végzett munkát minősíti. Sokkal inkább azt az emberi magatartást, amely nem óvja, védi azt a zöld értéket, amelyben egyébként „idillien” érzi magát.

A városi nyüzsgésből rövid időre kiszakadó, szép környezetben, jó levegőn piknikezni vágyó embereket nem várja „fűre lépni tilos tábla”, mint valamikor, és csősz sem zavarja ki a parkokból a szaladgáló, játszó gyermekeket, mégis bizonyos szabályok betartását feltételezi. Például, hogy a pázsiton nem rak tüzet, pláne nem a park padjaiból, nem töri szét a játszószereket, az alkohol elfogyasztása után az üveget nem a sétáló burkolaton töri össze, és azt is, hogy nem hagy maga után szemetet. Egy-egy hosszabb ünnep, vagy rendezvénnyel eltelt hétvége után, a károkozások tömegét, változatos mikéntjét tapasztalhatjuk meg.

A parkok milyensége a ráfordított forrásoktól jelentősen függ. A növénykultúrák fenntartásának adott szintű technológiai folyamata ehhez igazodik. A parklátogató annyira nem is veszi észre azt amit a kertész, hogy itt-ott tápanyaghiányos a gyep, vagy a növényállományok pótlásakor a kevésbé igényesebb fajra esik a választás, holott ma már sokkal több egyedi fajból válogathatnánk.

A parkok használatáról kinek-kinek más az elképzelése. Fenntartásuk szakmaisága a mi felelősségünk de nem csak a mi kötelességünk. A kötelesség oldalt sajnos elfelejtik az emberek.