A most bemutatásra kerülő Örökzöld történetek című kisfilm-sorozat célja bemutatni a FŐKERT tevékenységének érdekességeit, kulisszatitkait, mégpedig olyan szakemberek közérthető tolmácsolásában, akik minden nap Budapest zöldebbé tételén munkálkodnak.

A városi zöldterületek, a parkok és fasorok napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a közbeszédben, így a FŐKERT szerepének kiemelt figyelem jut. Tevékenységének bemutatására készítette el a most bemutatott kisfilm-sorozatot Örökzöld történetek összefoglaló címmel, melyek elkészítésére az Északi Támpont Közhasznú Egyesületet kérte fel

Az epizódok mindegyike a FŐKERT szerteágazó tevékenységének egy-egy szeletét dolgozza fel, a tervezéstől kezdve, a faápoláson vagy éppen a természetvédelmi területek kezelésén át az innovatív fejlesztések bemutatásáig. Az egyes kisfilmek stílusa dokumentarista jellegű, céljuk, hogy ismeretterjesztő jelleggel hívják fel a figyelmet a budapesti parkok hasznosságának a sokszínűségére (pl.: közösségi-, szabadidős-, rekreációs-, oktatási helyszínek) és a városi zöldfelületek üzemeltetése révén a FŐKERT által végzett munka jelentőségére. Az Örökzöld történetek sorozat további célja, hogy a FŐKERT Nonprofit Zrt. mai tevékenységét, fejlesztéseit, a fővárosi zöldterületek kezelésében betöltött szerepét közérthetően és látványosan mutassa be a nézőnek.

Mostantól kezdve öt héten keresztül minden héten bemutatunk egy-egy részt a sorozatból. Az első, Budapest virágai című epizódban a FŐKERT termesztőtelepét és komposzttelepét ismerhetik meg a nézők.

 

 

 

Megosztás

A téli időszakban végzett munkálataink során mindig elsőbbséget élvez a hóeltakarítás és a jeges utak síkosságmentesítése. Társaságunk a hétfői havazás óta folyamatosan végzi a fővárosi parki utak tisztítását. Ahol a terepviszonyok engedik, ott hótoló kistraktorokkal dolgozunk, egyéb helyszíneken kézi erővel történik a hóeltakarítás. A lefagyott jégréteget környezetre nem káros pétisó szórással oldjuk fel.

Megosztás

Több mint egy éves történeti és műemléki kutatási, tervezési, engedélyezési és kiviteli közbeszerzési előkészítő folyamat után, 2018. januárban kezdődnek a Magyar Nemzeti Múzeum állami tulajdonban lévő telkén álló Múzeumkert megújításának kivitelezési munkálatai.

A komplex rekonstrukció célja a kert történeti hitelességű helyreállítása és korszerű, többfunkciós belvárosi közhasználatú zöldfelület kialakítása. A munkálatok során megújulnak a közművek, a sétányok és a műemléki főépülethez illeszkedő gyalogos burkolatok létesülnek.

További információk a Magyar Nemzeti Múzeum honlapján találhatók.

Megosztás

A FŐKERT Nonprofit Zrt. vezetősége és dolgozói mély megrendüléssel tudatják, hogy elhunyt Csorba Veronika okleveles kertészmérnök, tájépítész, 1964-től 1994-ig a FŐKERT munkatársa. 

Csorba Veronika a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolán tanult Ormos Imre professzor és Mőcsényi Mihály mellett. A FŐKERT-nél­ ­először a kivitelezésben, majd a fenntartásban szerzett gyakorlatot, ezt követően került a tervezési csoportba. Számos fővárosi közpark, közkert és intézménykert tervezője, legnevezetesebb művei a városligeti Vakok kertje, a Múzeumkert, a Hajógyári-sziget közparkja és a Bécsi kapu előtti Európa park. Nyugdíjba vonulását követően építész testvérével közös vállalkozásban folytatta tovább tervezői munkáját. Munkásságát mindig meghatározta a természet tisztelete és szeretete.

A 150 éves FŐKERT emlékév keretén belül készített interjúsorozat részeként készült beszélgetés az alábbiakban olvasható:

„Mindig a természetes formák inspiráltak”- Csorba Veronika visszaemlékezései

Megosztás

Szabó József, okleveles kertészmérnök,
a FŐKERT Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

Először a kertészeti szakközépiskolát, dísznövénykertész-parképítő szakon, majd 1988-ban üzemtan szakon a Kertészeti Egyetemet végezte el. Szakdolgozatát a főváros zöldfelület-gazdálkodásának átfogó elemzéséből, a FŐKERT-ből írta. A sors keze, hogy akkori szakmai javaslatait, ma neki kell megvalósítania. Kinevezését követően elindította a céget az elismertség útján. A Társaság piaci helyzetének erősítésén, a közszolgáltatás minőségének javításán dolgozik fáradhatatlanul.

Született kertész

„Tulajdonképpen általános iskolás korom óta tudtam, hogy kertészmérnök leszek. Így természetes volt, hogy a kertészeti szakközépiskolában (akkor Asztalos János, ma Varga Márton Kertészeti és Földmérési Szakképző Iskola) tanulok tovább. Szerencsém volt, mert abban az évben indult el a parképítő szak, ahová a túljelentkezés ellenére is egyből bekerültem. Egyértelmű volt, hogy jeles érettségit követően a tanulmányaimat a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, a Kertészmérnöki Karon folytatom. A specializációnál Üzemtan, üzemszervezés szakot választottam, 1988 júniusában jó eredménnyel diplomáztam. Szakdolgozatomat Budapest zöldfelület-gazdálkodásának ökonómiai elemzéséből írtam, a III. és a VII. kerületet véve összehasonlítási alapul. A munkában gazdaságossági- hatékonysági számításokat végeztem és szakmailag is értékeltem. Akkor még álmomban sem gondoltam, hogy amit kritizálok, azt egyszer nekem kell majd jobbá tenni, a dolgozatban tett javaslataimat akár meg is valósítani.”

„Az Egyetem elvégzése után nem sokkal, 1989. március 1-én megalapítottam az első önálló vállalkozásomat, az Ózon Dísznövénykertészeti- és parképítő Betéti Társaságot. A cég 25 évet volt jelen a piacon, ez idő alatt a kertész szakterület minden ágával foglalkozott és egy erős szakmai alapokra alapuló céggé vált. Volt olyan idő, amikor még a Főváros zöldfelület-gazdálkodásába is bekapcsolódtunk.”

A FŐKERT élén

„A Fővárosi Kertészeti Vállalat a ’60-as évek vége felé élte virágkorát. A ’70-es években is jelentős fejlesztések voltak, elsősorban a lakótelep-építéseknek és a közpark-rekonstrukcióknak köszönhetően. Ezt követően túlélt egy rendszerváltást, jelentős szervezeti átalakulásokon ment keresztül és ma már egy kiemelten közhasznú, nonprofit közszolgálatóként működik. Amikor 2010-ben Tarlós István Főpolgármester Úr felkért a cég vezetésére, ezt az örökséget kívántam tovább éltetni. Ezt a megbízatást így az életem derekán, a szakmai életem csúcspontjának tekintem. Fontos feladatom ezt a céget, a Fővárost kellő szakmai alázattal szolgálni, hiszen a mindenki szeme előtt zajló zöldfelület-gazdálkodási közszolgáltatást végezni igen nagy felelősség.

Az elmúlt 7 évben átstrukturáltuk a céget, fontos lépéseket tettünk a hatékonyság növelése és a költségoptimalizálások javítása érdekében. A FŐKERT korábban egy igen alulfinanszírozott nagyvállalat volt. Erről a pontról sikerült elmozdítani és egyre jobb mutatókat elérni. Nemcsak az elöregedett gép- és eszközparkot, hanem a gondolkodást és a cég belső- és külső megítélését is sikerült javítani, fejleszteni. Ma már a FŐKERT a közfeladat ellátása mellett egy vállalkozás-orientált gazdasági társaság is egyben, amelynek magja a zöldfelületi fejlesztés. Eredményesen lecseréltük a gépparkot: a kosaras autónk ma már akár 30 méteres magasságba is nyúlik, a komposzttelepünk új aprítógépet és dobrostát kapott, a cég néhány hete gazdagodott egy Magyarországon egyedülálló idősfa-átültető célgéppel. Az elmúlt években megteremtettük a cég egységes arculatát, mind a gépjármű, az eszközpark, mind a médiamegjelenések, mind a munkaruházatok tekintetében. Új kommunikációs és PR programot dolgoztunk ki és hajtunk végre. Az új szemléletű kommunikációnk alapja az eredményesség, a szépség és a jóság közvetítése, amelynek köszönhetően az utóbbi években a FŐKERT az „ismert” helyett „elismert” cég lett. Közösségi környezetszépítő családi rendezvényeink, mint például a „Miénk itt a park!”, vagy a „Tedd meg MAgadért!” évente 6-8.000 embert mozgatnak meg.”

„A cégnek ma több mint 400 fő alkalmazottja van. Ebből 300 fő körüli a fizikai állomány. Ők azok a “spártai harcosok”, akik a mintegy 6 millió m2 fővárosi tulajdonú kiemelt közparkot és közkertet, valamint a 14-15 millió m2 külterjes zöldfelületet, a 120.000 db fasori fát és a további 110.000 db parkfát gondozzák nap mint nap. A szakmai munkát 90-100 fős szellemi háttér, úgynevezett központi irányítás mozgatja, könyveli, ügyintézi. A Társaság kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a dolgozóit igazi közösségé formája. A vállalat hosszú távú perspektívát tud mutatni, így szép számmal vannak olyanok, akik több évtizede dolgoznak itt. Több olyan kollégánk is van, aki már több mint 50 éve dolgozik a cég kötelékében. Mindent megteszünk a fizikai állományban dolgozók munkakörülményeinek javítására is: 14 telephelyet újítottunk fel és modernizáltunk, ahol európai szintű munkakörülmények vannak; korszerűsítettük a balesetvédelmi eszközöket; a dolgozóknak cafeteriá-t, költségtérítést, bérletet és egyéb juttatásokat biztosítunk. Egyszóval mindent megteszünk azért, hogy aki hozzánk jön dolgozni, az nálunk is maradjon.”

„Szerényen azt szoktuk mondani, hogy a FŐKERT, a “Szakma zászlóshajója”! A legrégebbi és a legnagyobb kertészeti cég, ezért fontos, hogy mindig magas szakmai minőséget képviseljen. Számos olyan kezdeményezésünk, programunk van, ami innovatív, példaértékű a szakmán belül: folyamatban van például a teljes digitális zöldkataszterünk kiépítése, valamint egy új vegetációs, biodiverz technológiákkal is kísérletezünk a klímaadaptáció jegyében. Tavaly indítottuk útjára a „10.000 új fát Budapestre!” programot, amely 3 év alatt közel 10.000 közterületi fa eltelepítését célozza, az idei közel 3.000 fát már kiültettük. Ennek a programnak is szakmai biztosítéka egy stabil faiskolai termesztői háttér megléte.

„Az elmúlt években átalakítottuk a cég leányvállalatait is. A Tahi Faiskola Kft. újra 100%-os FŐKERT tulajdonban van, ami megfelelő, stabilan tervezhető növényhátteret nyújt a fasorrekonstrukciós és parkfelújítási munkákhoz. Tahiban egy új csarnokot, a termesztőtelepünkön pedig egy teljesen korszerű 6.500 m2 alapterületű termesztőházat építünk a termesztés és a kiszolgálás színvonalának az emelésére. Az egykor híres virágbolt hálózatot üzemeltető, ma főként ingatlanhasznosítással foglalkozó Virágért Kft.-ben is szeretnénk a szakmai érdekérvényesítésünket, tulajdonrészünket majd tovább növelni. A 100%-os tulajdonban lévő FŐKERT Mérnökiroda Kft. cégprofilját kibővítettük, már nem csak kertépítészeti tervezéssel és projektirányítással, hanem beruházás komplex-lebonyolítással is foglalkozik és az elmúlt évek megvalósult projektjei mutatják, hogy a cég képes munkát elhozni, éles helyzetben a piacról is. Sokat és keményen dolgozunk nap, mint nap a munkatársaimmal és nem veszünk vissza az általam diktált feszített tempóból sem. Igazi szakmai mérföldkő volt az életemben, amikor több évtizedes, a Főváros zöldterületein végzett szakmai és vezetői tevékenységemért, 2016. novemberében „Budapestért” díjjal tüntettek ki.”

150 éves a FŐKERT

„A 2017-es év jubileum a FŐKERT életében. A vállalat elődje 1867-ben alakult, így idén ünnepeltük a cég fennállásának 150. évfordulóját. A jubileumi emlékévet a „szokásos” éves Szakmai Programunk, közszolgáltatói tevékenységeinken túlmutató eseményekkel is fémjeleztük, ami igen sok pluszfeladatot adott, komoly kihívás volt, de így a sikerélmény is nagyobb lett. Az emlékév nyitórendezvényeként egy kültéri kiállítást rendeztünk be a Városháza parkban. A tablókon a történeti vonatkozásokon kívül elsősorban a széles közösséget megszólító programjainkat mutattuk be. Elindítottunk egy interaktív jubileumi honlapot (www.fokert150.hu), amelyen fotókat, történeteket és interjúkat teszünk közzé. Ezt követte a komplexen felújított Gellérthegyi Csúszdás Játszótér ünnepélyes átadása. Útjára indítottuk egy teljesen új, BudapestGreen névre keresztelt mobiltelefonos applikációt, ami egy igazi StartUp-nak is tekinthető, ami egy olyan applikáció, amely a fővárosi zöldfelületekről tartalmaz érdekes és hasznos információkat, továbbá a fővárosi közparkokban található botanikai ritkaságok mellett az ivókutak, a sportpályák, játszóterek és a nyilvános WC-k is benne vannak már az adatbázisában. Nemcsak az emlékévnek, hanem a FINA-nak köszönhetően megújultak a Margitsziget zöldfelületei, hogy méltó helyszínt biztosítsanak a nemzetközi rendezvénynek. A 2013-ban megújított nagyszökőkút új, multimédiás programmal bővült, a kertészeti felújítások keretében pedig 180.000 új növényt telepítettünk el.”

„Az emlékév egyik legnagyobb és maradandót alkotó munkája a jubileumi könyvünk, egy képes album megjelentetése volt. Ezzel elsősorban nem egy FŐKERT történelemkönyvet, hanem a múltat és a jelent egybefogó, a Társaságot színesen és olvashatóan bemutató kiadványt szerettünk volna közreadni. Az emlékév záró rendezvénye a december 7-én, a Kertészeti Egyetem dísztermében tartott, egész napos Szakmai konferencia volt, melyen számos vidéki kertész kolléga is megtisztelt.”

„Ezúton szeretném megköszönni a FŐKERT valamennyi egykori és jelenlegi munkatársának és partnereinknek a közreműködését, amellyel a Jubileumi Emlékév programjait támogatták, a sikerességét biztosították! Kollégáimmal együtt naponta keményen megdolgozunk az elért szakmai eredményekért, a zöldfelület-gazdálkodást a Főváros napi működtetése egyik fontos elemének tartjuk és valljuk Teréz anya szavait: “Úgy érezzük, hogy amit teszünk, az csak egy cseppp a tengerben. De anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.”
Ezennel is kívánok Mindnyájuknak boldog, békés ünnepeket, Áldott Karácsonyt, és eredményekben, szakmai sikerekben gazdag újesztendőt!”

 

A szöveg 2017. decemberében a Szent István Egyetemen felvett beszélgetés alapján készült.
Szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Megosztás

Komlósné Hlatky Katalin, okleveles kertészmérnök, tájépítész. Kétszer is dolgozott a FŐKERT kötelékében. 1972-73-ig a Parképítési Osztályon, majd 1994-től 1999-ig a FŐKERT Tervezési Stúdió munkatársaként. Szakmai életútja során folyamatosan jelen volt és van a fővárosi parkok és kertek életében. Kivitelezőként, de főként tervezőként számos fővárosi közpark, utca és közkert újragondolásában vett részt. Szeret pályázni, sok csoportos és egyéni tervpályázaton sikerrel vett részt. Kedvencei a mai napig a játszóterek. Nyugdíjba vonulása óta a budapesti, majd az országos on-line és interaktív zöldkalauz összeállításán és fejlesztésén dolgozik mind a mai napig.

FŐKERT, először  – 1972-1973

„Én először 1972-73-ban jelentkeztem a FŐKERT-hez, kertépítő technikusként. Sembery István volt akkor a főépítésvezető a parképítésen, ahová én is kerültem. Előtte a KÖZTI-ben dolgoztam. Kivitelezői ismereteket szerettem volna begyűjteni, ezért váltottam. Állati szerencsém volt, mert az akkor egyik legjobb építésvezető keze alá kerültem művezetőnek. Szokolay Laci nagyon innovatív és a „friss” agyú ember volt. Nagyon akarta, hogy jól valósuljanak meg a dolgok és jól átlátta a folyamatokat. Az első munkám a Kanizsai utcai óvoda kertje volt, éppen az, ahova most az egyik unokám jár. Az akkor elültetett fák ma már szép nagyok.”

„Utána volt egy faátültetéses munkánk. A soroksári faiskola elöregedett faállományából a lakótelepi fásításokhoz vittünk ún. fagylabdás fákat. Ez az átültetési forma azóta már kiment a divatból. Akkoriban a karbantartó üzem készített ehhez a helyszínen berakható kalodákat. Először körbeásták a fát, azután kivették, amikor biztosan fagyott volt. Aztán így szállították az újpalotai lakótelepre, a kelenföldi lakótelepre. Ezek a fák nagyobb, 10 cm körüli törzsátmérőjű, „tábla széli” megmaradt példányok voltak. Ezeket ültettük… jó kemény tél volt. Elektromos gallyazásokat csináltunk, az volt még akkor téli munka.”

„Tavasszal, Istennek hála, elkezdhettük a Főváros születésének évfordulójára a BUVÁTI-ban (Budapesti Városépítési Tervező Iroda – a szerk.) Krizsán Marcsi és Baraczka Kati által tervezett Megyék kertjét (a Népliget egyik része – a szerk.) A kert Magyarország megyéinek érdekességeit mutatta be, anyagban, formában és sok minden másban. Mivel nagyon sokféle volt, így nagyon sokféle dolgot lehetett megtanulni egy helyszínen. A FŐKERT legjobb kövezői voltak ott: a Hoffmann, Bere Sándor és Donkó Kálmán. Hihetetlen szépen burkoltak. A siklósi márványtól kezdve a bazaltig mindent be kellett építeni. Most már romokban hever ez a kert, de még mindig felismerem azokat a részleteket. Ami lenyűgöző, itt és a gellérthegyi Jubileumi Parknál is, Krizsánné térlátása. Lenyűgöző, hogy tudta 1967-ben, hogy mit hova kell ültetni ahhoz, hogy 50 év múlva is mutasson a park. Szerintem ezt csak a régiek tudták. A nagyjaink, akikről olvashatunk: Peter Lenné, Mőcsényi Mihály… ennyire tudtak tereket alkotni, térben és időben. Ugyanezt lehetett látni a Megyék kertjében is. Krizsán Marcsi és Baraczka Kati járt ki művezetni. Őtőlük is jó sokat tanultam. Onnan kezdve, hogy hogyan kell bánni az emberekkel, egészen odáig, ha jön a termőföld, azt hová kell tetetni: a centrumba kell tenni, hogy a legrövidebb távolságon lehessen széthordani. Ha esetleg 10 méterrel arrébb tetettem le, akkor szétcincált a Szokolay. Volt modora, de sok mindent lehetett tőle tanulni!”

„Én a kivitelezést nem egy életre való dolognak szántam. Mivel a Megyék kertje építése alatt annyi mindent megtanultam, így, amikor Krizsán Marcsi megkérdezte, lenne-e kedvem elmenni a BUVÁTI-ba, rögtön igent mondtam. Az reménytelen volt akkor, hogy bekerüljek a FŐKERT Parktervezési Csoportjába, mert ott voltak akkor elegen. Így a pályafutásomat a BUVÁTI-ban folytattam, amit szintén nagyon szerettem. Ezt követően az ÁÉTI-be (Általános Épülettervező Vállalat – a szerk.) mentem, ahová Killer Pista elcsalt. Pistát még a KÖZTI-ből ismertem, nagyon szerettem vele dolgozni. Ő a FŐKERT-nek is az egyik oszlopa volt, ’a 70-es évek egyik meghatározó kerttervezője volt. Azután ő elment az ÁÉTI-be és én akkor vele mentem. Az ÁÉTI után a PESTTERV-nél dolgoztam.”

FŐKERT, másodszor – 1994-1999

„Következő szereplésem a FŐKERT-nél 1994-ben kezdődött. Jól ismertem Osvay Andrást, ő általa kerültem a Tamáskovics György vezette „előkészítésre”. Az akkor elég elfekvő volt. A feladatunk a Lakótervtől, Buvátitól beérkező tervanyagok költségelése volt, mennyiért csinálja meg a munkát a FŐKERT. Én ezt már előtte is csináltam, árelemzést, és hasonlókat. Gyuri nagyon jó főnököm volt. Eleve az, hogy az ember mások munkája után dolgozik, megadta azt az elfekvő hangulatot. Ezen a helyzeten mindenképpen szerettem volna változtatni. Akkoriban csak amolyan összegépelt – összetűzött költségvetéseket adtunk ki. Akkor már Kocsis László volt cégnél a főkönyvelő, és vele együtt csináltunk címlapot és adtunk egy egységes formát a költségvetéseknek is. Amikor Kecskésné Szabó Ildikó, a FŐKERT Tervezési Stúdió vezetője nyugdíjba ment, Kocsis László engem szemelt ki utódjának. Addigra Laci már tudta, hogy én „pályázós” vagyok, így általában kiadta a feladatot: – Na, ezt nyerjék meg, Kati! Aztán volt, hogy megnyertük, általában elég tűrhető helyezéseket gyűjtöttünk be.”

„Én 1996-tól 1999 végég 3 éves megbízatással voltam a FŐKERT Tervezési Stúdió ügyvezetője. Akkor már túl voltunk a rendszerváltás okozta eufórián, de még maradt elég energia arra, hogy régimódi módon működjön egy ekkora cég… Akkoriban kezdtek leválni a kerületek parkfenntartásai, de megvolt rá az igény, hogy egységesítsék az elvárásokat.

„Volt parkadat nyilvántartás, amelyet geodéták készítettek. Nyilvántartottuk az összterületet, mekkora az évelő, kavics, egynyári, szilárd, egyéb felület nagysága, a vízfelület, a lépcső, van-e emlékmű és hasonlók. Rendes volt a nyilvántartás, amit Törőcsik Éva vezetett. Persze azért voltak abszurditások is. Stúdióvezető koromban volt terítéken, hogy méressük fel a parkokat és vezessünk dendrológiai nyilvántartást. Gyönyörűen megcsináltuk, felmérettük, megvolt a dendrológiai nyilvántartás excel táblázatban. A Főváros akkor azt mondta, hogy ezt a fafelmérést csak papír alapon készítsék el. Akkor nem kérte, hogy ez digitális legyen. Ez 1997-1999-ben volt. Utána, amikor a Szent István Parkot terveztem, meg kellett még egyszer vennem digitálisan a geodéziát a FŐKERT Tervezési Stúdiónak, hogy legyen alaptérképünk, ugyanazt a felmérést, amit már réges-régen egyszer elkészíttettünk. És a geodéta még egyszer eladta nekünk, persze kicsit olcsóbban… Ráadásul nem volt összepasszítva a digitális állomány és a táblázatos adat. De ez most már szerencsére lejárt lemez. Ezen akkor sokat bosszankodtunk, nevettünk. Pedig akkor már teljesen nyilvánvaló volt, hogy a digitális világ jön, ezt megúszni nem lehet. Én is elmentem egy tanfolyamra, hogy legalább irodai programokat megtanuljak használni. Rajzolni, digitálisan, sajnos azóta sem tudok…”

„Amikor a Tervezési Stúdió vezetője lettem, kicsit furcsálltam, hogy nem Hetessy Jutka vette át a vezetést, aki nagyon jó tervező volt. Volt ott akkor egy gárda, akit fel kellett izzítani! Ez nemcsak emberi tényezőkön múlt, hanem azon az általános „főkertes” mentalitáson, hogy 4 órakor mindenki eldobta a „szerszámot” és elment haza. Arra kértem az embereket, hogy úgy hagyják ott a feladatot, hogy valamelyik részét befejezték. A leszakadt ajtajú szekrényeket is megcsináltattam, a szürke falakat lefestettem. Az első év végén még fénymásoló gépet is vettem a nyereségünkből. Kocsis László igazgató, amikor engem kievezett, biztosan nem gondolta, hogy ilyen sokba fogok kerülni… De aztán szépen sorban jöttek az eredmények, és ahogy a kezdeti igényeinket kielégítettük, beállt a rendes működés. Akkoriban a tervezési stúdión dolgozott Berzsenyi Magdi, Takács Rita, Kucsovszky Anna, Hetessy Jutka és Naszályi Márta. Egy erősen női csapat volt ott akkor. A Killer Pistát kb. egy évre visszavettük, így volt még egy közös évünk a Főkertnél. Pista akkor már beteg volt, nem bírta a bejárást, így csak rövid ideg volt velünk. Szintén frissítési szándékkal alkalmanként megkértük Baraczka Katit, hogy legyen alkalmi, belső terv zsűrink…”

„Volt egy olyan álmunk is, hogy a városligeti fasort piros virágú gesztenyéből felújítjuk. Ehhez Radó Dezsőt kértük fel szakértőnek. Ki is találtuk a módszert. Mintaszakasznak a Lövölde tér-Bajza utcai szakaszt választottuk. Én nagyon szerettem volna, ha sikerül, sok energiát fektettem bele, de sajnos elhalt ez az ötlet. Tóth Imre (dendrológus, a FŐKERT egykori faiskolai vezetője – a szerk.) szakvéleménye megadta a kegyelemdöfést ennek az álomnak. Véleménye szerint oda japánakác (Sophora japonica ’Regent’) fasort célszerűbb volt ültetni… Ettől függetlenül nagyon szép dolgok voltak. A hattyúdalom a Márk Gergely rózsafajtáival felújított, eredetileg Csorba Vera által tervezett margitszigeti Rózsakert volt. Azóta már újra felújították, átalakították, más fajta rózsákkal. És nagyon jó játszóterek voltak. Sok játszóteret terveztem. A Köztársaság téri, az volt az egyik kedvencem. 2000-ben álltam a saját lábamra.”

„A Szent István Park felújításánál hosszú ideig próbáltam meggyőzni Kocsist, hogy ez egy akkora falat, Rerrich Béla után nagyon nehéz megtervezni! Fontos, nehogy valami névtelen tervezői csapatnak kiadja, hanem legyen belőle tervpályázat. Ezt akkor nem vállalta fel, de Tátrai Jutkával, Nagy Ivánnal, és Cságoly Ferenccel, akik a városrendezési pályázatot nyerték, közösen dolgozhattuk ki a terveket. Fontos volt, hogy legyen egy kontroll, hogy ne csak az én fejemből, adott helyzetben kipattanó ötlet határozza meg a park sorsát. Ezt a munkát így, közös munkával dolgoztunk ki. Volt egy belső pályázat is, így a saját munkáinkból is tudtunk menet közben okulni. Volt kiállítása a XIII. kerületben, így a lakosság is véleményezhette.

„Határozott törekvés volt arra, hogy megőrizzük a jó színvonalat, ami a FŐKERT „Tervezést” megalakulása óta jellemezte. Utódaim is erre az útra léptek, ez látszik Szalkai Adrienn munkáin és a mostani új technológiai kísérleteken is. A FŐKERT valahogy megkívánja, hogy az általános igényesség mellett a harcosság is legyen meg, hogy el lehessen érni a dolgokat. Hiába non-profit cég, mégis nagyon sok mindent és sok mindenkit kell eltartania. Sok oldala van, amit mi nem láttunk át…”

„Szeretek visszaemlékezni, mert egymást segítő, szép időszak volt. Én úgy emlékszem, hogy mindenki mindenkit segített. Még ha a fizetés alacsony is volt, de nekem nagyon jó időszaka volt az életemnek.”

Zöldkalauz

„1996-tól gyakorlatilag beleültem egy tervtárba, egy óriási adathalmazba, az elődeim precíz nyilvántartásába, a diatárba, a dokumentumtárba, és egyszerűen elfogott a vágy, hogy ezeket rendezzem! Amikor beléptem a FŐKERT-hez, láttam a bezsákolt tervtárat a Dob utcai épület második emeletén, félrerakva. Haza nem tudtam vinni, mert otthon nem volt helyem, de az úgy nem maradhatott. Aggasztott a tervtár sorsa. Az archív dokumentumok szanaszét, több helyen voltak. Akkor kezdtem el az új fénymásoló gépünkkel az alaprajzokat lekicsinyíteni és szabadkézzel átrajzolni, majd erről digitális rajzot csináltatni. Ezekből az alaprajzokból, fotósnak készülő fiam és az én fotóimból, a teljesség igénye nélkül született a Budapesti Zöldkalauz (2001) című könyvem. Második lépcsőben elkészült az Főváros összes névvel ellátott közparkjának ismertetője, ami most már digitális formában a www.zöldkalauz.hu honlapon jelenik meg. Igyekszem követni a budapesti változásokat – ha tudomást szerzek ilyenről – elmegyek fotózni, próbálom kideríteni, ki tervezte és frissítem a honlapot, hírt adok erről és más érdekességekről a FB oldalon. Most megyeszékhelyekre készítek hasonló munkát. De az indítást a FŐKERT-nél összegyűjtött alapadatok adták.”

 

A visszaemlékezés 2017. novemberében a Szent István Egyetemen felvett beszélgetés alapján készült.

Szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kézirat átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Báthoryné Nagy Ildikó Réka

 

Megosztás

2017. december 14-én tartotta Társaságunk évértékelő, évzáró állománygyűlését. A rendezvény Szabó József vezérigazgató értékelte a FŐKERT150 jubileumi emlékévet és vázolta az elkövetkezendő időszak terveit.

Legjobb dolgozói díjakat kaptak a következők:

LEGJOBB SZAKMUNKÁS: Trencsényi Andrea
LEGJOBB BETANÍTOTT MUNKÁS: Balázs Pálné
LEGJOBB SEGÉDMUNKÁS: Nyerges András
LEGJOBB GÉPKEZELŐ: Andrási Gábor
LEGJOBB VIRÁGÁGYÁPOLÓ: Révész Józsefné
LEGJOBB NÖVÉNYVÉDELMI SZAKEMBER: Aranyi János
LEGJOBB KARBANTARTÓ: Mészáros Zoltán
LEGJOBB FAÁPOLÓ SZAKEMBER: Hegedűs István
LEGJOBB ADMINISZTRÁTOR: Somossy Judit
LEGJOBB ADMINISZTRÁTOR: Benedek Barbara
VEZÉRIGAZGATÓI KÜLÖNDÍJ: Kovács Zsolt

25 éves munkaviszonyuk alkalmából maradandó értékű tárgyjutalomban részesültek:

Berényi Pál                         I. Kerület                            gépkezelő
Bogád Attila                       Gellérthegy, XI-XXII.ker betanított kertész
Kaldenecker Zoltán          Népliget                              gépkezelő
Karaba Ferencné              Margitsziget                       betanított kertész, csopvez.
Kovács Tibor Sándorné   Takarító csoport               betanított kertész
Mohácsi László                  VIII-IX. Kerület               gépkezelő
Takács Szabolcs                 Takarító csoport              betanított kertész
Tóth Tibor                           Parkszerviz                       általános karbantartó

Gratulálunk a díjazottaknak!

Fotók: Szabó Zoltán

 

Megosztás

Törőcsik Éva, okleveles kertészmérnök, a FŐKERT egykori vezérigazgató helyettese. 1977-ben végezte el az egyetemet. Két periódusban is dolgozott a FŐKERT kötelékében: először 1979-1984-ig, majd a rendszerváltást követően 1991-től 2011-ig. Végigjárta a ranglétrát. Először a Margitszigetre került, azután a XIII. kerület, majd az V. kerület parkfenntartási üzemvezetője. Később főmérnök, majd kertészeti igazgató. 2011-ben vezérigazgató helyettesként ment nyugdíjba. Azóta saját gödi kertjén munkálkodik.

FŐKERT először – 1979-1984

„1977-ben végeztem a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen, a Termesztési karon és Faiskola szakon. Két évig a gödi TSZ-ben dolgoztam egy zöldség részlegen, azután, 1979-ben kerültem a FŐKERT-hez. Akkor a FŐKERT egy konszolidált, nagynevű, stabil vállalat volt. Először a Margitszigeti Alközpontba kerültem, Stoics Terike alközpontvezetőhöz és Kürthy Istvánhoz, aki legendás üzemvezető volt. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Már a gyakornoki időm alatt is nagyon sokat tanultam tőlük. Körülbelül fél év elteltével kerültem át a XIII. kerületbe üzemvezetőnek, ahol 1984-ig dolgoztam.”

„A XIII. kerület egy nagyon érdekes kerület volt. Volt egy belvárosi része, Újlipótváros, a Jászai Mari térrel és a Szent István parkkal, volt még egy kiemelt parkrészlet, a Béke tér, és a többi része mind lakótelep volt. Ezek a lakótelepek különböző időszakban épültek. A Fiastyúk, akkor még Thälmann lakótelep az ’50-es években, aztán az Árpád hídi lakótelep és a Váci útra felfűződő kisebb lakótelepek a ’60-as években, végül a Dráva utcai lakótelep a ’70-es évek végén épült. Érdekes volt megfigyelni, hogy a korábbi lakótelepek parképítési munkái sokkal magasabb minőséget képviseltek. Ahogy egyre előrébb mentünk az időben, úgy születtek egyre egyszerűbb, egyre alacsonyabb minőségű lakótelepi zöldfelületek. Ez a fenntartónak jó volt, mert lehetett alkotni: évelőágyakat kialakítani, fásítani. Az átadásukkor nem voltak ezek kész parkok, elplanírozott felszín, gyepfelület, néhány fával.”

„A munkaerő örök problémája volt a FŐKERT-nek. Újlipótvárosban volt egy stabil állomány, 30 éve ott dolgoztak. Betanított munkások voltak, de a gyakorlatuknak köszönhetően szakmunkásoknak feleltek meg. A kaszálógépeket nők irányították. Egy alakalommal nekem kellett megvigasztalni az egyik kaszás asszonyomat, Szécsiné Ancit, amikor sírva találtam őt a parkban. Kérdeztem, mi a probléma, ő pedig elpanaszolta, hogy reggel kiélezte a késeket és frissen tette fel, mégis „csíkosra vág a fű”, ami őt nagyon elkeserítette. Pedig ő volt a cég egyik legjobb kaszása. Általában több volt az asszony a fenntartásban. A férfiak inkább a hórukk munkákat végezték és a fasorokban dolgoztak, minden egyebet az asszonyok végeztek. Azt gondolom, hogy a fenntartás elsősorban női szakma. Demecsné Ica volt a másik híres kaszás asszony Zuglóban, a mai napig dolgozik még nyugdíjasként. Ő egy 180 cm vágószélességű géppel dolgozott, lenyűgöző munkát végzett. Kaszáltunk 50 cm vágószélességű kézi „tili-toli” fűnyírógépekkel is, de nekem még volt kézi kaszásom is, aki együtt kigyalogolt a Sabo gép mellé és ő végezte el a „tisztázást”. A kézi kaszásom egy süketnéma és analfabéta ember volt, de nála szebben és racionálisabban dolgozó embert keveset láttam. Mivel az állandó munkaerő kevés volt, teljesen hétköznapi volt a cégnél az alkalmi munkavállalók foglalkoztatása. Reggel felvettem, délután pedig kifizettem őket. Annak idején még az állandó dolgozók fizetését is mi vittük ki zsebben. Az „alkalmisok”gyakorlatilag minden nap jöttek. Sorban álltak reggel az alközpontnál. Akkor egy épületben voltam a közterület-fenntartókkal. Velük csereberéltem, mert ugyanazt az embert foglalkoztatni alkalmi munkaerőként nem lehetett korlátlanul. Igy váltva, hol nálunk, hol a „köztisztáknál” dolgoztak. De mondhatnám, hogy ők is állandó munkaerőként működtek. Ismerték a területeket, néha még egyedül is el lehetett őket engedni, mert olyan önállóan végezték a feladatot. Kint a lakótelepen három ember volt összesen: egy csoportvezető, aki egyben kaszált is és két másik asszony, akik szintén besegítettek kaszálásba is. A lakótelepeken szerződéses parkgondozók voltak. Ez egy nagyon érdekes konstrukció volt: általában a lakótelepen helyben lakó nyugdíjasok vállalták, akikkel leszerződtünk márciustól október végéig, ők végezték a napi manuális feladatokat (ágyások gondozása, cserjemetszés). Az összes gépesített munkát (kaszálás, hulladékszállítás) továbbra is mi végeztük. Volt egy nyugdíjas kertész, aki a műszaki ellenőri feladatokat látta el. Ez egy nagyon jópofa dolog volt, kicsit hasonlít a ma divatos közösségi részvételre vagy a védnökségi programokra!”

„Télen jégpályákat is csináltunk. Az ún. lakótelepi dühöngőket, futballpályákat locsoltuk fel télen. Egy alapjég réteggel indítottunk és azt „hizlaltuk”. Ebbe is be lehetett vonni a lakókat. Volt olyan lakótelep, ahol hoki bajnokságokat játszottak a helyiek.”

„Ezek a lakótelepi parkok tényleg közösségi terekként működtek. A Fiastyúk lakótelepen a házak közvetlen környezetében lévő zöldfelületet a helyi lakók ingyen és bérmentve tartották fenn. Amikor ifjú titán voltam, rosszallóan néztem, hogy a lakók ebben a sávban mindenfélét össze-vissza ültetgetnek! Most visszagondolva az egy nagyon jó pofa dolog volt. Ettől érezték a lakók, hogy az a park az övék!”

Köztisztaság átalakulóban

„Amikor a XIII. kerületben voltam, akkor a köztisztaság, mint önálló feladat nem létezett. Heti egyszer kiürítettük a parkokban lévő „ceglédi” típusú kukákat, és más feladat nem volt. Voltak még nyilvános WC-k, amelyeket a Fővárosi Csatornázási Művek üzemeltetett. A rendszerváltás után ez a helyzet megváltozott. Először is a nyilvános WC-k üzemeltetését kiadták egy kft-nek, amelyik hamar felismerte, hogy gazdaságosan nehéz működtetni. Így rendre-másra megszűntek a nyilvános WC-k, aminek a parkgondozók itták meg a levét. Amíg dolgoztam, minden évben leadtunk a fővároshoz egy listát, hogy hol vannak bezárt nyilvános WC-k és mennyire fontos lenne ezeket újra megnyitni.”

„A parkhasználat is teljesen megváltozott. Ezzel már az V. kerületben szembesültem. Például divatba jöttek a pillepalackok, amiből kettőt beletettek a szemetesbe, és már lehetett is üríteni. A döntéshozókkal sajnos nem lehetett odáig eljutni, hogy a megváltozott szokásokhoz egy új közterület-üzemeltetési program szükséges. Át kell gondolni a köztisztasági feladatokat, új berendezések kellenek, stb. Amikor nyugdíjba mentem, a Margitszigeten naponta kétszer kellett üríteni a szemeteseket, kétszer kellett végigmenni, hogy a sziget vállalható állapotban legyen. Sajnos ez a fajta működés a parkfenntartás rovására ment, mert attól vonta el a munkaerőt.”

FŐKERT másodszor – 1991-2011

„1984-ben mentem szülési szabadságra. 1991-ben jöttem vissza a FŐKERT-hez. Ez már nem az a konszolidált, jó pozícióban lévő, egyeduralkodó vállalat, hanem egy túlélésért küzdő cég volt. Az V. kerületben lettem üzemvezető, ahol nagyon jól éreztem magam. Egy nyüzsgős ember vagyok, így nagyon tetszett, hogy ott mindig mindennek napra késznek kellett lennie. Ott olyan frappáns, belevaló nők dolgoztak akkor, akik mindent meg tudtak oldani. Gépparkunk nem volt. Kaszálógépeket hol ide, hol oda dugtuk el. Nem volt egy olyan helység, ahol a szállítójárműveket tárolhattuk volna. Mindig a margitszigeti alközponttól kértünk kölcsön, ha olyan volt a helyzet. Akkor még a parkokat szétosztottuk az asszonyok között, volt olyan, akihez két-három kisebb park is tartozott, mérettől függően. A szerszámokat a vízóraaknához hasonlító szerszámos aknákba zárták el. Villamoson vagy buszon jártak a parkok között, nem lehetett szerszámokat magukkal cipelni, de azért sokszor elkerülhetetlen volt, hogy a nehéz tömlőket villamoson szállítsák. Később már tudott a cég gépesíteni és mikrobuszokkal szállította a munkásokat és szerszámokat egyik helyről másikra, de annak idején ez még nem volt olyan egyszerű.”

„1992-ben a Főpolgármesteri Hivatal Közmű ügyosztálya megkeresett egy olyan állással, aki a parkfenntartás műszaki ellenőreit koordinálná és a FŐKERT-tel is tartaná a kapcsolatot. Megkerestek, elvállaltam! Talán fél évet voltam ott. Nekem, aki a gyakorlatból jöttem, nagyon lassúnak és nehézkesnek tűnt a hivatal. Közben Kocsis László lett a FŐKERT vezérigazgatója, aki engem visszacsábított. Az ő személye egy új lendületet adott a cégnek. Azt, hogy a FŐKERT túlélte ezt a rendszerváltás utáni zűrzavaros időszakot, az nagyban neki köszönhető. Számos olyan rendeletet készítettünk elő az ő irányítása alatt melyek a mai napig hatályosak, meghatározzák és biztosítják a FŐKERT tevékenységét! Kemény évek voltak ezek. Nemcsak a külső környezet, hanem a belső környezet is drasztikusan átalakult. A FŐKERT ún. Szendrői –családja, a „nagyok” szinte egyszerre vonultak nyugdíjba. Nemcsak a felső vezetők, hanem évente két-három gyakorlott kerületvezető is elment. Az aktív, tehetséges kollégák egy része saját vállalkozásba kezdett! Komoly generációváltás volt ebben az időben. Kocsis engem főmérnöknek nevezett ki, Kanász Éva helyére. Ez volt számomra a legnehezebb időszak. Még a struktúra a régi volt. Egy alközponti rendszerben működtünk, amelyen belül meg akartunk felelni a tulajdonos Főváros elvárásainak, egy komplex közszolgáltatást végeztünk (hatósági feladatok, tulajdonosi érdekképviselet, adatszolgáltatás stb.). A másik oldalon pedig a kerületek pályáztattak minket az addig fenntartott, kerületi fennhatóságú zöldterületekre. A piacon akkor rengeteg sok fenntartó cég jelent meg, sokszor olyanok, akiknek semmilyen kertészeti végzettségük nem volt, de olyan árakon, amivel mi nehezen tudtunk versenyezni. Mindig az alacsony ár diktált, hiszen forráshiányosak voltak az önkormányzatok. Ebben a környezetben egy nagy, lomha FŐKERT, a korszerűtlen nagy gépparkkal, a rábízott Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő használhatatlan ingatlanokkal, a nagy létszámú adminisztratív gárdájával, aki azért volt, hogy kiszolgálja a Fővárost, nem tudta felvenni a versenyt. Nagyon nehezen lehetett a kettőt együtt csinálni. Ez vezetett el odáig, hogy egy nagy szervezet-átalakítással létrejött a mai FŐKERT és kiváltak belőle azok a kft-k, amelyek aztán a piacon tudtak mozogni. Így a parkfenntartás is kettévált: részben maradt a közszolgáltató rész a kiemelt zöldfelületek fenntartására, másrészt létrejöttek a kft-k, amelyek sokkal rugalmasabbak voltak, pályázni tudtak és a piacról éltek.”

„Az átszervezést követően 1996-tól lettem kertészeti igazgató, ami azt jelentette, hogy a fenntartáson túl a parkokat érintő beruházások is hozzám kerültek. Az utolsó 10 évet töltöttem úgy, mint kertészeti vezérigazgató helyettes, amikortól a cég összes szakmai feladata hozzám tartozott. Kibővült a feladatköröm a komposzttelep üzemeltetésével és a termesztő-telep irányításával. Úgy látom, most jobbak az anyagi kondíciói a cégnek, mint a mi időnkben voltak. A legnehezebb mindig a forráshiány csökkentése volt. Számos tanulmányt, közvélemény-kutatást végeztünk és az eredményeket benyújtottuk a Fővárosnak. A parkfenntartásban nem túlzó, ha 50 %-os forráshiányról beszélünk. A parkfenntartást, úgy ahogy, még tudtuk biztosítani. Egyre kevesebb volt a munkaerő, alkalmi munkavállalókat már nem lehetett foglalkoztatni… Fokozatosan eltűntek a parkokból a rózsák, az évelők… A legjobban azokat a cégeket büntetik, akik élő munkaerőt foglalkoztatnak. A munkák egy részét lehet gépesíteni, mint pl. automata öntözést alkalmazni, ami az én időmben terjedt el, de a növényápolási munkák zömét, az ültetéseket kézzel kell csinálni, nincs mese… És ugyanígy a fejlesztéseknél is nagy probléma volt. Ezek a parkok nincsenek valós értékükön nyilvántartva. Nincs könyvelt amortizációjuk. Egy pázsitfelület éppúgy elavul, mint egy épület, a park épített elemei is nagyon ráfordítás-igényesek. Nemcsak fizikai, hanem erkölcsi értelemben is avultak voltak ezek a berendezések. Például 1975-ben a Városliget felújításánál nagyon korszerű burkolatok és játszóterek készültek. De azt követően nem volt lényegi felújítás több, mint 30 éven át.

„A rekonstrukciókat illetően próbáltunk tematikus programokat indítani, mindig olyat, aminek apropója volt. Erre példa a játszóterek EU szabványosítása. Ezt a programot éppen az egyetemmel közösen csináltuk. Az egyetemről szakemberek és hallgatók felmérték a játszótereket, a berendezések állapotát, a korosztályokat stb. Ez alapján el lehetett indulni egy rekonstrukciós programmal, amit 5-10, sőt volt olyan, amit 20 év alatt terveztünk megvalósítani. Hasonló programot dolgoztunk ki a zöldfelületek és a fasorok vonatkozásában is. De sajnos nem volt ebben folyamatosság. A választási évek előtti időszakban csúcsra járattuk a programokat, utána jött a négy szűk esztendő… Ettől függetlenül voltak sikeres rekonstrukciós projektek, pl. a Szent István Park, amire nagyon büszkék lehetünk! A Szilágyi Erzsébet fasor vagy az Andrássy úti fasor rekonstrukció is ehhez az időszakhoz köthető. El kell, hogy mondjam, a fasor rekonstrukciók óriási lakossági ellenállásba ütköztek. Nagyon nehéz volt, mert majdnem teljes fasorcserét hajtottunk végre. Sok egyeztetés volt. Akkor még nem volt a cégnek ekkora PR apparátusa, mindig én voltam előtérben. A Szilágyi Erzsébet fasornál volt egy újságíró hölgy, akit nem tudtunk sehogyan sem meggyőzni. Felvittük őt a kosaras kocsival 20 méter magasra, hogy a saját szemével lássa, milyen állapotban vannak a fák. Én a jövőre nézve is a fasorok ügyét érzem a legfontosabbnak. Sokkal következetesebben kellene végezni a fasorfelújításokat! Meg kellene találni azokat a fajokat, amelyek tényleg alkalmasak az adott helyszínre. Most valójában csak kapkodunk… Legalább 20 évre előre kellene tervezni, a kiültetendő faanyagot egy faiskolánál lekötni, „biztos” fákat kellene alkalmazni…. A fasorfenntartáson is lehetne „finomhangolni”. A fenntartás sajátossága, hogy a munkák 90 %-át azért végezzük, hogy a fa környezetének jó legyen: látszódjon a közlekedési tábla, a közvilágítás, ne takarja el a homlokzatot, az elektromos vezetéket ne bántsa, tiszta legyen az űrszelvény, elférjenek a buszok stb. Csak 10%-ot fordítunk ténylegesen a fákra, hogy azok jól érezzék magukat és szépen növekedjenek. Nyilván ezt a helyzetet csak egy rekonstrukcióval lehet igazán megváltoztatni és újra végiggondolni, a fafaj-választástól a burkolatokig, hogy mi szolgálja sokkal jobban a fasor érdekeit, hogyan lehetne ezt a helyzetet konszolidálni. Amúgy is a fasori fák vannak a legtöbb környezetterhelésnek kitéve… Vannak olyan történeti fasori fák, amelyek kezdenek eltűnni a közterületekről. Pedig nem feltétlenül kellene leírni őket. Például az V. kerületi Váci utca elején álló platánok, amelyeket úgy megmetszettünk, mint a franciák vagy az olaszok, és azóta jól érzik magukat…”

„A parkok közül két kisebb projektet említenék, ami nagyon közel állt a szívemhez. A Hild téri játszótér felújítása nagyon nagy sikerű volt. Ez még az EU szabványosítás előtt megtörtént. Akkoriban már itt voltak Magyarországon a megfelelő játszóeszközöket forgalmazó cégek, de még nem igazán voltak nagy játszótér rekonstrukciók. Hlatky Kati különös kreativitással megtervezte, azután megépítettük. Ez volt az első „nyugati” típusú játszótér a fővárosban. Más kerületekből is jártak oda a családok, annyira nagy igény volt az ilyenfajta új játszóterekre. A másik a nyugdíjazásom előtt a Szent István parkban kialakított Márk Gergely-féle rózsakert. Ennek hosszabb a története. A munkakörömhöz tartozott, hogy évente részt vehettem Rómában a rózsafajták nemzetközi bírálatán. Ennek kapcsán ismerkedtem meg Márk Gergellyel, a magyar rózsák nemesítőjével. Miután nyugdíjba ment, saját forrásból és kedvtelésből folytatta tovább a nemesítést. 2000-ben Rómában a Szent Erzsébet fajta aranyérmes lett parkrózsa kategóriában. Ez egy óriási nagy dolog volt. Rómában mindig szabadkoznom kellett, hogy nincsen Budapesten igazi rózsakert. Rózsakertet csak kerítéssel körbezárt kertként lehet kialakítani. Így esett kényszerből a választás a Szent István parkra, ami egy körülkerített park. Kiválogattuk a Márk Gergely-féle parkrózsák közül azokat, amiről úgy gondoltunk, hogy ott megmarad és abból alakítottuk ki a rózsakertet. Szalkai Adrien a FŐKERT Tervezési Stúdióból tervezte és a szerencse folytán egy nagyon elhivatott, egykor Márk Gergely mellett dolgozó, rózsához értő kertész gondozza mind a mai napig.”

„Az egyik fontos feladatom a fakataszter elkészítése volt. Előzőleg hagyományos írásos alapon vezetett parkadataink voltak. Egyedül a fasori fákról volt egy kicsit részletesebb adatunk. A nyilvántartás annyira elnagyolt volt, hogy erre nem lehetett fenntartási technológiát vagy rekonstrukciós programot alapozni. Sajnos év közben nem nagyon volt kapacitásunk nyomon követi a változásokat, egy évben egyszer próbáltuk aktualizálni. A fakatasztert tartottam a legfontosabbnak, amit akkor egy külső vállalkozóval közösen kezdtünk fejleszteni. A kezdeti nehézségeken túljutva ma már használhatóbb adataink vannak.”

„A legnehezebb feladat a működésem alatt a termesztőtelep vezetése volt. Én három vezérigazgatót szolgáltam, de mindegyik meg akarta szüntetni a termesztőtelepet. Számos ok mellett a legfontosabb, hogy a telep veszteségesen működött, ami az elavult termesztőberendezésnek és korszerűtlen fűtésnek volt köszönhető. Nekem személyes meggyőződésem, hogy egy FŐKERT volumenű közszolgáltató cég nem tud stabilan működni a termesztői háttér nélkül. Nem lehet sok helyről összeszedegetni a kiültetésekhez szükséges növényt. Mi van, ha az egyik mégsem olyan minőségű? Vagy mit teszünk, ha az ültetésre tervezett napon a közterületet rendezvény miatt lezárják és mégsem tudjuk eltelepíteni a virágokat?… Ezek mind olyan helyzetek, amelyet csak saját termesztői háttérrel lehet biztonságosan megoldani. A Keresztúri úti telepen teleltettük a konténeres növényeket, de az volt a növényklinika is… Volt egy év, amikor nem volt teleltető házunk. Abban az évben az Állatkertnél és a Füvészkertnél kellett kuncsorogni, hogy befogadják a pálmáinkat… Meggyőződésem, hogy a fenntartáson busásan megtérült az, hogy biztos termesztői háttere van… Ebben engem igazolt az élet. A termesztőtelep egyre jobban működik, nagyon jó szakemberek dolgoznak ott, és a vezető jó üzletasszony is: évről-évre nagyobb a termesztés árbevétele. Jövőre pedig végre megkezdődik a régóta tervezett fűtés korszerűsítés, ami tovább emeli a termesztés minőségét.”

A visszaemlékezés 2017. decemberében a Szent István Egyetemen felvett beszélgetés alapján készült.

Szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kézirat átolvasását, szakmai észrevételeit!

Megosztás