A VII. kerületi Rottenbiller utcában szeptember 23-án és a szeptember 30. – október 1-i hétvégi napokon faápolási munkákat végzünk. Ezen a két hétvégén forgalomtechnikai változások is várhatók a területen. Kérjük szíves megértésüket és türelmüket.

Megosztás

Társaságunk idén is részt vett az immár év mint év megrendezésre kerülő TeSzedd akcióban 2017. szeptember 15-én. A rendezvényt Rácz András a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg.

A sikeres önkéntes programon összesen 150 zsák szemetet szedtünk össze, illetve 4 köbméter hulladékot szállítottunk el az Érd-tétényi plató Natura 2000 területéről, a Tétényi-fennsíkról, amely kiemelt jelentőségű természetmegőrzési természetvédelmi terület. A 2017. évi TeSzedd! keretében az akcióban a Környezetügyért, Agrárfejlesztésért és Hungarikumokért felelős Államtitkárságon dolgozók, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága, a Fővárosi Önkormányzat Természetvédelmi Őrszolgálata, a Budai Természetjáró Sportszövetség, Zöldjövő Környezetvédelmi Egyesület, a Magyar Madártani Egyesület és a FÖRI Természetvédelmi Őrszolgálata vett részt.

 

Megosztás

Sembery István, okleveles kertészmérnök, a FŐKERT egykori fő-építésvezetője, majd osztályvezetője. Regénybe illő viszontagságos családtörténet, kalandos életút után 1964-ben csatlakozott a Fővárosi Kertészeti Vállalathoz, amelynek kötelékében közel 40 évet dolgozott. A szlovákiai Zsember díszpolgára, a BEAC és a Dózsa egykori válogatott atlétája. Balaton parti sétányok, nagy budapesti parkok és sportpályák megújítója, építője volt. A FŐKERT Parkfenntartó Kft-ből ment nyugdíjba. Rendszeresen publikál szakcikkeket a pilisszántói helyi újságban. Mindig is az agrárium vonzotta, mostanában legszívesebben saját kertjében kertészkedik, ahol pompás gyümölcsfák között tölti idejét. Remélhetőleg egyszer megírja családja és saját élete kalandos történetét.

Kalandos családtörténet

„A Sembery-család maga a Felvidéken, Zsemberben volt birtokos, legalább 9-10 falura kiterjedő birtokkal. Családunk sok megpróbáltatáson ment keresztül: apámat elvitték Recskre… Amikor hazatért megbélyegzett emberként, először pályamunkás volt a MÁV-nál, majd irodista, később visszakerült Balassagyarmatra, a szügyi tangazdaságba agronómusnak, ahol én is tanultam… Én sokszorosan az elmúlt rendszer által gyűlölt ember voltam.  Minden vezetőnek párttagnak kellett lennie, ott mese nem volt. A pártbizottság és a végrehajtó bizottság tagjaként a másik szélsőséget is belülről is megismertem. Tisztességesen.”Regénybe illő, kalandos családtörténet epizódjai ezek!”

Génjeiben hordozza a m

ezőgazdaságot

„Én mindig vonzódtam a mezőgazdasághoz, mert abban nőttem föl. A híres Bánkúti búza nemesítője is szegről-végről rokonom. Én most is, ha megyek valahová vonattal, mindig a mezőgazdaságot lesem. Génjeimmel meglehetősen sokat hoztam belőle, mert mindenki mezőgazdász volt a családomban… Az első szakmám is mezőgazdasági technikus… De életemben nem tanultam annyit, mint a tanyán a béresgyerekektől… Ott tényleg meg kellett tanulni élni. Mert nem volt miből…”

„Nekem reménytelen volt, hogy a rendszer mellőzöttjeként bekerüljek az agráregyetemre, a Kertészeti Egyetemre is csak Erdei Ferenc (szociológus, író, a Nemzeti Parasztpárt alapítója – szerk.), nagyapám makói jó barátja közbenjárására kerültem be. Már akkor aktív atlétika versenyzőként ismert figura voltam a sportban. Több országos egyetemi bajnokságot nyertem az egyetemnek…. A diplomázáskor nem tudtam, hogy mi legyek. A legsemlegesebb az üzemtan volt, így diplomamunkám is üzemtan jellegű volt. A taksonyi állami gazdaságot kellett üzemterveznem. feldolgoznom, mert a csőd szélén állt. Ott írtam diplomát, hogy minél közömbösebb és egyszerűbb diplomát írjak…”

„Akkor nagyon megszerettem a parképítést!”

„Elvégeztem az egyetemet, ugyan egy évvel később. Közben már válogatott versenyző lettem, így ún. sportállást kerestek nekem. Így lettem a kamaraerdei szociális otthonban főkertész. Előtte volt már egy állásom… Én nagyon jól éreztem magamat a Kamaraerdőn – 50 holdon gazdálkodtam, zömmel kertészeti módon. Főleg zöldséget termesztettem, de volt őszibarackos is. A legalsó voltam a fizetési ranglistán, mert a kertész egy ilyen helyen senki…”

„Akkortájt indítottak a TSZ

-ek parképítő üzemágat. A budapesti Micsurin Tsz részeként összeálltuk néhányan, mindenféle ember… Nagyon sokat dolgoztunk, országszerte, s nagyon jól kerestünk. A Balaton környékére egyszer lejutottam, és ott Jancsó Vili bácsi (Jancsó Vilmos, az egykori BUVÁTI kertépítő szakágának vezetője – szerk.) nagyon megkedvelt engem. Ő szerettette meg velem a parképítést. Ő akkor a BIB (Balatoni Intéző Bizottság) kertészeti szakértője volt. Akkor kezdődött meg a Balaton rekonstrukciója és nagyon sok pénz volt a környék fejlesztésére. Elvették a „mágnás villákat”, összevonták, és egy kerítésen belül azokból SZOT üdülőket alakítottak ki. A köztereket is ekkor kezdték fejleszteni, a balatonfüredi Tagore-sétányt például, aminek az első rekonstrukcióját is én irányítottam. A Balaton környékén rengeteg üdülőkertet, parkot, sétányt építettem. Pl. a tihanyi Biológiai Intézet környékét, a tihanyi móló környékét, a füredi Balaton étterem környékét, ahol az Anna-bálok voltak, a kempingeket, az autós kempinget, Almádiban és Földváron, Jancsó Vilmos felügyelete alatt. Bármit, amit mondott, azt meg kellett csinálni. Ha olyat mondott, amibe nem fértem bele, akkor szóltam: – Vili bácsi, ehhez tegyen pénzt is! És akkor elintézte, hogy tettek mellé pénzt is. Én nagyon megszerettem akkor a kertépítést! És ezt a Jancsó Vili bácsi szeretette meg velem.”

Micsurin Pista

„Nagyon jó mindszenti kubikusaim voltak. A parasztok akkortájt menekültek a TSZ-ek elől és jöttek tömegesen Budapestre parképítőnek. Nagyon jó munkaerők voltak. Kiváló munkaerők. A Tisza-szabályozásnál dolgoztak elő

tte… Volt egy öreg emberem, az leguggolt, azt mondta: – Főnök, középen van egy púp! Rátettem a műszert és tényleg volt. Akkor már ismerős figura voltam a Balaton környékén, a budapesti MICSURIN TSZ kertépítő részlegeként… Úgy ismertek akkor a Balaton környékén, hogy a „Micsurin Pista”. Elvállaltam olyan dolgokat, hogy az UVATERV-nél a hajuk szála már égnek állt! Nekiálltak, kitúrtak egy dűlőutat Füreden az arácsi strandhoz. Alátúrtak a Szívkórház északi oldalának és az elkezdett repedni. A helyreállítást nem vállalta el senki. Mondták, szóljatok a Micsurin Pistának! És akkor én bementem az „uvásokhoz”: – Gyerekek, itt 500 %-os tervet csináljatok! Pénz nem számít, mert ha feldől a Szívkórház, akkor nagy baj lesz! Csináltak egy piszokul túlméretezett tervet és én azt megépítettem! Onnantól kezdve már különösen megbecsült voltam, amennyi munkát akartam, annyit kaptam. Zömmel a Balaton környékén építettem. Akkor jött divatba a Balaton. Jöttek az NDK-sok, a fél Balaton NDK turistával volt tele. Szóval itt váltam kertépítővé…”

„Ennek a korszaknak egy rendelet vetett véget, amit talán túl komolyan vettünk, miszerint csak olyan melléküzemága lehet a TSZ-nek, ami saját termékét dolgozza fel. A Micsurin Tsz-nek egy faiskolája sem volt. Tehát elvileg nem lehetett parképítő részlege sem, így meg is szűntünk. Akkor elkezdtem állást keresni. Éppen a BEAC pályát csinálta akkor a FŐKERT. Ott hívtak a FŐKERT-hez! Elmentem, egyből föl is vettek. Akkor én voltam az egyetlen felsőfokú végzettségű a Parképítési Osztályon. Az egyetlen. Egy nagyon rendes építésvezető mellett lettem művezető. Ez 1964-ben volt, akkor kezdődött a FŐKERT-es pályafutásom.

Kemping, sportpálya, harcias régészek – kertépítés a FŐKERT égisze alatt

„Sok munka volt és egyre több lett. Hamar rájöttek, hogy Jancsó Vili bácsi útján valamelyest értek kertépítéshez, így megkaptam a kiemelt munkákat. Azután Radó (Radó Dezső, a FŐKERT egykori igazgatója – a szerk.) is rájött, hogy többre vagyok képes és fél éven belül kinevezett építésvezetőnek. A Római parti kemping előtte egy mocsaras terület volt. Akkoriban robbantották fel a Nemzeti Színház maradványait és az összes törmelékét ide hordták, azzal töltötték fel. Az van a kemping alatt. Hordtunk rá 40 cm földet és abból lett a Római parti kemping. A fákat úgy töltöttük körbe, hogy nagy köveket hordtunk köréjük.”

„A lakótelepeket nem nagyon bízták rám… Viszont sok sportpályát csináltam: a margitszigeti tenisz stadiontól kezdve az Újpesti Dózsa atlétikai pályáján át. Minden egyes pályát felújítottunk, a Fradiét is. Az OMÉK környezetét rendeztük, a MÁV rézsűtől kezdve mindent. A lakótelepek meg csak úgy nőttek. Ezért kellett még egy fő-építésvezetőséget csinálni, így lett végül három… Akkor már 300 kubikusunk volt. Ezért a nehéz gépek (amire a Főváros rengeteg pénzt biztosított) és a kubikusok szervezésére megpróbálkoztunk a komputerizálással is… nem a mi pénzünk ment bele, hanem a Fővárosé! Az ország legjobban gépesített cége lettünk! Mindenki irigyelt minket. Akkor, amikor kunszt volt behozni az országba egy FIAT dózert, nekünk 3 volt. Caterpillar, Volvo rakodó gépek, ezek mind hozzánk érkeztek. Aztán túlzásba is estek, olyan lombszívó gépek jöttek, ami olyan porral járt, hogy a közelébe nem lehetett menni!…

Kifelejtettem az egyik legfontosabb munkámat a budapesti Március 15-e teret, amit, mint építésvezető építettem. Ettől nagyon féltem.

– Miért félt?

– Először is, mert egy évszázadok óta „túrt” terület. Bárhova mentünk, az már egy visszatöltött terület volt. Ha még mélyebbre mentünk még mindig régi falakat találtunk. És ott kellett nekünk egy támfalrendszert csinálni. Egy olyan technológiával, amilyet én még sohasem csináltam előtte. Szerencsémre akkor építették a Duna szállót (Intercontinental). Ott összehaverkodtam az építésvezetővel, akit megkértem, hogy csinálja meg helyettem, jó pénzért! Megcsinálta. Kapott egy másodállást érte, de ma is állnak ezek a falak! Az egész római kori romterület le volt fedve, és a tetején állt Erzsébet királyné szobra. Ezt a területet nyitottuk ki, a szobor pedig átkerült a budai oldalra. Ott ástuk ki a római kori romokat és én rettentő sokat viaskodtam a régészekkel. Úgy utáltuk egymást! Mert ők legszívesebben Visegrádig leástak volna. Én meg kihúztam a kubikusoknak egy madzagot és azt mondtam, az ki van rúgva, aki ezen túl megy a lapáttal! A régészek széttúratták volna az egész környéket, nekem meg arra kellet később építenem. És egyébként is, az sok pénz lett volna! Sok fal maradt, amit akkor nem tártunk föl, mert ilyen volt a terv. A tér teljesen az akkori terv szerint készült! Aztán, hogy volt-e értelme ennyi pénzt áldozni rá, azt már nem tudom. Aztán megtaláltak a (kert)történeti munkák is. Örsi Károly (táj- és kertépítész, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ egykori tervezője, elhunyt 2015-ben), aki évfolyamtársam volt az egyetemen, mindig engem nyaggatott, hogy ezt csináljam meg, azt csináljam meg. Nagyon lelkes ember volt…

„Lakótelepi parképítést már csak fő-építésvezetőként irányítottam. Olyan szerencsém volt, hogy a FŐKERT két legjobb építésvezetője nálam volt, a Bernáth Laci és a Szokolay Laci. Elképesztően jók voltak, úgyhogy időnként unatkoztam is… És akkor követtük el talán a legnagyobb hibát: Kánnár Laci irányításával – lemondtunk egy munkát. A Káposztásmegyeri Lakótelepet.  Nem lett volna szabad. De nem lehetett Lacit rávenni. – Csináltassuk alvállalkozóval, vagy bárkivel! – kértem. Akkor még volt az ÉM Kőfaragóknak egy parképítő részlege, volt több cég is, akiket be tudtunk volna vonni, mert ők munkát kerestek. Kazincbarcikán, meg más vidéki városokban építettek lakótelepeket, mert nem volt munkájuk…- Csináltassuk meg, de a FŐKERT keze alatt! – mondtam. De Kánnár hajthatatlan volt. Azt mondta, nem hagyjuk magunkat túlpumpálni, mert olyanok leszünk, mint a rinocérosz, aki olyan nagy lett, hogy kénytelen volt kihalni! Ebben is volt igazság*-

-És miért tartja ezt nagy hibának?

– Azért, mert bejöttek mások a helyünkre, és akkor kezdődött tulajdonképpen a korrupció, amivel én nem tudtam soha életemben megbirkózni. Mert az érdekeltek már a megrendelőket lekenték. Nem tudom, hogy csinálták, de megfizették. Magyarul a saját konkurenciánkat megalkottuk. De az elején így is volt rengeteg munka. Aztán szép lassan, a ’80-as évek végén a FŐKERT-nek munka gondjai lettek. A Köztársaság téri nagy játszótér építésénél elfogadott tervet, elfogadott költségvetést soha nem láttam, de egymás után jöttek az igények a Főváros irányából, hogy még ezt, még azt.. .Akkor már nagy baj volt, le is írtam a vezetőségnek. A kubikusok egyharmadát már haza kellett küldenem, mert nem volt munka. Mondtam nekik, hogy táviratozunk, ha lesz! Ez a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején volt. Mert akkor elkezdődtek gomba módjára nőni a parképítő szervezetek. Aki vett egy fűnyírót és egy rotációs kapát, az már kikiáltotta magát parképítőnek. És ezek önálló emberek voltak. Akkor kerültek át a kerületi Önkormányzatokhoz a helyi beruházási pénzek. Ezek 90 %-ban odataláltak más cégekhez. Azok egyre erősebbek lettek, egyre több munkát tudtak szerezni. Én, mint Főkert nem tudtam senkit megkenni. Nem mehettem oda a Főkert főkönyvelőjéhez, hogy adjál egy kis pénzt, mert meg kell kenni valakit… És akkor a Főkertnél is észbe kaptak. Ekkor került oda Osvay András. Ő egy másfajta munkastílust hozott, ezzel a stílussal sikerült is megvetnie a lábát… Én alig vártam, hogy elérjem a nyugdíj korhatárt. Én ehhez nem értettem… Abban szocializálódtam, hogy megvan a munka, ennyi a pénzt, ezt meg kell csinálni. Én a munkaszerzéshez ebben az új rendszerben nem értettem. A kis parképítő szervezetek, akik közül néhányan egykori főkertesek voltak, egyre erősebbek lettek. Amikor nyugdíjba mentem, annyira ragaszkodott hozzám Osvay András, hogy szerződéssel bízott meg munkák lebonyolításával. A Pilisi Tájvédelmi Körzetben is nyertünk munkát, a szovjet hadsereg által tönkretett objektumok tájrehabilitációs munkáira… Aztán volt elhagyott bányák rekonstrukciója, a Pilis környékén. Ezeket már megbízással, mint nyugdíjas irányítottam. Aztán az Esztergom és Dobogókő közötti volt szovjet lőterek helyreállítását irányítottam. Előtte ragaszkodtam hozzá, hogy kutassák meg és szedjék össze a lőszereket. Rengeteg fel nem robbant lőszer volt ott. Tele volt rakétaállással, tankállással is…

Miből állt egy ilyen rekonstrukciós munka?

– Az oroszok feltúrták az egész területet, hatalmas lőállások voltak. Főleg tereprendezési munka volt. Osvay Bandi ideadta a dokumentációt és azután elment. Azután megszerveztem a munkát: szereztem maszek dózerost, markológépest… Míg aztán nem, hogy kikiáltották, KFT lesz a FŐKERT Parképítésből. Én is befizettem egy részt. Így a FŐKERT Parképítő Kft-nek tagja lettem….

– Mikor vált meg tőlük végleg?

– Amikor lementek ezek a megbízások. Kiléptem és kértem a kft-ből a részemet! Erre Osvay is vérszemet kapott és ő is kilépett. Azóta nem nagyon megyek a FŐKERT közelébe. Most már nem sok ember van, aki engem ismert…

– Mi volt a legnagyobb kihívás?

– Én csak olyat tudok mondani, amit nem tudtam megoldani… És ez a rendszerváltás utáni időszak. Nem tudtam az új munkastílushoz, az új rendhez alkalmazkodni. Nekem nem ment. Nem találtam rá a megoldást.

Melyik volt a legkedvesebb munkája, emléke?

– Jancsó Vili bácsi és a Balaton környéki parképítések. Meg a sportpályák. Az a parképítés nehézüzeme. Olyan szigorú szabályok vannak, hogy nagyon nehéz építeni. Ha valaki világrekordot fut, az az első, hogy mérnek a pályán. Ha a lejtés több, mit 5 cm a pálya eleje és a vége között, a rekord nem érvényes. Az egy hajszálpontos munka. Szokolai Laci, akkori kollégám, olyan pontos volt, mindent meg lehetett vele építeni.

Ez stillszerű, hogy egy atléta sportpályát épít!

– Kiválóan dolgozott együtt ez a cég! Volt egy időszak, amikor úgy felfutott a cég, hogy kifogytunk a munkaerőből. 4 buszunk járt Szabolcsba, ahonnan jórészt cigányokat hoztunk a szálloda minőségű munkásszállóra, a Váci út és a Dózsa György út sarkára…

 

A visszaemlékezés 2017. február 16-án Pilisszántón rögzített beszélgetés alapján készült.

Az emlékeket lejegyezte és szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kéziratok átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Varga László

Megosztás

Idén immár hetedik alkalommal valósul meg a TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció, amely ma hazánk legnagyobb önkéntes mozgalma. A szemétgyűjtési akció keretében – melynek a FŐKERT idén is együttműködő partnere – szerte az országban „nagytakarítanak” a TeSzedd! önkéntesei.

A programhoz önkéntesként (egyedül vagy csoportosan) vagy koordinátorként is lehet csatlakozni. Ha valaki lekéste volna a jelentkezést, de szeretne jönni szemetet szedni, van még rá lehetőség! Nézze meg a térképen, hol van hozzá közel találkozási pont aznap, amikor csatlakozna az akcióhoz, és aznap jelenjen meg a kiválasztott időpontban a számára legszimpatikusabb helyszínen!

Térkép és találkozási pontok megtalálhatók itt: http://szelektalok.hu/teszedd/#hol-szedjem

Az akcióban lehetőség van részt venni 2017. szeptember 15-én, 16-án, vagy 17-én, sőt, akár mind a három napon! A FŐKERT Nonprofit Zrt. is részt vesz az idei TeSzedd! akcióban, remélve, hogy ezzel is elősegítheti a felelős környezettudatosság érzetét a lakosságban a városi- és természetvédelmi területek iránt.

További információk ezen a linken: Teszedd!

Megosztás

Idén szeptember 16. és 22. között tizenhatodik alkalommal rendezik meg az Európai Mobilitási Hetet, melynek célja, a környezetbarát és fenntartható városi közlekedés népszerűsítése. Az idei év mottója: „Közös út, közös jövő”. Témája: tiszta, közösségi és intelligens mobilitás.

A FŐKERT Nonprofit Zrt. minden évben részt vesz az Európai Mobilitási Hét és Autómentes Hétvége rendezvényen, idén ráadásul 150 éves a Társaság.
A rendezvényen lehetőség nyílik jobban megismerni történetünket, munkánkat! Ehhez adunk most egy kis segítséget a BudapestGreen applikáción keresztül, amelyet le lehet tölteni,
és meg lehet találni
rajta a FŐKERT kezelésében lévő területeket és parkokat, játszótereket, ivókutak- és illemhelyeket, érdekességeket-
úgy mint a közösségi kerteket.

FŐKERT BUDAPESTGREEN 2017 AUTÓMENTES HÉTVÉGE

Töltsd le az ingyenes BudapestGreen applikációt és fedezd fel az Andrássy út régi- és új arcát!

Játékszabály:
1. Töltsd le az appot vagy kérj nyomtatott segítséget!
2. Keresd meg az ott szereplő attrakciókat és készíts velük szelfiket!
3. Ha legalább 5-öt megtaláltál, gyere vissza hozzánk és váltsd különleges nyereményekre!
4. Nyerhetsz napszemüveget, kulacsot, frizbit, strandlabdát!
5. Használd a #BPGreenAutomentes2017 hashtaget Facebookon és Instagramon!

 

Megosztás

Madarász Károlyné, okleveles táj- és kertépítész mérnök, a FŐKERT egykori tervezője és a Városliget alközpontvezetője. 1969-ben az egyetemről frissen végzettként került a FŐKERT-hez. Először tervezett, majd a parkfenntartásban dolgozott. 1974-től 1996-ig a Városliget alközpontvezetője. Ezután a FŐKERT Parkfenntartó Kft-nél dolgozott a XIV. kerületi fenntartás vezetőjeként. Szakmapolitikusként több kerületben és a fővárosi önkormányzatnál is képviselte a zöldfelületek ügyeit. 2000-ben ment nyugdíjba, de azóta is ő a város szakmai hírmondója. A zöld ügyeket magánemberként képviseli tovább.

„Én kifejezetten kertésznek készültem. Gimnázium alatt is a FŐKERT-nél dolgoztam, a trágyát tapostam a pasaréti telepen. A diplomamunkám is a fővárosi kertekről és parkokról szólt. 1969-ben ötünket vett fel a Radó (Radó Dezső, a vállalat akkori igazgatója – a szerk.) az egyetemről, mindenkit másik osztályra. Én a parkfenntartásra kerültem. Egy évig a népligeti üzemben voltam, hogy megtanuljam, mi az a fenntartás, de közben terveztem is. Utána átkerültem a tervezőkhöz. Először a Népligetben, majd a Margitszigeten dolgoztam a tervezői csoportnál, Kecskésné Szabó Ildikó mellett. Elég sokat terveztem annak idején. Az első kerttervem a FŐKERT kötelékében Budafokon valósult meg. Egy kicsi közkert a Duna partján, egy kereszteződésben, a főút mellett, egy szobor van a kert súlypontjában. A többi kertemet, parkomat, játszóteremet már átépítették, de ez a kert a mai napig az én tervemet tükrözi… A Népligetben a Mutatványos tér áttervezése akkor folyt. Szombaton is dolgoztunk, de nem mertem kimenni a kutyánk nélkül. Olyan volt a törzsközönség. Hiába a tervezői részlegen voltunk, a napi feladatokba mindig bele folytunk…”

„1973-ban családi problémák miatt hatórás munkaviszonyba kényszerültem, ami csak a fenntartási csoportban volt lehetséges, így átkerültem a fenntartásra. Szendrői József, az akkori vezető nagyon megértő volt velem. A XVI. és XVII. kerületekben voltam kerületvezető, hatórás állásban, két kicsi gyerekkel, ki akart volna ennél jobbat? Egy évvel később mégis átkerültem a Városligetbe. Suhajda Tibort odahelyezték üzemvezetőnek, engem meg kineveztek alközpontvezetőnek. A Városligetben akkor kezdték el bontani az expo építményeit és kezdődött a (park)építkezés! Erősebb vezetőre volt szükség. 1977-ig folyt az építés. Tiszta őrület volt!… Demecs Jánosné Icával kezdtem ott dolgozni, ő még mindig ott van, több mit 50 éve dolgozik a Városligetben, még a nyugdíjas éveiben is!

„Azután a Városligetben maradtam, addig, amíg kft-vé nem alakultunk 1996-ban. Ekkor én átkerültem a Parkfenntartó kft-be. Mindenkit megkérdeztek, akar-e maradni a részvénytársaságnál, vagy átmegy a kft-be. Ekkor az összes kerületi fenntartás kiment a FŐKERT tulajdonú Kft-be, a FŐKERT Rt-nél csak a fővárosi területek maradtak. Mindannyian vettünk résztulajdont, akiket kiszerveztek. Az alközpontvezetők 700.000 Ft értékű résztulajdonosok lettek. A XIV. kerület fenntartásáért feleltem. A Parkfenntartó Kft-ből mentem nyugdíjba 2000-ben.

Katonák, úttörők, szobrászok és rendőrök – élet a Városligetben

„Jaj, nagyszerű volt! A Városligetnek megvolt a törzsközönsége – a kártyások, a botanikus kertbe járok stb. Többnyire már előre köszöntünk egymásnak. A kertész és a kerthasználó közötti közvetlen kapcsolat megvolt.”

„A Városliget a városi rendezvények „szigete” volt. Állandóan valami rendezvényre készültük! Az év kezdődött a díszszemlével április 4-én, ami négyévente volt. Ilyenkor a felvonulási téren volt a seregszemle és a mi ligeti épületünket használták a katonák a fogadásra és a kitüntetések átadására. Ilyenkor úgy folyt ott a vodka, mint máshol víz. Azután következett a rendőrnap április 24-én. Azután a május elsejei majális jött, ami mindig egy külön szám volt. Az is egy országos rendezvény volt. A virágkötők már három nappal előbb elkezdték díszíteni a felvonuló kocsikat, mind nálunk az udvarban. Egy alkalommal megérkezett Németországból kamionnal a piros hortenzia, természetesen kókadt volt, mire ideért. Erre Dániel elvtárs azt mondja: – Mira, ez nem az, amire gondol, ez holnapra föláll!! Ez azóta is szállóige. Lavórokba tettük, hogy másnapra rendesen álljon, ezzel díszítették a VII. kerületi autókat. Azután következett gyereknapkor az Úttörő Szövetség kitelepülése. Miután felépült a Petőfi Csarnok, a koncertekre is készültünk. A Királydombon az István, a király film felvétele volt nevezetes. A Ligetben egyébként valami filmet mindig forgattak. Nagy Imre újratemetését és a pápalátogatást is mi rendeztük… a mai napig megvan még a pápalátogatásról szóló rendezői papírom… Ezek a rendezvények számunkra főleg fűnyírást és takarítást jelentettek előtte, füvesítést és takarítást utána. És persze a virágültetéseket. Sok-sok virágot ültettünk.”

„Egyszer a Szendrőivel (Szendrői József, akkori parkfenntartási igazgató – a szerk.) is összeszólalkoztunk erősen. Kitalálták, hogy a Városligeti tavat ki kell betonozni hátul. Én mondtam, hogy az nem lesz jó, mert az a legmélyebb terület a Ligetben, és akkor onnan nem fog elfolyni a víz. (A szakdolgozatomban is írtam erről, jól ismertem a problémát. )Onnantól kezdve a városligeti Napozóréten a kacsák úszkáltak, mert a talajvíz állandóan feljött. Ezért le kellet csatornázni, hogy használható legyen a terület! Ezt sokan nem tudják, azóta is így van!… Azóta is, ha valaki tudni szeretné, mi miért és hogyan van a Ligetben, engem hívnak! Ismertük a park minden szegletét. Hol vannak a vízórák stb. Egyszer a Közlekedési Múzeumból telefonáltak, hogy felrobbant a kávéfőző, mert nincsen víz. Előtte zártuk el a Nagycirkusznál az öntözőcsapot. Hát ki tudta, hogy ez a kettő egy körvezetéken van?!… Ezek a vezetékek a Millenium óta vannak a földben, a Széchenyi fürdő is erre a csőre csatlakozik. A Városligeti-tó a fürdő medencéinek elhasznált vizét kapja.”

„Egy időben nálunk is bevezették ún. hálós tervet. A terv egy óriási táblázatban egy évre előírta, hogy a parkban az adott napon, héten milyen fenntartási munkát kell végezni. De ha az időjárás közbeszólt, az egész terv borult. Mi minden nap megnéztük, mit is kellett volna aznap csinálni, a munkalapra be is írtuk, de nem biztos, hogy azt csináltuk… Az alközpontvezető volt az, aki tudta, milyen tényleges munkákat kell elvégezni… Mindig voltak ehhez hasonló módszertani újítások!”

„A Városligetben akkor alakították ki a Vakok kertjét és a Kis botanikus kertet. A Vakok kertje teljesen zárt volt, a Vakok Intézetének volt oda kulcsa. Ott egy fenntartó-üzemeltető személy működtette a kertet. Csak a vakok használhatták, kísérőikkel. Mivel zárt kert volt, kint voltak a nyugágyak, egyéb bútorok. A Kis botanikus kertben is volt egy üzemeltető, aki a nyugágyakat kirakta-berakta, ügyelt a medencére, az egynyári bemutatóra stb. Akkoriban működött egy játékkölcsönző az Ajtósi Dürer utca és a Dózsa György út sarkán, amit szintén egy emberünk működtetett. Voltak építőjátékok és sakk. Két évig működött, azalatt ellopták az összest!”

„Egy idő után a Városliget közönsége megváltozott. A 24 kártyaasztal helyszíne törzshely volt. Volt, hogy a rendőrök már úgy jöttek ki hozzánk, hogy megnézték az alkalmi dolgozók személyi igazolványait, utána mentek a kártyaasztalokhoz begyűjteni, igazoltatni. Rendszeresen vittek el bűnözőket onnan. Történt egyszer, hogy egy parkőrt leütöttek, mert rászólt valakire, ne rongáljon! A parkőr bele is halt… Volt egyszer, hogy 150 indiai kint aludt a parkban. Ott mosakodtak, mostak, ott éltek. Aztán nagy nehezen a rendőrség és a KÖJÁL megoldotta, hogy máshol helyezzék el őket. A Ligetben mindig történt valami. Nem volt olyan nap, hogy ne történjen valami azonnal megoldandó!”

„A Ligethez kötődik Göncz Árpáddal való találkozásom is. A Szent István parki Marx szobor gránit talapzatát lebontották. Abból csináltak egy emlékpadot a Városligetben a Vajdahunyad vár bejáratához egy ’56-os hős emlékére. A padot Göncz Árpád avatta, a kerületi polgármesterek és jókora tömeg jelenlétében. Meghozták a kőfaragóból a padot és akkor vettük észre, hogy republikánus helyett radikálist írt a faragó. Mit csináljak én egy nappal az avatás előtt? Elmentem a telepre, magamhoz vettem egy óriási sárga virágzó krizantént egy virágtartóban, nagy masnival átkötve, és ezt ráraktam a feliratra!… Az avatás után természetesen átvésettük.”

„A szobrászok is ott dolgoztak a Városligetben, a mai Olof Palme házban: a Fővárosi Kőfaragó és Épületszobrász Ipari Vállalat. Egy nagyon jópofa társaság volt. Ők késztették akkoriban az összes köztéri szobrot. Az öntőrészlegük Soroksáron volt. Ott dogozott Szilágyi András, aki a szobrok elhelyezéséért felelt. Akkoriban még az összes köztéri szoborra mi vigyáztunk. Egyszer megjelent nálam az udvarban egy csomó rendőrautó. Azért jöttek, mert eltűnt Korsós lány. Mondtam, hogy itt van bent nálunk, mert valaki letört belőle. Még határzárat is elrendeltek… A Füst Milán szobor az íróasztalomnál állt jó darabig, amíg át nem szállítottuk restaurálásra…”

„Mindenhez közünk volt, ami a közterületen zajlott. Az összes közműszolgáltatóval együtt dolgoztunk, segítettük egymást. Volt egy idős vízszerelő, a Dudok Marci bácsi. Amikor nyugdíjba ment, senki nem tudta a Vízműveknél mi hol van. Hozzánk jöttek be segítségért, mert a közműrajzok nem stimmeltek. Mi segítettünk nekik. A rendőrökkel is nagyon jó volt a kapcsolatunk. Jártak be hozzánk dolgozni. A Városligeti tavat tisztították. A nyugdíjazás előtti rendőrök az utolsó három, leszerelő hónapjukat nálunk töltötték, szerződéses munkaviszonyban… A tűzoltókkal voltunk még nagyon jóban. A Füredi úton faültetésénél is ők segítettek. Az út fásítását társadalmi munkában orosz katonákkal kellett végezni. Megkérdezték, hogyan kell ültetni. Mondtam, hogy 3 méterenként. Kihúztak egy zsinórt, amelyen 3 méterenként volt egy csomó, így ültették a fasort. Amikor elkészültek, jöttek a tűzoltók és ők öntözték be, mert nem volt víz.”

Érdekérvényesítés minden szinten

„A Városligeti Alközponthoz tartozott a XVI. és a XVII. kerület, egy időben a X., a XV., a VI. és a VII. kerület, később a V., is! A XIV. kerülettel nagyon jó volt a kapcsolatunk. (A fenntartási éves szerződést azóta is a Parkfenntartó Kft. nyeri meg, minden évben.) Bármiben kértük a segítségüket, mindig segítettek. A régi tanácsi vezetőkkel is jó kapcsolatot ápoltunk. Dr. Kardos Zsuzsát, az egykori zuglói polgármestert, aki környezetvédelmi mérnök is volt, szakmai kérdésekben nem lehetett átverni. Egyszer a Teleki Blanka Gimnázium kertjét kellett volna megcsinálnunk. Ott egy vadgesztenye sor volt. Mondtam neki, ugye tudja, hogy a vadgesztenye alatt nem marad meg semmi? – Persze, hogy tudom! Ezért találjon ki maga valamit! – válaszolt… Kellett a jó kapcsolt a kerületekkel. Akkor még a Városliget szorosan összefonódott a kerülettel. Az első fokú hatóság a kerület volt, a Városliget közigazgatásilag akkor Zuglóhoz tartozott. Amikor Pécsi Ildikó lett az országgyűlési képviselő, a Liget hozzá tartozott, ő is gyakran kijárt hozzánk érdeklődve, mit tud segíteni. Az országgyűlési képviselőkkel is kölcsönös jó viszonyt ápoltunk. Ha iskoláknak, óvodáknak gyorsan kellet a segítség, minket hívtak. Ha valamilyen alkalomra díszíteni kellett, minket hívtak. A VI. kerületben a Munkácsy utcai óvodával voltunk együtt egy szocialista brigádban, az ő kertjükben mindig mi csináltuk a kiültetéseket. A XVI. kerülettel is jó volt a kapcsolat. Ott laktam, így egyszerűbb volt. Egy időben a kerület Környezetvédelmi Bizottságának is tagja voltam. Volt egy időszak, amikor a Főváros Környezetvédelmi Bizottságának is tanácsadója voltam. Ott is tudtam a FŐKERT javára dolgozni. A fasorok ügyét és a fenntartás fontosságát mindig hangsúlyoztam… Már nem dolgozom egyik bizottságban sem.”

„A VI. kerületben egy évben kétszer volt ún. tisztasági bejárás, amikor az önkormányzati tulajdonú bérleményeket ellenőrizték, rendben vannak-e. A Fővárosi Kertészet részéről én vettem részt ezeken a bejárásokon. Nagyon érdekes volt, így láttam egyszer az Operaház minden szegletét belülről is!”

„A rendszerváltás után évente pályázni kellett a minden egyes kerületnél a fenntartási munkákra. Meg kellett pályázni a kerületeknél a saját területeinket. És az nagy pofonütés volt, amikor elvesztettük!”

Egy nyugodt korban éltünk

„A termelői értekezletek voltak azok az események, ahol az alközpont vezetők találkoztak és operatív egyeztetést tartottak a fenntartásról. Ez egy nagyon fontos tanácskozás volt, itt tájékozódtunk a cég egyéb ágazatainak dolgairól és a többi alközpont munkájáról. Ez az értekezlet mindig a Városligetben volt. 1983-ig a pénzzel nem igazán kellett foglalkoznunk. Csak leírtuk, hogy mikor mit csináltunk a Főváros pedig finanszírozta. Nem számított semmi. Utána fokozatosan vezették be először az egységárat, majd a normát és áttértünk a ráfordítás alapú finanszírozásra. Ezeket mind nekünk kellett „kitalálni”, majd kiszámolni. Az alközpontvezetők tervezték az egynyári kiültetéseket. Nekem a parktervezés is engedélyezett volt…. Szóval egy nyugodt korban éltünk…”

„A fenntartásnak ma nincsen becsülete, nagyon degradálódott ez a szakág. Csak szemétszedés és fűnyírás. Nem is nagyon van (szak)emberi jelenlét a parkokban. Csak a közhasznú dolgozókat lehet látni. Kivonulnak a parkokba, rendet tesznek, amennyire tőlük telik és ennyi. De a cserjék metszésén mindig rögtön tetten érhető, hogy nincsen annyi szakember…”

 

A visszaemlékezés 2017. június 26-án az egykori Kertészeti Egyetemen rögzített beszélgetés alapján készült.

Az emlékeket lejegyezte és szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a beszélgetés létrejöttét, a kéziratok átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotó: Varga László

Megosztás

A FŐKERT Nonprofit Zrt. kezelésében álló Népliget gyönyörű parkja, és fái adtak otthont a III. Famászó és Faápoló Magyar Bajnokságnak 2017. augusztus 26-27-én.
A világ számos országában tartanak famászó-faápoló versenyeket, sőt Európa- és világbajnokságot is. A versenyek állomásai a mindennapi munkát imitálják azzal a kivétellel, hogy nem történik favágás. A versenyzőknek 5 állomáson kellett összemérniük tudásukat, ügyességüket, gyorsaságukat.
A versenyek meghonosításában a Magyar Faápolók Egyesülete is fontos szerepet vállalt- a hazai versenyzők számos európai versenyen értek el sikereket.
Az eseményt változatos, környezettudatos ismeretterjesztő előadások, programok színesítették, továbbá faápoló eszközök, felszerelések bemutatóján is részt lehetett venni.
A kb. 300 fős rendezvény nem zavarta a közúti forgalomban közlekedőket, ezért nem volt szükség forgalomkorlátozásra a rendezvény 500 m2 –es összterületén.
A FŐKERT Nonprofit Zrt. kiemelkedő szerepet tölt be Budapest fáinak, fasorainak ápolásában. Nagy sikerrel zajlik Tarlós István főpolgármester kezdeményezésére a „10 000 új fát Budapestre” című program is. Mivel a városi lakosság igen érzékeny a fákat érintő kérdésekben, ezért a FŐKERT kiemelten fontosnak tartja a minél szélesebb körű tájékoztatást azzal kapcsolatban. Ez a rendezvény a favédelmi-, faápolási módszerek népszerűsítését, elfogadtatását szolgálta mind a szakma, mind a civil szervezetek körében.
Versenyállomások
Imitált munkamászás (Work climb)
Az imitált munkamászás versenyszám valódi munkát próbált bemutatni- a koronában 4 munkaállomás volt elhelyezve, és 1 a földön, tehát összesen 5 állomáson lehetett pontot szerezni. Az állomások elérését a lehető leggyorsabban kellett teljesíteni, a bírók a biztonságos mozgást, és munkavégzést követték figyelemmel.
Társmentés (Aerial rescue)
A társmentésnél bábu imitálta a sérültet a fán, a sérülés mértékét pedig mindig a verseny előtt tárták a versenyzők elé. Fontos volt, hogy a sérült 7 percen belül a földre jusson, és imitált sérülései megfelelően el legyenek látva. A bírók nem csak a gyorsaságot, hanem a sérülttel való megfelelő bánásmódot is pontozták.
Biztosított gyorsmászás (Belayed speedclimb)
A felsőbiztosítással kiegészített gyorsmászás egy előre kijelölt útvonalon történt a fán, hasonlóan a falmászáshoz. Az út végét a 18 méter magasan elhelyezett harang megkongatása jelezte, a leggyorsabb versenyző nyerte a versenyszámot.
Footlock
A footlock a lábkulcsos technikával végzett kötélen történő felmászást jelenti. Ez a technika hagyományként szerepel a famászásban. Elsajátítása koncentrációt és magas fizikai állóképességet követel a versenyzőtől. Az állomás teljesítését a 15 méter magasságban elhelyezett harang megütése jelentette, a leggyorsabb versenyző nyerte a versenyszámot.
Dobózsinór dobás (Throw line)
A dobósúly és zsinór dobása az egyik legfontosabb technika a faápolásban. Ezzel a módszerrel juttatják a kötelet a fa koronájába akár 25-30 méter magasságba. A versenyen különböző pontértékű ágvillák voltak kijelölve a fán, melyekbe a versenyző behúzta a köteleit. A versenyszám egyaránt adott pluszpontot a gyorsaságért, de mínuszpontot is jelenthetett, ha például a versenyző letört volna egy kis ágat a fáról, vagy kidobta volna az eszközt a kijelölt területről.
Az első helyezést Székely István, a másodikat Tóth-Tanner Balázs, a harmadik helyezést pedig Tóth László érte el, amely eredményért szívből gratulálunk a tehetséges versenyzőknek! Reméljük, hogy jövőre ismét találkozunk!

Megosztás

Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a 2017-es Tallinni Virágfesztiválon a FŐKERT hozhatta el a legjobb külföldi versenyzőnek járó díjat.

A Pápai Veronika tervei által készített installációt Victor Vasarely művészete ihlette,

az installáció felállításáért pedig külön köszönet illeti Kővári Emese, Bajor Zoltán, Mucsinyi Tibor és Pálfi István kollégáinkat.

 

 

Megosztás

A FŐKERT Nonprofit Zrt. kezelésében álló Népliget gyönyörű parkja, és fái adnak otthont a III. Faápoló Magyar Bajnokságnak 2017. augusztus 26-27-én.

Famászó-faápoló versenyeket a világ számos országában tartanak, valamint Európa, és világbajnokságot is. A versenyek állomásai a mindennapi munkát imitálják, azzal a kivétellel, hogy favágás nem történik. A versenyzőknek 5 állomáson kell, összemérjék tudásukat, ügyességüket, gyorsaságukat.
Magyarországon immár ez, a III. bajnokság. A versenyek meghonosításában a Magyar Faápolók Egyesülete is fontos szerepet vállalt. Az ezt megelőző két bajnokságnak Szeged városa adott otthont, de elérkezettnek láttuk az időt, hogy a bajnokság évről évre új helyszínen kerüljön megrendezésre.
A Magyar versenyzők számos európai versenyen tették le névjegyüket.
Az eseményt sokszínű, változatos, környezettudatos ismeretterjesztő előadások, programok, színesítik majd, továbbá faápoló eszközök, felszerelések bemutatója. A résztvevők száma előreláthatólag 300 fő.

A versenyállomások leírása röviden:
Imitált munkamászás (Work climb)
Az imitált munkamászás versenyszám egy valódi munkát próbál bemutatni. A koronában négy munkaállomás van elhelyezve, és egy a földön, tehát összesen öt állomáson lehet pontot szerezni. Az állomások elérését a lehető leggyorsabban kell teljesíteni, da a bírók a biztonságos mozgást, és munkavégzést követik figyelemmel.

Társmentés (Aerial rescue)
A társmentésnél egy bábu imitálja a sérültet, a fán. A sérülés mértékét mindig a verseny előtt tárják a versenyzők elé. Fontos, hogy a sérült 7 percen belül a földre jusson, és imitált sérülései megfelelően el legyenek látva. Bírók nem csak a gyorsaságot, hanem a sérülttel való megfelelő bánásmódot is pontozzák.

Biztosított gyorsmászás (Belayed speedclimb)
Felsőbiztosítással történő gyorsmászás, egy előre kijelölt útvonalon, a fán. Hasonlóan a falmászáshoz. Az út végét a 18m magasan elhelyezett harang megkongatása jelzi. A leggyorsabb versenyző nyeri ezt a versenyszámot.

Footlock
A footlock egy lábkulcsos technikával végzett kötélen felmászást jelent. Ez a technika tradíció a famászásban. Elsajátítása, koncentrációt, és magas fizikai állóképességet követel a versenyzőtől. Az állomás teljesítését a 15m magasságban elhelyezett harang megütése jelenti. A leggyorsabb versenyző nyeri ezt a versenyszámot.

Dobózsinór dobás (Throw line)
A dobó súly és zsinór dobása az egyik legfontosabb technika a faápolásban. Ezzel a módszerrel juttatjuk a kötelet a fa koronájába akár 25-30méter magasságba is. A versenyen különböző pontértékű ágvillák lesznek kijelölve a fán, melyekbe a versenyző a köteleit be kell, húzza. A versenyszám egyaránt rejteget pluszpontot a gyorsaságért, de rejteget mínuszpontot is, ha pl.: a versenyző letör egy kis ágat a fáról, vagy a kijelölt területről kidob.

Társaságunk kiemelkedő szerepet tölt be Budapest fáinak, fasorainak ápolásában. Nagy sikerrel fut Tarlós István Főpolgármester úr kezdeményezésére a “10 000 új fát Budapestre programunk is. Mivel a városi lakosság is igen érzékeny a fákat érintő kérdésekben, ezért kiemelten fontosnak tartjuk a minél szélesebb körű tájékoztatásukat. Ez a rendezvény is szolgálja a favédelmi-, faápolási módszerek népszerűsítését, elfogadtatását mind a szakma, mind a civil szervezetek körében.

Facebook esemény:

https://www.facebook.com/events/488032958204407/

Megosztás