Kabócák a magánkertekben és a közterületeken

2011.07.22. 12:00

Az utóbb napokban egyre több lakossági megkeresést kaptunk a szinte valamennyi növényt ellepő először fehéres, majd fekete ragacsos bevonat észlelésről, megkérdezve mi okozza a jelenséget és mit lehet tenni ellene?

Demeter Tiborhoz a FŐKERT Nonprofit Zrt. növényvédelmi szakértőjéhez fordultunk, segítsen megmagyarázni e kellemetlen jelenséget.

A jelenséget az amerikai lepkekabóca okozza, és megjelenése valóban rendkívül zavaró látvány. A hajtásokat, a levelek fonákait vastagon beborítja a kabócák viaszpehely váladéka. Később jelentős mennyiségű mézharmatot is ürít (ez a fekete ragacsos anyag látható a fákon) ami szintén zavaró. Ha nem is ilyen mértékben, de a kártevő már előző években is hasonló problémákat okozott.

Korábban alapvetően sarjhajtásokon és a növények talaj közeli részén jelentek meg, most 6-8-10 m magasságban is tömegesen borítják a növényzetet a viaszpelyhek. A kánikula okozta nagyobb számú jelenlétük idén sokkal zavaróbb, a mézharmat ürítés esztétikai problémákat okoz és érthetően több lakossági bejelentéshez vezet.

Újonnan betelepedett kártevőről van szó?

A kártevő, az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) 2004-ben jelent meg Magyarországon és azóta gyakorlatilag folyamatosan és rohamos tempóban szaporodik. Az Észak-Amerikából származó faj, 1979-ben került Európába, azon belül is Olaszországba. Melegkedvelő egynemzedékes kártevőről van szó, a fokozódó felmelegedés a terjedését nagymértékben elősegítette. Májusban jelennek meg a lárvái, ekkor kelnek ki, és ekkortól kezdve folyamatosan károsítják a zöldnövényzetet. Az imágó kifejlődése 2 hónapot vesz igénybe, kb. júliusban jelennek meg a kifejlett egyedek. A kártevő tojás alakban telel át, a nőstények a tojásaikat októberben rakják le a fák kéregrepedéseibe.

Lehet védekezni ellenük?  

Egyre nehezebb, mert nagy területen és sok helyen vannak jelen egyszerre. Gyakorlatilag Budapest egész területén tömegesen elterjedt, mind magánkertekben, mind közterületeken. Valamennyi zöldfelület érintett. Emellett rendkívül polifág, több mint 200 tápnövénye ismert, melyek között találunk fás és lágyszárú növényeket egyaránt. Gyomnövényeken is előfordul.

Mely növények ezek?

A fás szárú növények közül elsősorban veszélyeztetett a hárs, juhar, kőris, vadgesztenye, platán, kőris. Gyakori a megjelenése a Tamarix, tűztövis, hóbogyó cserjéken, valamint az Impatiens, Zinnia, Tagetes egynyári fajokon.

Mégis mi a megoldás a túlszaporodás megakadályozására?

A védekezés a közterületen engedélyezett szerekkel tapasztalataink szerint egyre nehezebb, részben azért mert a kártevő egyfajta ellenállóságot mutat, másrészt azért mert széleskörű elterjedtsége miatt jelentős a visszafertőzés. A védekezésnek rendkívül kiterjedtnek kellene lenni, hogy hatásos és a visszafertőzés megakadályozható legyen. A tél végi lemosó permetezéssel gyéríthetők a lerakott tojások, ám a kikelt fiatal egyedek sajnos rezisztensé váltak az alkalmazható szerekkel szemben.

Milyen lehetőséget ajánlana a lakosságnak?

Ha kivitelezhető és jól lokalizálható a kártevő, akkor célszerű a hajtásokat, ágrészeket levágni és megsemmisíteni. Ez egy mechanikai védekezés, és nagyon hatásos. A lakosság számára is elérhető un. szabadforgalmú rovarölő szerek közül a neonikotinoid hatóanyag csoportba tartozó szerek javasolhatók védekezésre.  

Mi várható? Készül esetleg egyfajta védekezési stratégia?

Az elkövetkező években a kártevő jelenlétének továbbfokozódása várható. Mivel a  kártevő egyszerre sok helyen és nagy területen van jelen a védekezési stratégiának  magasabb szinten kellene kialakulnia, ugyanis a visszafertőzés igen könnyen és hamar megtörténhet.  Ha adott helyen lokalizálható a kártevő, akkor védekezhetünk, ám ha csak ott történik védekezés rövid időn belül ez a terület más területekről fertőződhet, ill. fertőzötté válhat. Ahol a károsítás mértéke a fák legyengüléséhez vezet, ott védekezni kell, ám óriási felületek permetezése kivitelezhetetlen. Az elmúlt évek tapasztalatait figyelembe véve a megelőzésre kell a hangsúlyt helyezni. A magunk részéről a lemosó permetezéssel illetve a kártevők megjelenésekor, időbeni védekezéssel próbáljuk meg csökkenteni a felszaporodást.

Abban lehet bízni, hogy a kabócák természetes ellenségei a fürkészdarazsak - a lepkekabócák származási helyén megtalálhatók - előbb utóbb, követik a kártevőt és betöltik gyérítő szerepüket.