Fekvése:
A Szilágyi Erzsébet fasor, mint útvonal a Széll Kálmán tértől a Budakeszi útig húzódik. Töréspontjában helyezkedik el a János kórház, tőle kicsit távolabb a fogaskerekű vasút végállomása.
Története:
Az útvonal jelentőségének felértékelődése a Margit híd megépüléséhez köthető, amikor elkezdődött a budai oldal benépesedése, lakóterületek alakultak ki a Rózsadombon, a Pasaréten, a Zöldmáli, Rézmáli dűlőkben. A Hűvösvölgy és a Lipótmező beépülésével a város egyik főútvonalává vált. Kertészeti rendezése a villamos pálya kiépülésével egy időben kezdődött meg.
A nagy járműforgalom és az ehhez kapcsolatos átalakítási munkák (útszélesítés, autóbusz megállók) megviselték a század elején telepített vadgesztenyefákat, állapotuk a 60-as években jelentősen leromlott, a városi ártalmakra érzékeny fák nagy számban pusztultak ki. Helyükre a 70-es évek végén várostűrő Celtis occidentalist (nyugati ostorfát) és Sophora japonicat (japán akácot) ültettek.
A budai zöldövezet és a környező települések benépesedésével a Szilágyi Erzsébet fasor mára óriási közlekedési forgalmat bonyolít le. A fasor fáinak jelenkori rekonstrukciója két ütemben folyt. Az első 1993-ban, amely a János Kórház és a Szép Ilona kocsiszín közti szakaszt érintette. Az üres fahelyekre a fasorra jellemző fajok, vadgesztenye és japán akác kerültek beültetésre
A második a János Kórház és a Moszkva tér között 1994/95-ben valósult meg. A fasor itt az útpálya és a süllyesztett villamos pálya közötti keskeny zöld sávban, valamint a villamos pálya és a Városmajor közti gyalog út mentén húzódik. Példaértékű, hogy a rekonstrukció során a meglévő vadgesztenyék teljes cseréjére sor került. A fasort egységesen kőris fafaj (Fraxinus) alkotja, amely 15 év elteltével, mára vált teljes értékűvé.
