A 65-ös nagy margitszigeti árvíz

2010.07.21. 6:33

Fekvésénél fogva árvíz gyakran önti el a Margitszigetet, ám komolyabb károkat eddig nem okozott. Nem így az idén, amikor - feltételezhetően - több tényező összegződéséből soha nem tapasztalt fakidőléseknek lehettünk tanúi.

Amikor szokatlan környezeti problémával vagy természeti jelenséggel találkozik az ember, természetes, hogy magyarázatot keres a miértre, hogy azt a megoldásaiban is és a későbbiekben tapasztalatként is felhasználhassa.

Az 1965-ös nagy árvízről, a Margitsziget akkori kertészeti vezetőjét Bercsek Pétert kérdeztük.

Mit tapasztaltak akkor?

1965-ben is volt a mostanihoz hasonló jelenség, amikor az óriási víztömeg nyomására feltörő, fakadó vizek (buzgárok) öntötték el a szigetet. Az akkor készült fényképeket nézegetve jól látható, hogy milyen mélyen behúzódott a víz a belső területekre. A növényzetben szerencsére túl nagy kárt nem okozott, még a gyep is kiheverte, csak a kellemetlenségei, az iszapszag, a szúnyoginvázió, no meg a víz visszaszorításával kapcsolatos feladatok maradtak. Heteken keresztül áldatlan állapotok voltak.
Fakidőléseket akkor nem okozott, ám a természetben valószínű összegződnek a dolgok. Egy biztos: olyan mennyiségű csapadék, mint ami most leesett az elmúlt egy-két hónapban, az akkori árvíz előtt nem volt. Akkor megúsztuk. A mostani problémát valószínű az átázás okozta. Az 1965-ös árvíz lassan, 3 hét alatt húzódott vissza. Ez idő alatt teljesen lezárták a szigetet, csak a mentéssel foglalkozók és a kertészeti dolgozók mehettek be.

A fakidőlések túlnyomórészt a sziget Keleti oldalán jelentettek súlyos problémát, itt átmeneti lezárást is el kellett rendelni.

A jelenlegi főút nyomvonalán haladt régen is a szigeti főút, de onnan szinte méterekre már a Duna húzódott a nyugati oldalon. Vize kiért egész a főútig csak később került feltöltésre. 1913 és 1927 között, több menetben történtek partvédelmi munkálatok, 1927-től 1932-ig óriási fejlesztés zajlott és a terület feltöltése ekkor fejeződött be. A keleti és nyugati oldal talaja csak részben más, mert a sziget eredendően hordalékos kavicszátonyokból jött létre, a termőréteg az iszaprárakódás kapcsán képződött. A különbség annyi, hogy a keleti sávban a mélyebb réteg kb. 8-10 m mélyen agyag, erre rakódott rá a kavicszátonyos feltöltés.
A nyugati oldalon a növények lényegesen fiatalabbak, ott nincsenek évszázados fák, mint az alsó romok környékén. 2-300 éves platánfákból itt több még megtalálható, de a legfiatalabb platán is 150-200 éves, mivel nem egy időben végezték a telepítéseket.

Mit tehetünk az értékes fák megmentése érdekében? Van e jó megoldás?

A kérdés az, hogy milyen mértékben sérült vagy fordult ki a gyökérzet? Részben azon is múlik, hogy milyen méretű és korú a fa. Gyökérfulladásról koros fáknál nem beszélhetünk ezek heteket is kibírnak, az elsődleges probléma a gyökér sérülése. Ha a gyökérzet több mint fele kötődik a talajhoz, esetleg elképzelhető, hogy vissza lehet húzni, de a fát csonkolni kell, az biztos, mert az óriási föld feletti tömeg miatt megbillen a fa egyensúlya. Sajnos a teljes gyökér nem menthető. Nagyon nehéz dolog és teljes értékű megoldás nincs.

A 65-ös árvízről Bercsek Péter több felvételt készített. .
Ezeken jól látható, hogy Víztoronynál, a Nagyszállónál, a romok területén de a belső részeken is milyen magas volt a vízszint. A Margit híd felöli lejáró kicsit magasabban fekszik. Itt „csak" bokáig érő víz volt.