Hírek, Interjú, kiemelt

„Nagyon emberien vezették a céget!”- Dr. Rácz Krisztina visszaemlékezései

Dr. Rácz Krisztina jogász, a FŐKERT egykori titkárság vezetője. 1976 és 1992 között a Fleurop (nemzetközi virágküldő szolgálat) irodavezetője.

„Nagyon jó volt a közösség!”

„A FŐKERT-ről nagyon sok jó élményem van. Volt egy miliője, egy hangulata. Európai viszonylatban is nagyon nagy cég volt, közel 3000 ember dolgozott ott akkor… Nagyon korszerűen vezették a céget. Kiváló menedzsment-je volt! Mindent tudtak arról, hogyan kell az emberekkel bánni, kinek hol a helye a gépezetben. Radó (Radó Dezső, a FŐKERT egykori igazgatója – a szerk.) egy remek menedzser volt. Fejtől a lábig minden rész a helyén volt a cégben és jól működött…”

„Én a titkárságon dolgoztam. Volt rálátásom, hogyan működtették a vállalatot és az nagyon imponáló volt… Nagyon emberien vezették a céget – Radó felvett szociálisan hátrányos helyzetű embereket is akkor, amikor ez nem volt szokás, és mindegyiknek megtalálta a helyét a cégnél. Azt a kis feladatot, amit rájuk bízott, mind jól csinálták. Radó minden munkaterületre kiment, szinte minden dolgozót személyesen ismert. Az emberi tartása miatt mindenki megsüvegelte. Nem azért, mert ő egy nagy cég vezetője volt, hanem azért, mert mindenki tisztelte. Azt a vezetőt, aki tud, azt mindenki elismeri. És Radó ilyen volt…  Radónak volt fogadóórája. Ha valaki ekkor bejött panaszkodni, akkor nem küldte el, hanem kivizsgálta az ügyet: Ha kellett, mindenkit ugrasztott, hogy megtudja, mi hogyan történt. Fel kellett gombolyítani a dolgokat, semmit nem hagyott annyiban.”

„Nagyon jó volt a közösség. Mi egy korosztály voltunk, 30-40 év közöttiek, akik együtt dolgoztunk. Motivált volt mindenki! Jók voltak az emberi kapcsolatok, szerettünk ott, együtt dolgozni. Ha valamit le tudunk tenni az asztalra, közösen, ez nagyon motivált mindenkit!”

-Mi volt a titok?

-Jó időben jó helyen találkoztunk. Vannak olyan együttállások, amik megmagyarázhatatlanok, de biztos egyéni szimpátián is múlott. És végigcsináltunk egy olyan 15 évet, amikor a FŐKERT nagyon futott. Nagyon erős külső igények jöttek, beindult a városfejlesztés, a belső igényeket ehhez kellett igazítani. A Budai Vár átépítéséhez várkerteket kellett tervezni, építeni. Akkor rengeteg pénzt tudtak áldozni a parkokra. A dolgozóknak mindenféle ellátást biztosítottak (öltöző, tusoló, ebéd stb.) Jól érezték magukat. És amikor meg kellett valakit dicsérni, mert jól dolgozott, nem spóroltak a dicsérettel. Volt a cégnek Tahiban üdülője, a Balatonnál egy másik, ott lehetett hétvégéket eltölteni. Oda csődült a nép. Minden lehetőség megvolt, hogy jól érezze magát, aki itt dolgozott. Nagyon jó volt, hogy korosztályban nem voltak nagy különbségek… A Madách színházba jártunk vállalati ünnepségre. Kibéreltünk egy előadást. Mindenki kicsípte magát, mindenki együtt ünnepelt!”

Virágok és virágüzletek

„Az 1970-e években sok virágüzlet nyílt. Ezeknek azonos arculata volt. Ez is megelőzte a korát, kvázi franchise rendszerben működött. Voltak azért kivételek, például a Váci utca 9. Ez az üzlet arról volt híres, hogy szecessziós berendezése volt, szecessziós ablakokkal volt díszítve. Műemlékes szakemberekkel karöltve készült el a teljes berendezés. Nem volt nagy, de gyönyörű üzlet volt, a Váci utca akkori ékköve!”

„A FŐKERT kialakított egy nemzetközi kapcsolatot is – belépett a Fleurop nemzetközi virágküldő szervezetbe, ami által mi is kijutottunk nemzetközi rendezvényekre és mi is szervezhettünk nemzetközi virágkonferenciákat, amik vitték a hírét a szakmának. A Fleurop Kongresszuson mondták is: – A legtöbb virágüzlete a Herr Radónak van! 96 virágüzlete volt akkor a Virágért-nek. A Fleurop elnökével, egy hamburgi virágkereskedővel együtt bementünk egyszer a 13/3-as üzletbe, a Szent István körút 24-be, ami a legnagyobb üzletünk volt. 100 négyzetméternél is nagyobb. – Jézusom, mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy ekkora üzletünk legyen! Nem tudnánk fizetni a bérleti díjat! – mondta a Fleurop vezér. Tele volt a város a virágüzleteinkkel – minden 10. lépésnél volt egy!… Nyugaton mindig azon csodálkoztunk, hogy igen hosszú menetet kellett gyalogolnunk, hogy virágüzletet találjunk. Persze akkor mi még nem tudtuk, hogy azért, ha ezt valaki önállóan működteti, milyen költséggel jár. Az akkor a virágosoknak egyrészt aranyélet volt, másrészt hiány is az import területén. Az import nem igazán volt engedélyezett! Valuta sem volt. Mindent itt, az országon belül kellett előállítani…”

„Abban az időben a FŐKERT nagyon adott arra, hogy olyan kinézete legyen az irodáknak, hogy az méltó legyen egy kertészeti céghez. Az irodákban olyan virágkompozíciók, virágfalak, olyan virágköltemények voltak! Minden héten hozták a Szent István körúti boltból a három igazgatónak (a főmérnöknek, a főkönyvelőnek és az igazgatónak) a hatalmas 20-30 szál virágból álló kaspókat. Adtak arra, hogy mutassák, mi tényleg jók vagyunk! Nem volt sérült, hervadt virág sehol. A titkárságon, ahol vártak Radóra, volt egy rácsos növényfal. Át is lehetett rajta látni, de takart is. Ez tele volt ültetve növényekkel, nagyon-nagyon kellemes volt! A nőnapokat mindig fréziával ünnepeltük. Az egész iroda úszott a frézia-illatban, akkor az volt a divat. Néha orchideát is kaptunk. Dobozos orchideát…”

További epizódok a ’70-es évekből

„Pest, Buda és Óbuda egyesülésének 100. évfordulóján, 1973-ban egy nagyszabású eseménysorozat volt a Fővárosban. Akkor létesült az Európa Park a Vár alatt. Itt volt Európa majdnem minden fővárosának polgármestere és emlékfákat ültettek. Azóta sem volt ilyen esemény… A Megyék kertje a Népligetben, vagy a Vakok kertje a Városligetben is erre az alkalomra készült. A Főkert telefonközpontosa, János, ő is vak volt. A Vakok kertje avatóján ő is ott volt. Különböző kövezete volt az utaknak, pihenőknek, hogy a talpukkal is tudják érzékelni, hol járnak…”

„Abban az időben volt minden évben Nyitott Kapuk Napja. A Bajza utcában béreltük ki a Fáklya Klubot. Igazi public relation esemény volt – bárki bejöhetett! Sok mindent kérdeztek és javasoltak a fővárosi lakók, amiket nekünk meg kellett válaszolni. Voltak igazi ötlet-géberek, akik hajmeresztő dolgokat találtak ki. Az egyik legvadabbat sohasem felejtem el: a Vérmezőt fel kell szórni homokkal, és üvegburát kellett volna a tetejébe húzni. Ezt, és ehhez hasonlókat kellett megválaszolni. Nagy kihívás volt, hogy senkit sem küldhettünk el a hidegebbik éghajlatra, hanem ész érvekkel meg kellett válaszolnunk a felvetéseket. Voltak elképesztő dolgok, de ebben volt a szépsége! Megsérteni senkit nem lehetett. Mindenki boldogan távozott…”

„Amikor kitavaszodott, akkor sajtóanyagokat kellett készítenünk. Ránk zúdult az összes újság, ránk zúdult a TV. A sajtót mindig a Radó kezelte. Mindig szólt, hogy kezdjünk készülődni a sajtóanyaggal: – Pitymallik, most már jön a sajtó! – mondta. Minden médiumtól jöttek, az évnek ebben a szakában a FŐKERT, a parkok és a virágok volt a felkapott hír.  Radó küldözgette is az embereit a médiába, nyilatkozni a tavaszi munkákról…”

„A Kertészeti Egyesülés is a FŐKERT-hez köthető, kiváló ötlet volt. A megyei és a vidéki városok kertészeti vállalatainak egyesülése volt, jogi személyiséggel bírt. Nagyon potens társaság volt. Az együttműködés volt a lényeg. A szakemberek, akik országszerte dolgoztak, tudtak egymással eszmét cserélni, a jó ötleteket megosztani. Érdekeket tudtak egyeztetni és komoly termesztési munkamegosztás jött létre. A szegfűt Hódmezővásárhelyen termesztették, volt, amelyik cég a cserepes növényekre specializálódott volt, aki orchidea-termesztésre. A szakembereknek akkor már volt lehetősége külföldre menni és ott tanulni el a mesterséget. A pécsi, a debreceni a hódmezővásárhelyi, a szombathelyi kertészeti vállalat nagyon erős cég volt. A Főkert kiemelkedő szerepet játszott az egyesülés életében, a legnagyobb és legerősebb vállalat lévén. Ott voltak a kertészeti ágazattal rendelkező TSZ-ek is, a Sasad, a Rozmaring és az Óbudai Tsz. Mindegyiknek megvolt az erőssége. Kokics Tibor vezette-szervezte az egyesülést. Az egyesülés égisze alatt ment az Országos Virágkötészeti Verseny, de a Debreceni Virágkarnevált is ők indították el… Ezek nagyon nagy dolgok voltak annak idején!”

 

A visszaemlékezés 2017. február 16-án Pilisszántón rögzített beszélgetés alapján készült.

Az emlékeket lejegyezte és szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának a kéziratok átolvasását, szakmai észrevételeit!

Fotók: Varga László

 

Megosztás

Tulajdonos

Relative Posts