Hírek, Interjú, kiemelt

„Örülök, mert a szakmám a hobbim és a hobbim a szakmám!”- Stoics Istvánné Terike visszaemlékezései

Stoics Istvánné, okleveles kertészmérnök, a FŐKERT egykori alközpontvezetője és egyik szakszervezeti vezetője. Egyetlen munkahelye a FŐKERT volt. 1959-ben a Kertészeti Egyetem végeztével került a céghez. Először szakmunkásként kezdett dolgozni a parkfenntartásban. 1960-ban körzetvezető, majd 1974-től a Margitszigeti Alközpont vezetője, ahol 22 évet töltött. 1996-tól nyugdíjas. Azóta szigethalmi kertjében kertészkedik – kedvére. A Margitszigeten azóta csak néhányszor járt.

„Minden szakmát az alapjainál kell kezdeni!”

„1959-ben augusztus 1-én kezdtem dolgozni a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál. Akkor még az V. kerületben, Beloiannisz utca 12-ben volt a központunk, engem ott vettek fel. Sokan jöttünk a technikumi osztályunkból, majdnem 10-en. (A 10-ből 5-en innen is mentünk nyugdíjba.) Szabó József volt a fenntartás akkori vezetője, Halász Károly az igazgató és Baraczka József volt főmérnök.”

„A „csizmás” Szabó annyira szeretett bennünket, fiatalokat, hogy összegyűjtött bennünket és vasárnaponként vitt minket, hol a Gellérthegyre, hol a Margitszigetre, hol a Tabánba, Városligetbe, a Füredi lakótelepre. Mentünk vele és szakmai bejárásokat tartottunk. Képzett és „vizsgáztatott” is minket. Például a növényeket úton-útfélen megkérdezte, így a növényismeretünket gyakoroltuk. Annyira jó érzés volt, hogy úgy foglalkozott velünk, mintha apánk lett volna. Mentünk együtt, a Suhajda Tibi, a Kaffka Ani, a Makkai Ani, Kóra Tivadar, Tamáskovics Gyuri- boldogan együtt töltöttük a vasárnapokat, pedig az volt az egyetlen pihenőnapunk! Nagyon-nagyon jó volt…”

„Szakmunkásként kezdtem, 5 forintos órabérrel. Az első munkahelyem a XVI. kerületben volt. A VII. kerületi Köztársaság téren volt székhelyünk, Decsi József volt az akkori alközpontvezető. Én a XVI. kerületben laktam és oda is helyeztek. Bőszoknyás kislányokkal dolgoztam, akik a környékről (Kistarcsa, Hévizgyörk) jártak be dolgozni. Nagyon tudtak dolgozni! Így nekem is iparkodnom kellett, hogy velük együtt tudjak haladni, sőt, egy kicsit jobban, mint ők! Egy fabódéban öltöztünk, lavórban mosakodtunk…”

„Egyszer a Havashalom téren dolgoztunk, éppen a Tanács épülete előtt trágyáztam. A szomszéd nénink ezt észrevette, hogy én ott dolgozok és apukámnak megjegyezte, hogy ezért kár volt az egyetemen tanulni, hogy a Terike a trágyát talicskázza! Apukám erre bölcsen azt válaszolta, hogy minden szakmát az alapjainál kell kezdeni! Többet ilyen megjegyzést nem tettek a munkámra!”

„Egy idős, aranyos szakmunkás, Miskolci bácsi mellett dolgoztam. A régi szakemberek nem szívesen adták át a szakmai tudásukat. El kellett tőlük lesni a szakma fortélyait! Nem hívott oda, hogy nézzem meg, mit hogyan kell… Amikor sövényt kellett nyírnom a Havashalom téren, fogalmam sem volt, hogy hogyan kezdjek hozzá. Az iskolában sövénynyírást nem csináltunk. Volt a kerületben egy kézi kaszás, a Sada bácsi. Ő segített: – Terike, tudja mit csinálunk? Leverünk cövekeket, kihúzunk egy zsinórt, és a mentén le tudja vágni a tetejét, hogy egyenes legyen! Utána, hogy az oldala is egyenes legyen! – magyarázta, hogyan csináljam. Tényleg nagyon szépen sikerült.”

„Aztán olyan feladatokat kaptam, hogy virágágyakat kellett felmérni és lerajzolni a XXI. kerületben! Akkor voltak divatosak az amőba alakú virágágyak. A Fitzere bácsi jött velem, és még egy kislány, ők közreműködtek, hogy meg tudjam csinálni a felmérést. Így teltek a szakmunkás napjaim…”

Hajnali virágültetés és éjszakai öntözés

„Nem sok idő telt el, amikor 1960-ban körzetvezető lettem. Három kerületet kaptam. Enyém volt a IX., a XX. és a XXI. kerület és ezek parkjai. Szakmai alázatot és szakmaszeretetet kaptam és tanultam az ottani kollégáimtól, Horváth Józseftől, Árokszállási Károlytól és az V. kerület vezetőjétől, Kappanyos Vince bácsitól. Szívvel-lélekkel szerették a rájuk bízott parkokat és az emberekkel is nagyon tudtak bánni. Ők bántak úgy az embereikkel, mintha saját gyermekeik lettek volna. Ez nagyon jó indulás volt nekem.”

„1962-ben jött az átszervezés. Radó Dezső lett az igazgató, Szendrői József a parkfenntartás vezetője. Én akkor kaptam meg a belső kerületeket. Én ekkor kaptam meg a belső kerületeket. Enyém lett az V., VI., VII., VIII. és a IX. kerület, illetve ezen kerületek parkjai. Jó főnököket kaptam. Olyan embereket, akit tisztelni lehet, akiktől tanulni lehet, akikre fel lehet nézni. 1974-ben alakultak meg az alközpontok, összesen 7. Ez jelentette nekem a legnagyobb kihívást, az I. Alközpontot kaptam meg, amihez a Margitsziget, az V. és a XIII. kerület és a XIII. kerületi lakótelepek tartoztak. Szendrői főnöknek mondtam, hogy én ezt nem merem elvállalni. Hogy is tehetném, hiszen olyan nevek voltak előttem a Margitszigeten, mint pl. Bercsek Péter. Három nap gondolkodási időt adott… És igent mondtam. Nem bántam meg.”

„Nagyon sok szép évet töltöttem a Margitszigeten. Nagyon jó dolgozóink voltak, akik tényleg oda voltak a munkájukért, szerették a rájuk bízott kerületi parkokat, szerették a Szigetet. Egynyári ültetéskor olyan, hogy „Lejárt a munkaidőnk!”, ilyen sosem volt. Ha 6-ig kellett ültetni, a lányok 6-ig ültettek. Volt olyan eset, hogy délután 4 órára ért oda az utolsó fuvar (a parkban nem hagyhattuk!), el kellett ültetni! És mindenki maradt. Még most is, ha rágondolok, mindig borsódzom… Senki nem mondta azt, hogy nem marad bent. Senki. Csak jót tudok mondani… Volt úgy, hogy koszorúzás előtt, március 15-e előtt hajnalban ültettük ki a virágot, hogy friss legyen, nehogy ellopják, nehogy elfagyjon. Volt olyan időszak is, hogy öntözési tilalom volt a parkokban, csak éjszaka öntözhettünk. Mindent meg tudtunk oldani, tényleg jó csapatunk volt. Jó volt együtt dolgozni!”

Zengő, Rapid és a kézi öntözés – a technológia fejlődése

„A fejlődést leginkább a gépeken tudnám bemutatni. Mikor én FŐKERT-hez kerültem, a kézi kaszások vágták a füvet. A nagyparkokban egymás után sorba állva kaszáltak, mint a szántóföldön aratásnál. Aztán jött a Zengő, ami kis vágószélességű fűkasza volt, ahhoz hasonló, mint a mostani kiskerti gépek. Nálunk Bakai Margit volt az első gépi kaszás, aki a Zengőre került. Aztán jött a nagyobb vágószélességű TORÓ, aztán olyan, amin már kaszálékgyűjtő is volt, a Rapid. A következő volt a sorban a FENDT, ami olyan nagy teljesítményű, hogy a nagyparkokat egy nap alatt lekaszálja.”

„Az öntözés is sokat változott. Amikor beléptem, kézzel öntöztünk – bajonettzáras felszálló csapos öntözés volt. Kézzel cipeltük az 52-es tömlőket, szörnyű nehezek voltak. Utána jött a szórófejes öntözés, aztán az automata öntözés. Nagyon sokat fejlődött a fenntartás.”

Versenyszellem és összetartás

„A hét alközpont versenyben volt egymással. A parkokat pontoztunk, kalapból húztuk ki, mely parkokat nézzük meg A pontozásra mindenki lázasan készült, hogy minden tökéletes legyen, hogy jó pontszámot érjünk el. Ha nálam már pontoztak és máshol kellett a segítség, akkor mentünk, vagy gépet adtunk, hogy Ők is jól szerepeljenek. A versenyt komolyan vettük, mert fontos volt a munkánk elismerése. De örültünk egymás sikerének, együtt örültünk annak, hogy a másiknak milyen szép parkja van. (Ilyenkor ismertük meg egymás munkáját.) Ezzel is tudom bizonyítani azt, hogy összetartó csapat voltunk Ilyen volt a fenntartás csapata!”

„A Margitszigeti alközpontba mindig kaptunk egyetemet végzett, ifju gyakornokot. Igy került hozzánk Győrffy Márti, Törőcsik Évi, Gradsack Szilvi… Az ” újoncok ” feladata volt legtöbbször a parkadat egyeztetés. Mentek a nagy slejfnivel és minden parkfelszerelési tárgyat, játszószert a helyszínen egyeztettek. Minden egyes adatnak stimmelni kellett. De kint voltak az egynyári ültetéseknél, a gödröléseknél, a park átépítéseknél…”

„Nekem, mint alközpontvezetőnek a kerületi Tanács Műszaki osztályával kellett tartani a kapcsolatot. Minden Tanácsnál volt egy kertészeti előadó, vele kellett egyeztetni a feladatokat, esetleges problémákat (lakossági panaszokat) megoldani. Én is 7 órakor kezdtem, mint a fizikai dolgozók. Minden reggel bejelentkeztek a kerületvezetők, még a munkaidő kezdete előtt és jelezték, hol dolgoznak, szükség van-e traktorra, gépekre, vagy valamilyen anyagra (földre, fűmagra stb.) Ezek alapján döntöttem el, hogy mi lesz a megoldás. Ha emberekre volt szükség, átcsoportosítottam… (Ez nem mindig aratott tetszést, de meg kellett oldani.) Az összes, hozzám tartozó kerület munkáját kellett összehangolni. Igazi szervező és összekötő feladat volt. Szerettem csinálni. Örülök, mert a szakmám a hobbim és hobbim a szakmám. Szerencsés vagyok, örülök, hogy ezt a szakmát választottam.”

„Kedvenc helyem a Szigeten a Virágos kert. Többször volt egynyári bemutató a Szigeten. Erre mindig teljes erőbedobással, lelkesedéssel készült mindenki. Volt olyan, hogy a Hajógyári-szigetről jöttek segíteni, volt mikor az V. kerületből. (A Hajógyári-sziget is hozzánk tartozott). De legtöbbször „házon belül” oldottuk meg a bemutató előkészületeit. Margitsziget üzemvezetője Kürthy István volt, aki szívvel-lélekkel azon volt, hogy szép legyen minden.

Kis család a nagycsaládban

„A nagy FŐKERT családon belül a Margitszigeti egység egy kis család volt – évekre bontva megvannak a karácsonyi emlékek. Kirándulásokat is szerveztünk. Voltunk Tokajban, Szombathelyen Prágában, Kassán… Én nagyon sajnálom, hogy a mai rohanó világ egészen mást teremtett Mennyivel jobb volt Nekünk! Tényleg olyanok voltunk, mint egy nagy család! Mindenki magáénak érezte a “céget, a parkot, amit fenntartott! A családi mentalitás: mindent szívvel-lélekkel kell csinálni, mintha a sajátom volna… A növény is megérzi, ha szeretettel ápolják, a parkok is a mi szeretetünket, munkánkat tükrözték vissza…!

 

A visszaemlékezés 2017. június 26-án az egykori Kertészeti Egyetemen rögzített beszélgetés alapján készült.

Az emlékeket lejegyezte és szerkesztette: B. Nagy Ildikó Réka

Köszönöm Erdősné Győrffy Mártának a FŐKERT nyugdíjas park- és fasorfenntartási igazgatójának az interjú elősegítését, kiegészítését!

Fotók: Varga László

Megosztás

Tulajdonos

Relative Posts