Parkfenntartás régen és ma

2010.10.11. 5:06

Erdősné Győrffy Márta Park és Fasorfenntartási igazgatóval pályáról, szakmaiságról, fenntartásról, kihívásokról és feladatokról beszélgettünk.

Park és fasorfenntartási igazgatóként 2001 óta dolgozik, de milyen állomások vezettek el idáig?

1975-ben kerültem a céghez a kertészeti főiskola elvégzése után. Akkoriban a Főkertnél szokás volt, hogy valakiből 10 év gyakorlat után lehetett vezető egy belső kerületben. Az én helyzetem kivételesnek tekinthető, mert 1,5 év munkaviszony után a belvárosba kerületem, de itt olyan vezetőm volt, aki fogta a kezem és nagyon sok mindenre megtanított. Végigjárva a szokásos utat, magam is a gyakorlatban tanultam meg a szakmát, sokat köszönhetek munkatársaimnak is. 18 éven át kerületvezetőként irányítottam a munkát az V. majd a XII. kerületben, ezután kaptam meg a főmérnöki kinevezést. Az igazgatói feladatkört 2001 óta látom el.

Az Ön által vezetett Igazgatóság hol helyezkedik el a vállalati struktúrában?

A Főkert legfőbb ágazata a Kertészeti Igazgatóság, ide tartozik a parkfenntartási tevékenység, a termesztés és a komposzt üzem. A parkfenntartó tevékenységen belül helyezkedik el a Park és Fasorfenntartási Igazgatóság. Hozzám tartoznak a parkfenntartási alközpontvezetők (link: bemutatjuk a pesti és a budai alközpont vezetőjét) a két önálló üzem: a Városliget és a Népliget, a Fasori alközpont, valamint a Parkszerviz vezetői.

Hogy változott a parkfenntartási feladat a hosszú évek során?

A feladat óriási és egészen más, mint régen volt. Először is jelentősen csökkent a létszám, igaz a fenntartott zöldterület is. Akkor még Budapest valamennyi köztéri zöldterületének fenntartása, fejlesztése a Fővárosi Kertészeti Vállalat feladata volt. Az is igaz, hogy a mai technikát nem lehet összehasonlítani a 35 évvel ezelőttivel. A létszám és a technika között azonban van egy fontos kapcsolat, ez pedig a pénz. Vagyis kevesebb a létszám, mert nincs elegendő pénz és ugyanezen okokból a legkorszerűbb eszközök beszerzése is nehéz. Régen nem volt automata öntözőhálózat ma meg a terület több mint 10%-a rendelkezik ezzel a lehetőséggel, ám sokat romlott a parkok köztisztasági állapota melynek rendbetétele jelentős kézi munkaerőt igényel. Egy-egy park megítélése sokszor a tisztaságán múlik. Régen voltak parkőrök, és az emberek is másként gondolkodtak, jobban megbecsülték a közvagyont. Ma nem ezt tapasztaljuk, pedig a parkok jelentősége sokkal nagyobb, mint 35 évvel ezelőtt. Akkor nem ilyen volt a parkhasználat sem.
Sajnos, a nagyobb munkaigényű növénykultúrák pl. évelők lassan eltűnnek a parkokból, többek között munkaerőhiány miatt, de a rongálásból eredő pusztulás is jelentős.

Az emberek azt hiszik ezek a dolgok csak „úgy maguktól" vannak és nem is gondolnak a mögötte lévő szakmaiságra.

A parkfenntartást sokan nem a leg elitebb szakmai területnek tartják, én viszont annak, kültéri dekorációnak tartom. Nagyon sokrétű gondolkodást és komplex embert kíván, feladatkörét ezért is kötötték sok éves gyakorlathoz.

A fenntartási folyamatok standardjai mennyire alkalmazhatók rugalmasan a mai megváltozott igényekhez?

A klasszikus technológiai sor részletesen tartalmazza a legtöbb parkkomponens feladatainak az ellátását. Negyedévre lebontva, évente visszatérő műveletekkel (tavaszi ásás, gyöngykavics terítés, fűmagvetés, cserjeültetés, amelyek mára - részben anyagi, részben környezeti, időjárási- okok miatt megváltoztak, némiképp leegyszerűsödtek.
Pénzszűkében eleinte a kevésbé frekventált helyeken csökkentek majd szűntek meg az állagmegóvó folyamatok, később a fontosabb területeken is korlátozni kellett ezeket, végül a rendszerességek (fűmagvetés, gyöngykavics terítés, cserjeültetés) elmaradtak. Rendszeresnek csak az egy-, és kétnyári ültetések maradtak. Az egynyári felület ellenben lényegesen nagyobb, mint korábban, a kiültetések igényesebbek és összetettebbek. A virágágyak tervezésével a Főkert Tervezési Stúdió munkatársait bízzuk meg, akik a termesztőtelep vezetőjével, a parkfenntartó kollegákkal, valamint a növényvédős szakemberünkkel szorosan együttműködve készítik a terveket.
A pénzkérdés mellett az éghajlatváltozás és a megnövekedett parkhasználat kedvezőtlen hatásaihoz is alkalmazkodni kell a technológiának. Könnyebbséget jelent, hogy a tavalyi évtől, támogatás formájában kapjuk a forrást, ami rugalmasabb, az időjáráshoz jobban igazodó munkavégzést tesz lehetővé, természetesen alkalmazkodva az adott kerethez. Az éves támogatási összeget 12 egyenlő részre osztva kapjuk meg, ebből kell gazdálkodni, de ehhez ismerni kell a kerületek szakmai programját.

A parkokban látható, hogy nincs napszak, amikor valaki ne használná. Reggel megérkeznek a kutyasétáltatók, majd a korán ébredő kisgyerekesek, később a nyugdíjasok, pihenni vágyók, délután az iskolások, este pedig azok, akik szórakozóhelynek tekintik a zöldfelületet. Az e fajta parkhasználatra, milyen választ tud adni a fenntartás, és ekkor nemcsak technológiára gondolok. Esetleg ad- e át új területeket?

Régen is megvolt a menetrendje a parkhasználatnak, de délelőtt és délután voltak kicsit csendesebb időszakok. Ma több helyen a hajléktalanok életvitelszerűen berendezkednek, a városlakók pedig nyáron nyaralóhelynek használják a parkokat. Például a Margitszigeten a szökőkút környéke nyáron fenntarthatatlan, egy fürdő parkjához hasonlít.
Másik problémát és gondot jelent, hogy a folyamatos parkhasználat mellett egyre nagyobb az igény a köztéri rendezvényekre. Akár a Városligetet, akár a Hajógyári szigetet ha nézzük, mindkét helyen május elejétől októberig folyamatosak a rendezvények, így esélyünk sincs, hogy a küzdelmes munkánknak kézzelfogható eredménye legyen. Ezért bíztatjuk a rendezvényszervezőket, hogy programjaikkal gondoljanak a Népligetre, hisz az közlekedésileg remek helyen van. Szerencsére, a Fővárosi Önkormányzat döntése szerint csökkenek a rendezvények a Margitszigeten.

Mi lehetne jó megoldás a rongálások csökkentésére?

A kerítéseket én sem szeretem, ám előnye a bekerített Szent István parkban (XIII.,) jól látható, összehasonlítva az Erzsébet térrel (V.,) ahol az éjszakai parkhasználat komoly károkat okoz. A vandalizmus általában éjszaka történik, amit bekerített és őrzött terekkel el lehet kerülni, ezt tapasztaljuk a Szent István parkban. Ez ugyan ellent mond a közcélú zöldfelület és közterület fogalmának miszerint mindenkinek, mindenkor joga van a használatához, a baj csak az, amikor az értékek nem számítanak. A bekerítés és az őriztetés jelenthetne megoldást, ám ez pénzbe kerül, ami a „zöldpénzből" venne el. Ha mindannyian odafigyelnénk több érték maradna.
Mostanában kezd elterjedni és örömmel várjuk az önkéntes segítők jelentkezését, amibe az iskolákat is jobban be kellene vonni. Ezeknek a megmozdulásoknak nem az összegyűjtött szemét a célja és az eredménye, hanem az, hogy aki ezt egyszer végigéli a közterületen, megtapasztalja mit jelent ez a munka, és figyelmezteti a másikat, hogy ne szemeteljen vagy vigyázzon, figyeljen oda a környezetére.
Gyakran előfordul, hogy fasori zöldsávban, parkokban lakásfelújításból eredő hulladékot, sittet találunk lerakva, ezt nekünk közpénzből kell elszállíttatnunk. Az ilyen dolgok nincsenek jó hatással a kollégáinkra sem, mint ahogy a hajléktalanok kérdése, vagy a kutyatartási problémák kezelése sem.

Gondolom az idei zöldfelület megújító programok új lendületet adtak a munkatársaknak. Örültek az új és végre szakmai feladatnak?

Igen, a visszajelzések nagyon pozitívak. Törekedtünk arra, hogy a zöldfelülettel kapcsolatos feladatokat saját dolgozóinkkal végezzük el. A takarítással, köztisztasági feladatokkal, parlagfű mentesítéssel töltött mindennapokba lendületet hozott, örömmel vették a kollégák. Nem beszélve arról, hogy egy-egy felújított terület üzemeltetése is sikerélményt jelent a továbbiakban, annak reményével is, ha szép a terület az emberek jobban megbecsülik.

Milyen jövőbeni tervek vannak, várhatóak-e újabb programok?

A szerződés értelmében összeállított szakmai program mellett - amely a legszükségesebb munkákat tartalmazza - készítettünk terveket néhány kiemelt programra is. Szeretnénk, ha az ideihez hasonlóan sor kerülne fűmagvetésre, tápanyag utánpótlással javítanánk a pázsitfelületeket, folytatnánk a kavicsterítést és nagyon időszerű lenne az egynyári virágágyak talajának cseréje. Ez mintegy 14000m2 felületet jelent. Nagy költség, de már évek óta szükség lenne rá.
Az összkép javítása érdekében az utcabútorok irányába kellene még nyitni, de a burkolatok is rossz állapotban vannak, ezek már beruházási feladatoknak számítanak.

Valóban összetett és bonyolult ez a munka, mégis mit tart legnehezebb feladatának?

Nagyon nagy és sokoldalú a felelősség. Az elvárásoknak megfelelő tartalmú szakmai program összeállításával jól kell gazdálkodnom az éves fenntartási forrással. A program elkészítése, betartatása, a kapcsolódó költségek megtervezése és azok követése az én szakmai felelősségem.
Másrészt felelnem kell a közterülteken dolgozó munkatársakért, a park használat során előforduló, vagy a fák okozta balesetekért, egyéb károkozásért. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordulnak elő a rendkívüli időjárás okozta haváriák, mint a viharkárok, a nagy esőzések okozta vagy éppen az aszálykárok, amelyek sokszor próbára teszik az ember erejét.