GELLÉRTHEGY- DÉLI OLDAL

Minden korban fontos átkelőhely volt a hegy északi lábánál a Dunán, a hegytető a Duna vízszintjétől számítva 140 méter magas. Barlangjai egy kelta törzs, az eraviszkuszok lakhelye, de más, lakott helyre utaló leletekben is gazdag a térség. Ismertek voltak hőforrásai. A római uralom idején fontos határpont, az északi oldallal szemben volt Contra Aquincum, a hegyen pedig őrtorony volt. Az elnevezés Szent István idejéből való, annak emlékére, hogy a Vata féle pogány lázadásban a hittérítő püspököt a hegyről taszították a Dunába. A XI.-XII. század táján kápolna állt a püspök mártíromságának emlékére. A németek a hegyen álló palánkvár miatt Blocksbergnek írták a térképeken. A törökök Güsz Eliasz hegyének nevezték. A nyugati lankákon szőlőtermesztés folyt, a XVI. századtól a néphit boszorkányok gyülekező helyének tartotta, ami talán abból ered, hogy sokáig titkon pogány szertartásokat tartottak a hegyen. A XIX. században a húsvét hétfői búcsúk nevezetes események voltak, híresek voltak a szüreti mulatságok és híres volt a panoráma is.
A parkosítás gondolatát Széchenyi István vetette fel – Pantheont akart építeni. Fontos stratégiai magaslat volt, harcoló katonák útvonala, ezért a parkosítást a XIX században még nem tartották időszerűnek. 1897-ben a Citadella katonai jelentőségét elveszti, épületét átveszi a Főváros. Az Erzsébet híd építése miatt a budai fogadó területen a hegy egy részét elbontják, megépül a támfal. 1904-ben avatják Jankovich Gyula Gellért szobrát és a vízesést, 1901 és 1905 között parkosítják a hegy délkeleti és Duna parti oldalát.1906-ban kezdik a szerpentin-utakat építeni.
Az Erzsébet híd mellett a Döbrentei téren neoromantikus kis parkocskában ekkoriban kis tó és hegyi ösvény volt, furcsa ismétlődéseként a nagy hegynek.
A parkosítás tovább folytatódott, rendezték a Szikla-kápolna környékét, melyet 1926 Pünkösdjén szenteltek fel. Fásítások készültek, megépült az útrendszer, 1930-ban épültek az első játszóterek. 1947-ben készül el a Felszabadulási emlékmű, mely annyira jelképévé vált 40 év alatt a fővárosnak, hogy a kilencvenes évek szoborbontási lázában csak a szovjet katonákat viszik el a szobor parkba, a pálmaágat tartó nőalak megmarad. 1950-ben egy kisebb, a park öntözését szolgáló, majd 1975-ben egy nagyobb víztározó épül, az utóbbi Vadász György terepbe simuló, „földvára” a hegy ormán. 1960-ban a délkeleti és déli oldalt – a Jubileumi parkot – építik meg dr. Krizsán Zoltánné és Baraczka Katalin tervei szerint. A hetvenes években csúszdás és vizes játszótérrel gyarapodott a park. A kicsik játszóterének és a csúszdás játszótérnek a rekonstrukciójára 1999-ben került sor. Több szobor gazdagítja a parkot, a csúszdás játszótéren levő pelikán Melocco Miklós szobra 1965-ből. A Jubileumi parkban találjuk Somogyi József Leányka csikóval (1965) című szobrát, Barta Lajos állatfiguráit a homokozóban. Közelében, acél oszlopon áll Segesdi György Szélkakas szobra. Metky Ödön amforáiról nevezték el a Kancsós táblát. Medgyessy Ferenc két szobra, a Debreceni Vénusz és Anya gyermekkel, valamint Tarr István Ülő nő szobrát láthatjuk a parkban. A Szabó Dezső sétányon áll az író bronzszobra (Szervátiusz Tibor 1990) Borsos Miklós 1995-ben elbontott kútfigurái várják újbóli elhelyezésüket. A Jubileumi park területének hegytetőre eső részén egynyári virágbemutatót tervezett Nemesné Kucsovszky Annamária, ez az utóbbi években évelő és talajtakaró kísérletek terepe. Említendő érdekesség a magyar botanika kiváló illusztrátorának, dr. Csapody Verának (1890-1995) az emlékfája – a Sziklakápolnához vezető út melletti atlaszcédrus, melyet 1984-ben tisztelői vele együtt ültettek. Az érdekes növényeket, szobrokat a térképen tüntettük fel. A fügefák a török idők emlékei.