A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű-és Hüllővédelmi Szakosztálya 3 idegenhonos teknősfaj 52 egyedét távolította el a Feneketlen-tóból a FŐKERT Nonprofit Zrt. megbízásából. Ez a teknős biomassza komoly „konkurense” volt a nagyságrendileg tizedannyi mocsári teknősnek.
A teknősöknek több mint háromszáz különböző faja ismeretes világszerte. Ezek közül Magyarországon a mocsári teknős számít őshonosnak, sőt– nemcsak őshonos, hanem védett is, mint az összes többi hazai hüllő- és kétéltűfaj.
A mi őshonos mocsári teknőseink fennmaradását azonban az elmúlt időszakban más teknősök kezdték el fenyegetni. Ennek oka az ékszerteknősök behozatala. Ez a faj eredetileg az USA délkeleti államaiban őshonos, de már évtizedek óta népszerűnek számít Magyarországon, mint kedvtelésből tartott állat. Addig nem is volt probléma, amíg a mocsári teknősök a hazai természetes élővizekben, az ékszerteknősök pedig az otthoni akva-terráriumokban éltek.
Egy idő után azonban tömegessé vált a teknőstartók körében az a meggondolatlanság, hogy az érme nagyságúnak megvásárolt, de időközben levesestányér nagyságúra megnőtt ékszerteknősöket egyszerűen szabadon engedték valamelyik hazai vizes élőhelyen.
Egy más világrészen őshonos állat hazai meghonosítása bizony járhat negatív következményekkel. Az ékszerteknősök ugyanis nemcsak megéltek a hazai élőhelyeken, hanem még át is teleltek, s közben elkezdték kiszorítani az őshonos mocsári teknősöket. Így aztán az ékszerteknősök – valójában teljesen illegális – szabadon engedése már az 1990-es években a mocsári teknősöket fenyegető egyik legnagyobb veszéllyé vált.
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának becslései szerint a víztestben összesen 50-100 példány idegenhonos ékszerteknős volt található a mentesítés megkezdése előtt. Ezek a példányok nem csak a táplálék-és napozóhely konkurensként jelentettek veszélyt, hanem újfajta parazitákat és fertőzéseket is hordozhattak, amelyek elterjedését meg kellett gátolni. Augusztus végén a szakemberek területbejárást tartottak a és felmérték a példányszámokat, amelyeket összevetettek a korábban gyűjtött adatokkal. Majd ezt követően egyeztették a FŐKERT Nonprofit Zrt-vel a teknősök befogásának feltételeit, a területre való bejutás lehetőségét és módját.
A munkafázisok második szakaszában megkezdték a hálóval és kézzel megfogható példányok aktív begyűjtését, és „csapdák” felállítását biztonságos helyeken, hogy ne férhessenek hozzá idegenek a tópartról. A felállított csapdákat 2-3 napi rendszerességgel ellenőrizték, illetve folytatták az aktív befogásokat, amit idővel csónakkal is megkíséreltek. A megfogott teknősök közül a mocsári teknősök főbb biometriai adatait rögzítették, és az azonosításukat segítő fotók elkészültével visszaengedték a tóba. Az idegenhonos teknősök példányait szintén lemérték lefotózták és a Fővárosi Állat-és Növénykert karanténállomására szállították, ahol állatorvosok vizsgálták meg őket. Ezután kerültek a Nagy-tóba, ahol népes ékszerteknős közösség él.
A teknősök őszi aktivitási időszaka végén, október közepén, miután 3 egymás utáni alkalommal sem fogtak egyetlen teknőst sem a csapdák, a szakemberek levonultak a területről.
Az Állatkert meghirdette, hogy aki el szeretné engedni ékszerteknősét, vagy új nem talál neki új otthont, az inkább adja át az állatkerti munkatársaknak a kisállatot. Így az ékszerteknősök az állatkerti Nagy-tóba kerülhetnek, ahol háborítatlanul élhetik tovább mindennapjaikat, s a természetes élővizekben lakó mocsári teknősöknek sem kell versenyezniük az ékszerteknősökkel.
