Főkert Nonprofit Zrt.

Akár a Margitszigetről akár a Városligetről készült korabeli képeket, ha nézzük, azon elegáns éttermeket, kávézókat látunk, míg ma ilyent nemigen ellenben annál több vattacukor, perec, jégkrém, hot-dog, és ital árust. Ezekből van bőven, túl sok is.

A megvásárolt termékek eldobható anyagai részben „szétszóródnak”, de a vendéglátóhelyek környezetében sincs rend. Üzemeltetőik a göngyölegeket, műanyag poharakat vagy az egyéb keletkezett hulladékaikat gyakran helyezik a „Főkertes” zsákokba, vagy a gyűjtő mellé, mindezt valószínű költségkímélő meggondolásból, hisz a szemét, mint tudjuk pénzbe kerül. Szerződésükben ugyan benne van a szemét elszállításának kötelezettsége, de elmulasztása esetén elmarad a felelősségre vonás. Több esetben olyan helyszíneken is felbukkan árus, ahová biztos, hogy nem kapott engedélyt és az itt képződött szemét is a kertészet szemetes konténereiben köt ki.

A vendéglátás, mind a Margitszigeten mind a Városligetben több mint drámai. Összképében a parkhoz illő kellene, hogy legyen, és az is megkérdőjelezhető, hogy biztosan szükség van-e ilyen mennyiségre? A vendéglátásban is a minőség irányába kellene elmozdulni.

A Széchenyi fürdő előtti barokk virágágyás turistacsalogató fotótéma, míg mellette a városligeti tóig tartó „folklór” nem ugyanez a látvány. Az ajándékárusok, lufisok tömege és kínálata vásári, a valamikori „korzózás” életérzés mai alakítói. Persze, a Vidámparkba vitt gyerekek szívesen csábulnak el az effajta portékák után, de ide érkező turisták rólunk összerakosgatott képnek ezek is részei.