Hírek, Interjú, kiemelt

A FŐKERT-nél végzett munkásságom – Szendrői József

Az Agrártudományi Egyetem Kertészeti Karán 1948-1952-íg tanultam.

1952-ben – a végszigorlatok előtt egy hónappal – „kulák”származásom miatt az egyetemről kizártak. Sikertelen elhelyezkedési próbálkozások után, kubikusként a Fővárosi Kertészeti Vállaltnál nyertem felvételt. A Dunaújvárosi (akkori Sztálinváros) Kertészeti Vállalatnál 1953-1957-íg mint parképítési és fenntartási üzemvezető dolgoztam. Itteni szakmai működésemnek köszönhetően vettek vissza a Kertészeti Egyetemre, aho l 1958-ban mérnöki oklevelet szereztem.

Szendrői József másolata

Az Építésügyi Minisztérium Parképítő, majd jogutódja az ÉM. Kőfaragó Vállaltnál 1957-1962-íg építésvezetőként dolgoztam.

A Fővárosi Kertészeti Vállalatnál 1962-ben, mint parképítési osztályvezető kezdtem, majd 1963-tól parkfenntartási osztály-, később főosztályvezető voltam. Munkámat, és későbbi oktatási tevékenységemet, nagyban segítette a kubikusként, parképítő és parkfenntartóként szerzett gyakorlati tapasztalatom.

1989-íg, nyugdíjazásomig, szolgáltam a Főkertnél. Ez idő alatt a Főváros zöldfelülete 600 ha-ról 1900 ha-ra nőtt. Ugyanakkor – munkaerő gondok miatt – a parkfenntartásban dolgozók létszáma 1200 főről 700 főre csökkent. E szorító helyzet feloldására egyedüli lehetőséget a gépesítés nyújtotta. Ennek és az üzemszervezési intézkedéseknek köszönhetően a jelentősnek ígérkező színvonalromlást sikerült megakadályozni és közben a parkfenntartás, mint önálló szakma került elismerésre. A területnövekedés zöme a lakótelepi közkertek építésének köszönhető. Vezetésemmel kidolgoztuk a lakótelepi közkertek fásítási normáját, mely hektáronként 110 db díszfa telepítésével számolt.

A gépesítés tekintetében, a 70-es években jelentős javulást jelentett 10 db SABO kaszálógép vásárlása. A gépek beszerzésével engem bíztak meg. Bécsben a kereskedő mutatta be a gépet, de később, nagyobb mennyiséget, a gyártótól vásároltunk meg, ami 30 %-os megtakarítást jelentett. Ugyanakkor két szakembert a gyár kiképezett a gépek javítására, karbantartására is. A kaszálás gépesítése jelentősen javított a munkaerő gondokon, mivel teljesítményük a kézi kaszálás ötszöröse volt.

Üzemszervezési munkám alapján, 1974-ben épült ki Budapesten a parkfenntartás alközponti rendszere. Kialakításával a fenntartási színvonal, a gazdaságosság, az erőforrások és szállítási adottságok kedvező összehangolása volt a célom. Ennek keretében 7 alközpontot és egy fasori alközpontot létesítettünk. A parkfenntartási alközpont egy-egy nagy park, illetve lakótelep központtal létesült, úgymint: 1. Margitsziget, 2. Városliget, 3. Gellérthegy, 4. Népliget, 5. Kelenföld, 6. Csepel és 7. Újpest-Újpalota. Ezen kívül kialakítottuk a parkfelszerelések karbantartására az un. Park TMK részleget, amelyhez később a szökőkút karbantartó egység is társult.

A vállalat átszervezése során a Parkfenntartási Főosztályhoz csatolták a parktervezést, park TMK-t, a parkfelújító részleget a Tahi faiskolát és a Kispest termesztő telepet. Ezzel a vállalaton belül gyakorlatilag egy kis vállalt jött létre. Valószínű ennek köszönhető, hogy az utóbbi évtizedek legjelentősebb parképítési munkáját, a Hajógyári-sziget 65 ha-os területének parktervezése, építése és fenntartása irányításommal valósult meg. A parkfenntartásban szerzett tapasztalatok érvényesülésének köszönhetően, a budapesti nagyparkok közül mindmáig ennek a fenntartása a legolcsóbb és a legjobban gépesíthető.

Dr.Ormos Imre egyetemi tanár felkérésére 1965-től tanítottam a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. 30 évig előbb a kertépítési, majd parkfenntartási üzemtant adtam elő elméleti és gyakorlati órákon. Nyolc évig a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán, a parkfenntartó szakmérnök képzés keretében oktattam a zöldfelület-fenntartás szigorlati tárgyat.

Társszerzője vagyok a Zöldterület-fenntartás (1980) c. szakkönyvnek. A könyv hézagpótlónak számított, hiszen előtte, magyar nyelven ilyen tárgyú könyv nem jelent meg..Több szakkönyvet lektoráltam, és számos cikkem jelent meg szakmai kiadványokban és újságokban.

A Kertészeti Egyesülés Parképítő és Parkfenntartó szakbizottságának 1969-1989-ig – nyugdíjba menetelemig – vezetője voltam. Ennek keretében évente szerveztünk különböző szakmai bemutatókat. Ilyenek voltak a még ma is évente megtartott egynyári virágbemutatók (2011-ben a Margitszigeten volt a 35. alkalom, ahova még meghívást kaptam). Tartottunk gépbemutatókat, metszési bemutatót, kaszálási bemutatókat, fűbemutatót, igaz egyik alkalommal a gondosan kialakított, különböző pázsitfű-fajtákkal bevetett parcellákat a bemutató előtt egy héttel a vakondok úgy feltúrták, hogy azt le kellett mondani.

Téli hónapokban rendszeresen szerveztünk szakmai továbbképző tanfolyamokat a középvezetők és munkavezetők részére.

Rendszeres előadója voltam az ország nagyvárosaiban megtartott Kertészeti Konferenciáknak (Debrecen, Pécs, Orosháza, Szolnok).

A moszkvai INTERBITMAS ’80 konferencián Magyarország részéről a “Zöldfelület-fenntartás komplex gépesítése” címmel tartottam előadást.

A Hamburgi IGA’73 Magyar Kertjének építésvezetője voltam.

Munkám elismeréseként 1983-ban „Munka érdemrend ezüst fokozata” kitüntetésben részesültem. Már nyugdíjasként 1992-ben kaptam meg az Ormos Imre díjat, 1994-ben pedig a Räde Károly díjat a Kertészeti Egyetemtől.

Szakmai tevékenységem, nyugdíjazásom után sem szűnt meg. Egyetemi és főiskolai tanítás mellett több mint 600 szakértői munkát készítettem parkok, fasorok, fasor rekonstrukciók és tervezést megelőző faértékelések és egyéb parkokkal, közterületi növényekkel kapcsolatos témákban. Igazságügyi szakértőként 1998-2007 között dolgoztam.

Szerettem a munkatársaimat. Nagyon nagy öröm volt, hogy a 80. és 85. születésnapomon eljöttek hozzám és köszöntöttek. Ebben az évben töltöm 90. évemet. Súlyos vérszegénységem gátja a szellemi tevékenységemnek. Nyugodt, szép otthonomban szívesen emlékezem a FŐKERT-nél töltött 26 évemre.

 

Telki, 2017. március 29.

Megosztás

Tulajdonos