A legészakibb erdőtag igen kis kiterjedésű, mely a Budai Tájvédelmi Körzethez közvetlen kapcsolódik, azzal egyetlen nagy szerves egységet alkot. Ezen a részen főként idős kőrisállomány (Fraxinus spp.) található. Déli részét a Mátyás-hegy erdőtömbjétől a Mátyáshegyi út választja el. Ezt az izolációt és a részbeni beépítettséget ellensúlyozza a megmaradt erdőrészek meredeksége, mely szinte lehetetlenné teszi bejárásukat. A talajvédelmi funkciót is betöltő erdő alsó részén őshonos juharfajok (Acer spp.) jelenléte jellemző. Feljebb – a lakott részek és a műút közelségében – az invazív bálványa (Ailanthus altissima) a legjellemzőbb fafaj. A nehéz bejárhatóság miatt az erdőkben gyakoriak a várost jobban elviselő énekesmadárfajok. A nyíltabb részeken fali gyíkok (Podarcis muralis) és különféle rovarfajok lelnek otthonra. A réteken a kaszálásokig sok nappali lepkefaj fordul elő.

A déli rész erdővel borított tömbje a Mátyáshegyi út közelsége miatt szemetes, amelynek összegyűjtése a terület meredeksége miatt igen nehéz. További veszélyt jelent az őshonos faállományra az invazív bálványfa jelenléte és terjeszkedése, amely kiszorítja az eredeti növényállományt a területről. Az erdőterületek részbeni beépítettsége megakadályozza a teljes visszafásítást, a megmaradt részeken azonban fontos mihamarabb nekikezdeni az élőhelyrekonstrukciós folyamatoknak, mivel ez a főváros tulajdonában álló erdőfoltok közül az egyik legveszélyeztetettebb.