Állományát alapvetően őshonos fajok jellemzik, melyben uralkodó a virágos kőris (Fraxinus ornus). Néhány tő fekete fenyő (Pinus nigra) is színezi a képet, amelyek az évtizedekkel ezelőtti kopárfásítások emlékét őrzik. A tisztások szegélyében értékes gyepterületek találhatók, amelyeken gyakorinak mondható a védett magyar repcsény (Erysimum odoratum). Állatvilágára elsősorban az erdei élőhelyeket kedvelő énekesmadárfajok és rovarfajok jellemzőek. Faállományának nagy része bár meglehetősen fiatal, de egészséges és nem tárják fel sétautak, illetve más emberi létesítmények, így a fák viszonylag háborítatlanul fejlődhetnek.

A lakott területek közvetlen közelsége miatt a szegélyzónába rendszeresen kerülnek ki kisebb-nagyobb zöldhulladék-kupacok, amelyek a többlet tápanyagforrás miatt gyom- és invazív fajok megjelenésének, illetve elterjedésének kedvezhetnek. Ezen kívül a hajdani emberi jelenlét nyomait őrzik a kisebb tisztásokon megtalálható illegális fakitermelések nyomai, ezek a tájsebek azonban a hatékony erdőkezelés és a háborítatlanság biztosítása mellett várhatóan teljesen „begyógyulnak” a közeljövőben.