A vasúttal határos déli részét döntően tölgyállományok (Quercus spp.) jellemzik, ezek képezik a terület legnagyobb értékét természetvédelmi szempontból. A középső és északi részein már inkább a tájidegen fajok jelenléte dominál, közülük is a leggyakoribb a fehér akác (Robinia pseudoacacia), valamint a spontán megjelenő és terjeszkedő nyugati ostorfa (Celtis occidentalis). Az erdő több helyen is felnyílik, a fák helyét degradált, de regenerálódó gyepek veszik át. Ez a vegyes fafajösszetétel és a mozikosság összességében meglehetősen gazdag élővilág otthonát képezi. Nappali lepke faunája jelentős, csakúgy, mint madárállománya. A területen feltehetően több védett lágyszárú növényfaj is jelen van, de a célzott vizsgálatok ezidáig még nem történtek meg.

Az egész erdőterületen jellemző az illegális területhasználat és a szemétlerakás, mely nagyban megnehezíti az erdőtömb hosszútávú fenntartását és védelmét. Az utak nagy része ezek megakadályozása érdekében ma már le vannak zárva, ettől függetlenül a fenti problémák – csökkenő tendenciával – továbbra is fennállnak. A nagy kiterjedésű tölgyerdők mellett gondot okoz a tájidegen fafajok nagymértékű jelenléte, amelyeket fokozatosan kívánatos átalakítani kocsányos tölgyesekké. Ez a faj volt az eredeti erdők állományalkotó fafaja a térségben. A mozaikoltságot érdemes fenntartani a gyepek védelmével és megőrzésével, de a kaszálás és/vagy legeltetés hiánya miatt jelen vannak az invazív lágyszárú növényfajok, melyek megfelelő kezelés nélkül hamarosan egyeduralkodóvá válhatnak. Ennek érdekében 2022-től tervszerű kezelést kapnak ezek a részek is a FŐKERT szakembereitől. Mindez persze csak akkor oldható meg, ha megfelelő szervezetekkel karöltve megoldhatóvá válik a területet jellemző hajléktalankérdés, mert ez a fajta területhasználat szépen lassan felemészti a ma még értékes erdőrészeket.