Arany János tölgyei – Quercus robur facsoport

Botanikai leírás: Hazánkban akár 800 éves kort is elérő, legnagyobbra növő őshonos fafajunk. Sík vidékek és az alacsonyabb dombvidékek tölgyeseinek állományalkotója, elsősorban ott, ahol a talajvízszint magasabb. Nálunk az alföldi árterek magasabb, vízzel általában már el nem öntött területein az ún. keményfás ligeterdők, más néven tölgy–kőris–szil ligeterdők vagy galériaerdők egyik uralkodó fafaja. 30–40 métert is elérő, robusztus, terebélyes, szabálytalan koronájú, hamar elágazó, erős, vastag ágú nagy fa. Törzse fiatalon sima, szürke, később sötétszürke, mélyen és hosszan repedezett. Rügyei és hajtásai kopaszok. Levelei visszás tojásdadok, 4–12 cm hosszúak és 2–8 cm szélesek, szabálytalanul öblösen karéjosak, mindkét oldalon 3–6 karéjjal, melyek ép szélűek, vagy gyakran oldalkaréjosak. A levéllemez a szíves-füles váll felé elkeskenyedő, felül sötétzöld, alul világos- vagy kékeszöld, kopasz. A levélnyél rövid, 5–10 mm-es. A 1,5–3 cm-es, hosszúkás tojás alakú makkot a 2–10 cm hosszú kocsányon hozza és a molyhos kupacs egyharmadáig borítja.

A faj érdekességei: A fát mocsári tölgyként is nevezik. Gubacsa szolgáltatta egykor – vas adalékkal – a „Gallus” tintát; valamint hasmenés bántalmak ellen is ajánlották.

Felhasználása: Fája: Szívós, erős; a sok csersav miatt a korhadásnak jól ellenáll. Épületekhez, hajóépítéshez, vasúti kocsik, bútorok, hordók, ládák készítéséhez használható. Kitűnő tűzifa. Elsőrendű dongafa, talpfa és bányafa, jó fűrészáru és késelési anyag készül belőle. Kérge csersavakban gazdag, fekete, barna és sárga festéket ad.

„Arany János” tölgyei, részlet 2005 (4)

„Arany János” tölgyei, részlet 2005 (4)

A bemutatott facsoport

Helyzete: Arany tábla, Arany Jánosról elnevezett parkrész.

Története, dendrológiai értéke: Az „öreg tölgyek” történetileg minden bizonnyal a park egyik legnevezetesebb facsoportja, mely napjainkra már csak hét fából áll. Arany János rajongó természet szeretetét, kedvenc fáinak emlékét hirdeti e nevezetes tölgyek alatt egy mellszobor és egy kopjafa, továbbá a híres, 1877-ben írt verse. Az idézet első két sorát mintegy végakaratként értelmezve, Arany koporsóját a margitszigeti tölgyek leveleiből font koszorú övezte 1882-ben

„A tölgyek alatt

Szeretek pihenni,

Hova el nem hat
Város zaja semmi.

Zöld lomb közein

“Áttörve” az égbolt

S a rét mezein

Vegyül árny- és fényfolt…”

Arany János, 1880 (530)

Arany János, 1880 (530)

A Vasárnapi Ujság, egyik 1900-ban megjelent számában a következőket olvashatjuk: „Itt vannak az Arany János tölgyei is. Vagy 30 szép, terebélyes tölgyfa egy csoportban. A nagy költő sokáig buzgó látogatója volt a szigetnek s különösen ezeket a tölgyeket szerette nagyon. Szemközt van egy pár sűrű lombos vadgesztenyefa, azok alatt, a most is ott levő lóczán szokott órák hosszáig üldögélni s az ő kedves tölgyeiben gyönyörködni. Néha a tölgyek közé is tettek be neki széket és asztalt s több remek versét itt írogatta; többek közt a „Tölgyek alatt” czíműt is. József főherczeg gyöngéd gondoskodásából csinos táblát függesztettek ki a facsoport szélén ezen felírással: »Arany János tölgyei«.14

A költemény először „Margit-sziget” címmel, 1878-ban a Budapesti Szemlében jelent meg. A legtöbb korabeli leírás közlése szerint az alkotás tölgyek alatt, vagy egy nagy tölgyfa alatt született. Így olvashatunk a történetről a Pesti Hírlap egyik, 1908-as számában is: „Arany János, mint ismeretes, nagy előszeretettel tartózkodott utolsó éveiben a Margitszigeten. A sziget látogatói gyakran mutogatják egymásnak azt a hatalmas tölgyfát, amelynek árnyékában a költő legszebb verseit irta. Arany János akkor gyakran volt együtt néhai József főherceggel, a Margitsziget tulajdonosával, aki sokszor órák hosszáig beszélgetett a költővel…(…) – Nem zavarjuk önt, kedves Arany uram? – szokta kérdezni József főherceg a rövidlátó költőt, mikor hozzá érkezett a nagy tölgyfa alá.” ab Egyesek így joggal feltételezhetik, hogy az ihletadó fa nem más, mint a Rózsakert mellett még ma is látható, „A sziget legidősebb kocsányos tölgye”-ként ismeretes nevezetes fánk. Ez a fa Arany korában is már hatalmas lehetett, mivel napjainkban életkora mintegy 200 évre tehető.

Arany János tölgyei, 1912 (44)

Arany János tölgyei, 1912 (44)

Egy másik leírás alapján, a sziget egyik kisebb magaslatán állt egy ritka szép koronájú kőrisfa mely Arany János (1817-1882) legkedvesebb fája volt, ezért „Arany János kőrisfája”-ként 36 is emlegették.

A legenda szerint mindig alatta szeretett volna padot veretni a költő, s mikor látta, hogy kívánsága nem teljesül, csak akkor vonult a tölgyek alá, ahol írta a „Tölgyek alatt” c. versét. Most erről a kőrisfáról olvashatunk, de úgy, hogy Arany szerénysége is előtérbe kerül: „A mi nem szabad másnak, az nekem se lehet szabad!.”- szólt a költő. 35A sziget belsején végig húzódó nagy rétség közepén áll szabadon, fölül csaknem szabályosan gömbölyű koronájával. 15Két hatalmas ága csaknem a földig hajlik s szép lombsátort alkot. (…) Arany különösen szerette e fát s Magyar György főkertész tudva ezt, alkalmas helyet készíttetett alatta a nagy költőnek, ahol dolgozhasson, külön utat azonban nem vezetett hozzá, nehogy a kíváncsiak háborgassák. Ámde Arany, az őt jellemző szerény­ségével, nem akart ily kedvezményt elfogadni s a gyepen keresz­tül járni, azért inkább az attól nem messze álló tölgy-facsoportot választotta kedvenc tartózkodási helyéül, honnan a remek kőrisfát is jól látni. Maguk a tölgyek aránylag nem nagyok, de Arany János neve naggyá tette őket.5

Egy leírás alapján, az előzőktől túlmenően, a fent említett kőrisfa nemcsak, hogy a kedvenc kőrisfája volt a költőnek, hanem egyenesen alatta is írta versét, bár később tényleg arrébb telepedett le. Így a Margitsziget igazi Arany János fája tulajdonképpen nem is tölgy, hanem egy magas kőrisfa (Fraxinus excelsior) lenne?

Más feltevések szerint Arany János a vélt tölgyektől pár méterrel távolabb, hársfák alatt írta versét. Ez elevenedik meg egy korabeli anekdotában is, bár költő a fának a faját itt vitatja: Egy rajongója beszédbe próbált elegyedni az ott üldögélő Arannyal: „Ó, de szépek a költeményei ó, ha az Ön hársai maguk is beszélni tudnának! Mire a költő: Legelőször azt mondanák: Kisasszony, mi tölgyek vagyunk.16

Ez elgondolkodtató, de mint tudjuk a költő nem ismerte jól a fákat. Ez derül ki a következő anekdotából is, miszerint, amikor Arany a verset írta, mögé állt József főherceg (aki igen jól ismerte a fákat) és elolvasva a papírra vetett sorokat, ezt mondta: “Kend ugyan kiváló költő, de rossz botanikus, mert a fák, ahol ül, nem tölgyek, hanem hársak. Odább foglaljon helyet, vagy 10 lépésre vannak innét a tölgyek.17 Ezek szerint hársfák alatt íródott a költemény?

Arany tölgyek, 1905 (527)

Arany tölgyek, 1905 (527)

   Az bizonyos, hogy akkoriban a bemutatott „Arany tölgyek” még igen fiatal facsoport lehetett. A tölgyfélék pedig meglehetősen lassan fejlődnek. Bercsek Péter egykori kertészeti vezető, szaktekintély, még az 1960-as években ezzel kapcsolatban a következőre jutott: „Ezen elgondolkodva szemügyre vettem Arany János tölgyeit, és nekem is kétségeim támadtak, mert méretük és fejlettségük alapján akkoriban még csak 25-30 évesek lehettek, ami nem nagy kor tölgyek esetében, és kevésnek tűnik a megejtő árnyékhatáshoz és ihletadáshoz. A környéken azonban nincsenek időskorú hársfák, csak egy óriási kőris, ami a költő idejében igencsak terebélyes koronájú fa lehetett.” 18

   Tehát a ma még meglévő, a közelben található hársak sem jöhetnek szóba. Viszont, Arany kőrisfáján kívül élt a közelben egy másik hatalmas kőrisfa is. Lehet, hogy alatta született a híres költemény? Ez utóbbi öreg famatuzsálem egyébként az úgynevezett Arany tábla délnyugati sarkánál, egészen 2013-ig állt, amely fővárosi szinten is egyedülállónak számított.

Azonban az is lehetséges, hogy a ma meglévő tölgyek helyszínén, akkoriban egy másik idősebb tölgy, vagy akár tölgyek láttán kapott ihletést a vers megírására a nagy költő. Olyan fák alatt, amelyek ma már nem láthatók. Hiszen a tölgy csoport 1883-ban még 39 tagból állt, és nagy részük mára már elpusztult. E gondolatkört alátámaszthatja több beszámoló, vagy néhány régi, század eleji felvétel is, mint például az előző fotó, amely 1905-ben lett közölve. A költemény születése után 28 évvel későbbi foton látható tölgyek már nagyobb méretűek.

Az idősödő, betegeskedő Arany 1877 és 1882 között tavasztól–őszig feleségével és unokájával a Nagyszállóban lakott. Itt születtek kései költészetének remekei, a legszebb öregkori versei, az Őszikék című kötet 56 alkotása, köztük A tölgyek alatt című költemény. Arany e korszak verseit a Gyulai Páltól kapott „kapcsos könyvbe” írta. Az Őszikék ciklus verseit a költő halála után fia adta ki.

A rajongó flóraszeretetéről is ismert költő szívesen üldögélt a margitszigeti fák alatt és több versében megörökítette a hely szépségét és hangulatát. A korabeli írások alapján több kedvenc fája volt. Emellett több fa alatt is volt pihenőhelye, ahol hosszabb, vagy rövidebb időt töltött el. Ilyen hely volt például a lóvasút mentén álló formás juharfa alatt felállított pad is, amelyen a költő közel tíz napig pihent meg.

Ha megvizsgáljuk A tölgyek alatt című vers ihletésének körülményeit, az szinte bizonyos, hogy a híres költemény keletkezése nem a ma is látható „Arany tölgyek”-hez köthető. Ezt elsősorban a fák mai méretadatai támasztják alá. Ezért a napjaink irodalmai, cikkei, a történetileg a sziget egyik legnevezetesebb facsoportját már úgy említik meg, hogy a nagy költő nem alattuk írta versét. S ha így is van, mégis, az akkor még kistermetű fák a költemény megszületésével örök időkre „hatalmassá” váltak.

Magasságuk: 22–27 m közötti

Koruk: 153 év körüli – 2020’

Állapotuk: Feltehetően a II. világháborúban sérülést szenvedett facsoport tagjai viharvertek, ferde törzsűek, kisebb-nagyobb mértékben törzs károsultak. Koronájuk szintén sérült és gyér. Szinte valamennyi példányról elmondható, hogy nincs jó állapotban. Néhányuk várható élettartalma mindössze egy-két évtizedre becsülhető. Az egyik vastagabb törzsű példány az ifjítást követően már nem hajtott ki és 2008-ban elpusztult. A facsoport egy másik tagja törzskorhadás miatt, 2009 júniusában 6 m-es magasságban, derékban kettétört. 2016-ban a facsoport tagjai jelentősebb faápoláson estek át, ekkor megtörténtek a szárazgallyazások. 2020 nyarán a facsoport állapota a szárazságnak köszönhetően romlott. A szobor melletti, egyik példány állapota erősen leromlott, koronája igen jelentős lomb-veszteséggel bír, a fa száradóban van.

Az Arany János tölgyei – facsoport 1883-ban még 39 fát alkotott. A facsoportból még napjainkban megtalálható 7 példányt láthatjuk, 2010. január (1)

Az Arany János tölgyei – facsoport 1883-ban még 39 fát alkotott.
A facsoportból még napjainkban megtalálható 7 példányt láthatjuk, 2010. január (1)


A csoportból utoljára elpusztult két fa tuskóját figyelhetjük meg, 2010. január (1)

A csoportból utoljára elpusztult két fa tuskóját figyelhetjük meg, 2010. január (1)


„Arany János tölgyei”, délinyugati irányból, 2017. július (1)

„Arany János tölgyei”, délinyugati irányból, 2017. július (1)


„Arany János tölgyei”, délnyugati irányból, 2020. február (1)

„Arany János tölgyei”, délnyugati irányból, 2020. február (1)


A szobor mellett, a bal oldali száradóban lévő fa, 2020 június (1)

A szobor mellett, a bal oldali száradóban lévő fa, 2020 június (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

 

Források:

5 Híres fák életéből. Erdészeti Lapok, 47. 6. p. 291. URL: http://erdeszetilapok.oszk.hu/00925/pdf/00925_286-296.pdf

14 A Margit-sziget növényzete. Vasárnapi Ujság, 1900. 47. 37. p. 609. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02433/pdf/02433.pdf

15 Kardos Árpád: Faóriások a Margit-szigeten. Vasárnapi Ujság, 52. 35. (1905. augusztus 27.) p. 562. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02748/pdf/VU_EPA00030_1905_35.pdf

16 Különleges négyzetkilométer (részlet). URL: http://nol.hu/utazas/20090817-kulonleges_negyzetkilometer

17 Földváry Miksa: Az erdő költészete. A természet, 1925. 21. 11-12. p. 64. URL: http://epa.oszk.hu/01600/01649/00262/pdf/A_termeszet_EPA01649_1925_06_01-15_21_11-12.pdf (Az eredeti leírás: Hanusz István adomája.)

18 Horgas Judit: „Légjavító zöld ligetben” Bercsek Péterrel, a Margit-sziget egykori főkertészével. Liget, 2006. 19. 6. p. 62–71. URL: http://epa.oszk.hu/01300/01348/00048/06_06_17.html

35 A Margit-sziget növényzete. Vasárnapi Ujság, 1900. 47. 37. p. 609. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02433/pdf/02433.pdf

ab Pesti Hírlap, 1908. augusztus (30. évfolyam, 184-208. szám)1908-08-26 / 204. szám

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiHirlap_1908_08/?query=margitsziget%20arany%20t%C3%B6lgy&pg=701&layout=s

 

Fótok:

(1)       Kevély László

(4)       Bakonyi Orsolya

(44)     Vasárnapi Ujság 59. évf. 26. sz. (1912. junius 30.) 521. oldal.  URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/03057/pdf/VU_EPA00030_1912_26.pdf

(527)  Arany János tölgyei, 1905

Kertészeti Lapok Kertészeti lapok 19051905. Március / 3. szám p.84. URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/KerteszetiLapok_1905/?query=Margitszigeti%20kert%C3%A9szet&pg=81&layout=s

(530) Arany János 1880  URL:

https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Arany_J%C3%A1nos_arck%C3%A9pe_(Ellinger_Ede,_1880).jpg