Magas kőris – Fraxinus excelsior

Botanikai leírás: Őshonos, dombvidéki, közép-hegységi faj. 20–40 m-es magasra boltozott koronájú fa. Koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók. Törzse egyenes, hengeres. Kérge kezdetben zöldesszürke, sima, később sötétszürke, hossz- és keresztirányban egyaránt sűrűn repedezett. Hajtásai zöldesszürkék, kopaszok, helyenként sárgás paraszemölccsel borítottak. Rügyei feketék. A levélkék száma (7-) 11 (-13), melyek lándzsásak vagy széles lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, ülők, szabálytalanul fűrészesek, a fogak elállók. A levéllemez felül sötétzöld, a fonákon halványabb, legfeljebb a középső éren kissé szőrös. Virágtakaró nélküli, jelentéktelen virágai lombfakadás előtt bugákban nyílnak. Termése okkersárga vagy szürkésbarna 3–4 cm-es lependék, a Fraxinus ornus-énál nagyobb. Zölden hullatja leveleit.

A faj érdekességei: Skandináviában lombjával szarvasmarhákat etetnek, kérgét pedig hálók cserzésére, és egykor heveny láz – malária – csillapítására használták. Levele tisztító és vizelet-hajtó hatású.

Fája: Tömör, kemény; nedves helyen nem tartós.

Felhasználása: Értékes fáját, sokrétűen felhasználják. Játék, sportszer, sétapálca, bútor, létra szerszám készül fájából, emellett a kocsi- és kerékgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga

A bemutatott fa

Helyzete: Középső Rózsakert, a Zielinszky Szilárd sétány mellett, a romkert közelében.

A rózsakert mai területe a hajdani, híres rózsaliget környékén fekszik, azon a részen, amely az egykori kereskedelmi kertészet megszűnése után jött létre. A kertrészt már többször átépítették, legutóbb 2013–ban.

Dendrológiai értéke, története: A XVII. század végén a terület még vadaskertként funkcionált, ami nyilván jótékony hatású volt az ősi növényzet terjedésére, s ez a korabeli rajzokon, metszeteken látható is. Főként a romok környékét erdőszerű zárt fás növényzet és cserjék fogták körül.

Manapság a Casino–vadaskert–romok–Szt. Mihály kápolna vonala mentén találni a legtöbb idős őshonos fát. Így tehát ez a bemutatott fa a sziget természetes előfordulású tölgy, kőris, szil keményfa ligeterdők egyik pompás maradványfája, amit – sok más fával együtt – a kezdeti parkosítás időszakában az ősvegetációból származó fák közül, tudatosan hagytak meg. Az első munkálatok Tost Károly főkertész nevéhez fűződnek, aki nagy tehetséggel és ízléssel válogatta meg, hogy mely fákat hagyják meg az utókor számára. A bemutatott kőris hasonló termetű fajtársai közül a legvastagabb törzsével emelkedik ki.

Napjainkban kb. 110 db magas kőris él a parkban, köztük számos idős, jól fejlett példánnyal, melyek kora 125–180 évre tehető. Pl. a bemutatott nevezetes kőris közelében, a Domonkos Romok előtt – az egykori talajszintmagasságot jelezve – áll egy tekintélyes nagyságú magas kőris. A másik igen szép példány az Alsó Nagyrét északkeleti sarkánál, a virágágy mellett él.

Kora: 178 év körüli – 2020’

Állapota: Rossz. A ferde állású fa gyökérnyaki részén súlyos bekorhadás látható, amelynek mérete elég jelentős (115 x 65 cm, mélysége 60 cm). A testes fa még stabil állású, de idővel gondoskodni kell majd szakszerű rögzítéséről. Gyengülő állapota miatt csúcshajtásai, gallyai gyakran visszaszáradnak. Ennek következtében koronája évről-évre egyre gyérebb.

Díszértéke: Koronája hiányos, féloldalas, ellenben még mindig nagy díszértékű fának mondható.

 

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

 

Fótok:

(1) Kevély László