Nagyszálló melletti fekete diók – Juglans nigra

 

Botanikai leírása: Nagyra (30-40 m) növekvő, terebélyes koronájú fa. Kérge feketés, hosszirányban keskeny, érdes bordákkal. Hajtásai szürkésbarnák, gyéren mirigyes-molyhosak. Halvány barna rügyei hegyesek, a rügypikkelyek redőzöttek. Spirálisan szórt állású, 30–50 cm-es levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 15–23 levélkéjűek, melyek 6–12 cm-esek, hosszúkás-tojásdadok, fűrészes szélűek. A sötétzöld levélkék felül kopaszok, alul mirigyszőrösek, kihegyezett csúcsúak, egyenlőtlenül kerek vállúak. A csúcs-levélke a többinél kisebb. Zárt kupacsú makktermése 5 cm átmérőjű, szabályos gömb alakú, nagy zsírtartalmú dió, azonban csonthéja igen kemény, nehezen törhető. A csonthéj hosszan, élesen bordázott, rücskös és vastag. Az ehető és egyébként ízletes termés belsejében a mag labirintus-szerű kamrákban helyezkedik el, ezért a mag kinyerése igen fáradságos. A kupacs világoszöld felülete finoman rücskös, az érett termés a kupaccsal együtt hullik le; az avarban elkorhad, vagy a makkra rászárad.

 

A faj érdekességei: Levele illatos és erősen allelopátiás hatású (juglon tartalmú), emiatt rovarriasztó.

 

Fája: Szívós, kemény, rugalmas.

 

Felhasználása: A vékony lapokra fűrészelt, tisztított makkját bizsu ékszerek díszítésére használják. Faanyaga sűrű, könnyen megmunkálható és nagyon szemrevaló, ezért az asztalos- és bútoripar igen kedveli. Fáját többek között piano- és rádióházak, parketta, esztergált műszerek, faberakások (intarziák) és puskatus készítésére is felhasználják.

 

A bemutatott fák

 

Helyzete: Felső Nagyrét tábla, a Nagyszálló terasza előtt. A Nagyrét helyén a II. világháborúig egy kilenclyukú golfpálya állt. A Nagyszálló még 1873-ban létesült.

 

Dendrológiai értéke, története: Ezek a fák a park első „dendrológiai korszakának” tanúi. Történetileg és koruk miatt is nevezetes fák. Az 1950-es évek elején Taba Tost Vilmos kertész tanár hívta fel az illetékesek figyelmét, hogy: „Ezeket a fákat dédapám az 1800-as elején ültette.10 A felidézett személy, nem más, mint Tost Károly (1789-1852), aki egyben tervező, építő, dendrológus, 1808-tól 1852-ig pedig a sziget első főkertésze volt. Az ő nevéhez fűződik a park máig megmaradó, rendkívüli szépségű kiépítése.

Ennek a három fekete diónak törzsén ma is láthatóak az 1838-as jeges árvíz okozta sérülések. Szinte minden, a Margitszigetről szóló dendrológiai szakirodalom megemlíti ezeket az idős fekete diókat. Ezek közül, az egyikben eltúlzóan, 500 évesként említik életkorukat: „A sziget fái közt sok a ritkaság. A Nagyszálló mellett ott az ötszázévesre becsült, árvíztépte fekete diófa…” 11  

A parkban több helyen találkozhatunk a faj öreg egyedeivel, amelyekből talán a legidősebbek a ferencesrendi templomrom mellett és Casinotól délre helyezkednek el.

A történelmet idéző három, erősen visszacsonkolt fekete dió, rajtuk az egykori nagy árvíz nyomaival, 2012 (1)

A történelmet idéző három, erősen visszacsonkolt fekete dió, rajtuk az
egykori nagy árvíz nyomaival, 2012 (1)

Koruk: 203 év körüli – 2020’, a park legidősebb fái közé tartoznak.

 

Állapotuk: Rendkívül rossz. Törzseik nagymértékben károsultak, odvasodnak, de stabilan állnak immár két évszázada, átélve több hatalmas vihart és árvizet. Azonban hátralevő életkoruk már csak egy-két évre tehető.

A facsoport tagjai a legrosszabb állapotú nevezetes fáink közé sorolhatók.

Mindhárom fa törzse ifjított, több éve visszacsonkolt, amely balesetvédelmi szempontból is indokolt.

 

Törzse közelről, az árvíz nyomaival, 2012 (1)

Törzse közelről, az árvíz nyomaival, 2012 (1)

Előtérben a három közül a „legjobb” állapotú fa (1)

A Nagyszálló melletti fekete diók vaskos, öreg törzsei. Elöl látható a legvastagabb törzsű példány, 2020 február (1)

A Nagyszálló melletti fekete diók vaskos, öreg törzsei.
Elöl látható a legvastagabb törzsű példány, 2020 február (1)

A nevezetes fekete diók, 2020 június (1)

A nevezetes fekete diók, 2020 június (1)

Az északi irányban álló, legjobb állapotú nevezetes feketedió, 2020 június (1)

Az északi irányban álló, legjobb állapotú nevezetes feketedió, 2020 június (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Források:

10 Szép Ernő: Egyes fák a Margitszigeten. Pesti Napló, 1934. október 28. p. 35.

11 Konrádyné, Dr. Gálos Magda: A vendéglátó és gyógyító Margitsziget. Budapest, Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat, 1973. p. 6.

Fótok:

(1) Kevély László