Többtörzsű közönséges japánakác – Sophora japonica

Botanikai leírás:15–20 m magas, széles, gömbölyded koronájú fa, jellegzetes zöld vesszőkkel. Kérge sima, később hosszirányban repedezett. Levelei 15–25 cm hosszúak, 7–17 levélkéjűek, melyek tojásdad-elliptikusak, 2–5 cm hosszúak, hegyesek, lekerekített vagy ékvállúak, felül fényes sötétzöldek, a fonákon szürkészöldek, szőrösek. 1–1,5 cm-es sárgásfehér virágai laza, végálló, 15–30 cm hosszú bugában július-augusztusban nyílnak. Hüvelytermésük 5–8 cm hosszú, kopasz.

Érdekességek: Nevével ellentétben, nem Japánban, hanem Kínában és Koreában őshonos.

Egyéb, népies elnevezései: Kínai pagodafa, olvasófa.

A ’többtörzsű közönséges japánakác, 2012 (1)

A ’többtörzsű közönséges japánakác, 2012 (1)

A bemutatott fa

Helyzete: Alsó Nagyrét, az Árnyas út és gyöngykavicsos út sarok. A Kisrétet még az első parkosításkor hozták létre, az 1800-as évek elején. Nagysága megközelítőleg ugyanakkora, mint a Felső Nagyrété.

Dendrológiai értéke, története: Ezt a példányt a sziget legidősebb fái között tartjuk számon, még az első fatelepítések időszakából (1810-1820) származik. A különleges megjelenésű, hattörzsű facsoport feltehetőleg egy egykori elhalt fa sarjaiból áll. Megfigyelhető, hogy a leg-idősebb fa a mellette álló sarjfákkal egy képzeletbeli kört alkot.

A régi irodalmakból kiderül, hogy már az 1900-as évek elején hatalmas termetű, csodálatos japánakácok nőttek a parkban. A következőkben erről olvashatunk egy 1900-ban megjelent cikkben:

Ugyané tájon egy gyönyörű exotikus fa ragadja meg figyelmünket: egy remek Sophora japonika. Roppant sötétzöld levelekkel borított ágait messze kinyújtja a környező pázsitra, melyre alsó gályáit rá is nyugtatja. Hat–nyolcz ilyen fánál több nem férne meg egy hold földön. Ez a fa a legkitűnőbb mézelő növények közé tartozik s ezért újabban méhészeink nagy buzgósággal igyekeznek országszerte szaporítani.14

A Vasárnapi Ujság, egyik 1905-ben megjelent számában a következőket olvashatjuk: „A sziget egyik legsajátságosabb alakú fája a Japánból származó óriás sophora. Sötét, csaknem fekete szinű törzsének kerülete öt méter s alig egy méter magasságban négy ágra oszlik, a melyek dichotomikusan oszlanak tovább. Koronájának átmérője 27 méter. E fa szintén egyik látványossága a szigetnek, s a sophora családnak nincs több ilyen remek szép képviselője egész Budapesten, de talán egész Magyarországban sem.25 Az írásból az is kiderül, hogy a platánfákkal vetekedett Amerika és Ázsia díszfáinak tekintélyes része, köztük „a japáni sophorák, a mely szép, derék növésű fák a „Hét testvér” körűl csoportosulnak.” 15 Mint tudjuk az egykori „Hét- testvér” alig 50 méterre állt az itt bemutatott többtörzsű közönséges japánakáctól.

Azt, hogy a nevezetes fánk megegyezik-e az előző leírásokban szereplő valamelyik fával vagy csak egy másik, egykor tekintélyes japánakác maradványa, már soha nem fogjuk megtudni. Elméletileg lehetséges a megegyezés. Az viszont biztos, hogy a néhai nádori nyaraló helyszínétől néhány lépésnyire található az itt bemutatott nevezetes fa, amely jelenleg nemcsak a park legidősebb japánakáca, hanem elődeink egyben a főváros legidősebb japánakácai közé is sorolták. A fa az 1980-as években, a margitszigeti archívumban, mint „Hét ágú Sophora” szerepelt.

Bercsek Péter, egykori kertészeti vezetőtől tudjuk, hogy a fát az árvizek is többször megkárosították.

 

Kora: 203 év körüli – 2020’

Legvastagabb törzsű fa állapota: Rossz. A fa törzse csavarodott, hosszirányban szélesen hasadt, odvas, alsó részén – a gyökérnyak fölött – betonnal töltött. Koronaalapja évtizedek óta, 8 m-es magasságban csonkolt. A sok mindent megélt famatuzsálem az idők folyamán előrehaladottan károsult, a legrosszabb állapotú nevezetes fánk egyike.

Az idős facsoport közelről, 2012 (1)

Az idős facsoport közelről, 2012 (1)

A facsoport fiatalabb tagjai: az egyes törzsek ferde állásúak, hajlottak, deformáltak és magasan felkopaszodtak. A fák koronája részben már régebben ifjított, ezért torz habitusú. Törzseiken kisebb-nagyobb sérülések, begyógyult és kalluszosodó sebek, továbbá korhadások, odvasodások figyelhetők meg. Az elmúlt években (2012–2015) az egyes fatagokon gyakran kellett szárazgallyazásokat végezni.

A gyér koronájú fa évek óta jelentős lombveszteséggel bír. Mivel a facsoport állapota tovább romlott, 2016 decemberében a fákat ismét ápolási munkákban kellett részesíteni. Ennek során a szárazgallyazás mellett, balesetvédelmi okok miatt, már az egyes fatagokat is jelentősen vissza kellett könnyíteniük a szakembereknek. Innentől kezdve a fa koronája féloldalassá is vált.

A facsoport középpontja, a több évtizede betonnal töltött, odvas törzsű fataggal, 2016 (1)

A facsoport középpontja, a több évtizede betonnal töltött, odvas törzsű fataggal, 2016 (1)

A legvastagabb törzs: a fa stabilitásának javítása miatt, szintén drasztikusan vissza kellett vágni, mivel nem bírta volna sokáig biztonsággal tartani a belőle fejlődött, mintegy 10 méteres vázágat.

Díszértéke: Nem jelentős. A még 15 éve, összesen 28 méter korona átmérővel rendelkező nevezetes facsoport, napjainkra egy szabálytalan alakú, csonkolt fává vált. Minden bizonnyal az egykori egységes, hatalmas és terebélyes koronáját már örökre elveszítette.

Többtörzsű közönséges japánakác, 2017. július (1)

Többtörzsű közönséges japánakác, 2017. július (1)

A nevezetes fa, nem sokkal a faápolás után, 2017. január (1)

A nevezetes fa, nem sokkal a faápolás után, 2017. január (1)

A nevezetes többtörzsű közönséges japánakác, 2020 június (1)

A nevezetes többtörzsű közönséges japánakác, 2020 június (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

 

Források:

14 A Margit-sziget növényzete. Vasárnapi Ujság, 1900. 47. 37. p. 609.

15 Kardos Árpád: Faóriások a Margit-szigeten. Vasárnapi Ujság, 52. 35. (1905. augusztus 27.) p. 562. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02748/pdf/VU_EPA00030_1905_35.pdf

25 Kardos Árpád: Faóriások a Margit-szigeten. Vasárnapi Ujság, 52. 35. p. 562-563. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02748/pdf/VU_EPA00030_1905_35.pdf

 

Fótok:

(1) Kevély László