Fekete dió – Juglans nigra

Botanikai leírás: Nagyra (30-40 m) növekvő, terebélyes koronájú fa. Kérge feketés, hosszirányban keskeny, érdes bordákkal. Hajtásai szürkésbarnák, gyéren mirigyes-molyhosak. Halvány barna rügyei hegyesek, a rügy-pikkelyek redőzöttek. Spirálisan szórt állású, 30–50 cm-es levelei páratlanul szárnyasan összetettek, 15–23 levélkéjűek, melyek 6–12 cm-esek, hosszúkás-tojásdadok, fűrészes szélűek. A sötétzöld levélkék felül kopaszok, alul mirigyszőrösek, kihegyezett csúcsúak, egyenlőtlenül kerek vállúak. A csúcs-levélke a többinél kisebb. Zárt kupacsú makktermése 5 cm átmérőjű, szabályos gömb alakú, nagy zsírtartalmú dió, azonban csonthéja igen kemény, nehezen törhető. A csonthéj hosszan, élesen bordázott, rücskös és vastag. Az ehető és egyébként ízletes termés belsejében a mag labirintusszerű kamrákban helyezkedik el, ezért a mag kinyerése igen fáradságos. A kupacs világoszöld felülete finoman rücskös, az érett termés a kupaccsal együtt hullik le; az avarban elkorhad, vagy a makkra rászárad.

Az öreg famatuzsálem fantasztikus lombkoronája 2011-ben, még a nagymértékű ifjítás előtt (1)

Az öreg famatuzsálem fantasztikus lombkoronája 2011-ben, még a nagymértékű ifjítás előtt (1)

A faj érdekességei: Levele illatos és erősen allelopátiás hatású (juglon tartalmú), emiatt rovarriasztó.

Fája: Szívós, kemény, rugalmas.

Felhasználása: A vékony lapokra fűrészelt, tisztított makkját bizsu ékszerek díszítésére használják. Faanyaga sűrű, könnyen megmunkálható és nagyon szemrevaló, ezért az asztalos- és bútoripar igen kedveli. Fáját többek között piano- és rádióházak, parketta, esztergált műszerek, faberakások (intarziák) és puskatus készítésére is felhasználják.

A bemutatott Juglans nigra vaskos törzse, 2012 (1)

A bemutatott Juglans nigra vaskos törzse, 2012 (1)

A bemutatott fa

Helyzete: Alsó Nagyrét, a Ferences templom és kolostor romjai közelében; Árnyas sétány mellett.

Dendrológiai értéke, története: A fekete dió egyike a legszebb meghonosított külhoni fáknak. A régi írásokból kiderül, hogy a szigeten már az 1905 körüli években számos hatalmas termetű amerikai fekete diófa élt, melyek között, akár 376 cm törzskörméretű példányok is voltak. Ez is bizonyítja, hogy e fákat még az első telepítések idején kezdték ültetni. Állományuk a 2010-es évek elejére 30 darab alá csökkent. A még meglévő idős, hatalmas fekete diófák, meglehetősen rossz állapotban vannak, és egészségi állapotuk fokozatosan romlik. Ilyenek például a közel 200 éves „Nagyszálló melletti fekete diók” is.  Azonban azok, méreteiket tekintve, jóval elmaradnak az itt bemutatott famatuzsálemtől. A törzskörméretüket tekintve a legvastagabb is 119 cm-el kisebb (2017), mint a bemutatott fa, amely egykor a park legterebélyesebb és a legnagyobb feketediója volt. Méltán őrizzük féltve már évtizedek óta nevezetes faként. Minden bizonnyal még az 1800-as évek legelején, az első fák közt telepítették ide, az egykori nádori nyaraló tőszomszédságába. Ez a környék volt, ahol az első parkkialakítások – és ezekkel egy időben, Tost Károly főkertész vezetésével a külhoni fák telepítései is – elkezdődtek. A törzsvastagságát tekintve, a Dendrománia adatbázisa (2014) alapján, országos szinten a második helyen áll.

A parkban több helyen találkozhatunk a faj öreg egyedeivel, amelyekből talán a legidősebbek a Casinotól délre helyezkednek el.

A Margitszigeten egykor több nevezetes fekete diót is számon tartottak, amelyek az itt bemutatatott fához hasonló korúak voltak. Ilyen fák voltak például a Vörös Meteor táblában és a Felső Nagyrét erdős területén élő famatuzsálemek. Ez utóbbiak súlyos károkat szenvedtek az elmúlt években tombolt nagy viharoktól. E fák nagy része ma már nem található meg, illetve néhányuk állapota napjainkra nagyon leromlott.

Kardos Árpád a Peti Hírlapban megjelent 1907-es cikkében a következőket olvashatjuk a fekete diókról és nagy valószínűséggel az itt bemutatott szigeti nevezetes fáról: „Hogy milyen pompás fává nő, arra számos példát lehetne fölhozni, hiszen magában a budapesti Városligetben sok nagy és tekintélyes díszpéldány van, amelyek 40-50 éves korra tekintenek vissza. Minta szépségű a budapesti botanikus kert szabályosan fejlett példánya, de remek szép a Szent Margit-sziget fekete diófái közül az, amely a sziget közepe táján egy rét közepén áll. Fölmértem e pompás fát és a következő méreteket találtam: Törzsének kerülete 3.50 m„ magassága 3 m., a koronájával együtt 25-26 méter magas. Magának a koronának az átmérője 26 m., tehát az általa, befoglalt területen csaknem egy zászlóalj katona férhetne el; természetesen, nem rendes felállításban, hanem ember ember mellett. A fa szabályos növésű és rendkívül sokat terem. Diói a rendes fekete diótól eltérők, inkább hosszúkásak és hasonlítanak a Juglans cinerea (társneve Juglans oblonga) dióihoz, úgy, hogy első tekintetre a diót a szürke amerikai diófa diójának nézi az ember. (…) A Szent Margit-sziget különben az amerikai fekete diófának klasszikus termőhelye, ahol nagyon jól lehet tanulmányozni a fát, amely ott, nem egy hosszú sorban, az ott elszórt magról kelt és ma olyan szép, sudaras fákat képez, amelyek minden tekintetben megérdemlik a figyelmet.CC

A nevezetes feketedió, 2012 koratavaszán (1)

A nevezetes feketedió, 2012 koratavaszán (1)

A 2016-os ifjítás után, koratavasszal (1)

A 2016-os ifjítás után, koratavasszal (1)

Kora: 213 év körüli, a park egyik legidősebb fája – 2020’

Állapota: Az egyik legrosszabb állapotú nevezetes fánk.  Várható élettartalma mindössze egy évtizedre tehető.  A gyökérzete talajfelszínen sérült. A gyökérnyaka sérült és korhadt. Ferde állású fa. A törzse – hasonlóan a sziget többi idős fekete diójához – korhadt, odvas, felületén kéregsérülések, kéregleválások láthatók. A korona-alapja korhadt és odvas. Az idős, „viharvert” fa sudara egykor súlyosan megsérült, ezért koronája már több évtizede csonkolt, torz habitusú.

Vázágai többszörösen ifjítottak. Az idős fa elsősorban baleset megelőzési célokból, 2016-ban további nagymértékű koronakönnyítésen esett át, ezzel sajnos már teljesen elvesztette koronájának egykori szépségét.

Az ifjítást követően a fa ágai szépen fejlődnek, 2020-ra már kb. két métert nőttek koronájának hajtásai.

Díszértéke: Igen koros famatuzsálem. Az egykor megkapó látványú, hatalmas koronájú fekete dióból, mára egy idős csonkolt fa lett. Azonban rossz állapota mellett, a tekintélyes méretű, sötét színű törzsével és az erősen visszavágott vázágaival is, még mindig tiszteletet parancsoló, látványos megjelenésű fa.

Fekete dió, 2020 február (1)

Fekete dió, 2020 február (1)

Nevezetes fekete dió, 2020 június (1)

Nevezetes fekete dió, 2020 június (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Források:

CC  Pesti Hírlap, 1907. január (29. évfolyam, 1-27. szám) 1907-01-20 / 18. szám. URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/PestiHirlap_1907_01/?query=Margitsziget%20t%C3%B6bb%20t%C3%B6rzs%C5%B1%20fa&pg=581&layout=s

Fótok:

(1) Kevély László