A sziget legidősebb tiszafája – Taxus baccata

Botanikai leírás: 10–20 m magas, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú örökzöld fa vagy cserje. Vörösesbarna kérgük pikkelyekben válik le. Hosszú, elálló vagy vízszintes ágaik szabálytalan elrendezésűek. Apró rügyeikben a rügypikkelyek fedelékesen állnak. A levél színe sötétzöld, a fonákon kettő elmosódott szürkés- vagy sárgászöld csík látható. Szálas, lapos leveleik 8–40 mm hosszúak, 1,5–3,5 mm szélesek, alul nyélszerűen elkeskenyedve szárra futók. A levelek a felfelé álló hajtásokon csavarvonalban, az oldalt állókon két sorban helyezkednek el. Kétlaki, ritkán, egylaki virágaik a levélhónaljakban jelennek meg, a hímvirágok nyeles fejecskékben, az ülő nővirágok magányosan. Tobozuk nincs. A tojás alakú zöldes barna magvakat csúcsán nyitott magköpeny veszi körül. Teljes magyar neve: közönséges tiszafa.

Taxus baccata az Alsó Nagyréten, 2017 július (1)

Taxus baccata az Alsó Nagyréten, 2017 július (1)

A faj érdekességei: A tiszafa akár 3000 évig is elélhet. A magot körülvevő, szőlőszem nagyságú, cinóberpiros, húsos magköpenyt kivéve, a növény minden része mérgező! Mérge a szívműködést és légzést bénító taxin – nevű alkaloida. Mivel gyorsan felszívódik, egy órán belül hat. Télen a lombozata négyszer több taxint tartalmaz (2%), mint nyáron. A magok méregtartalma kb. 1%. Körülbelül 20 bogyó elfogyasztása már halálos adagnak számít.

Megjegyzés: Igen lassú növekedésű örökzöld.

Fája: Nagyon kemény, rugalmas és tartós.

 

Felhasználása: Bútorok, parketta, deszkák, rudak, karók, hordóabroncsok, ostornyelek, fakalapácsok, különböző szerszámok és sporteszközök nyele készül belőle.

 

A bemutatott fa

Helyzete: Alsó Nagyrét

Dendrológiai értéke, története: Bercsek Péter, egykori kertészeti vezető, ezt az idős tiszafát, egy 1800-as évekből származó példánynak tartja. Egy 1967-es leírás négy darab szép habitusú, kb. 3–4 m magas, idős, nagy bokorfát emelt ki a park növényei közül. Ezek közül kettőt a ferencesrendi templomrom közelében, egyedi állásban. Korukat akkor 80–100 éves közöttire becsülték. A két említett példányból az egyik a bemutatott, amely ma a Margitsziget legnagyobb és legidősebb tiszafája. Hasonló nagyságú példány nincs a parkban. Ettől a tiszafától néhány méterrel távolabb még ma is él a másik említett bokorfa, az azonban évtizedekkel ezelőtt valamilyen okból radikális ifjító visszavágáson esett át. Ez a példány manapság mindössze 4,5 m magas, legnagyobb korona átmérője pedig csak 7–8 m.

 

Kora: 203 év körüli – 2020’

Állapota: A gyökérnyak sérült és korhadt. A törzs hajlott, repedt és korhadt, felületén kéregsérülés, kéregleválás látható. Az egyik felfelé törő, idős vázága már régóta el van távolítva, ezért koronája részben csonkolt. Vázágain sérülések és kisebb korhadások is megfigyelhetők.

Díszértéke: Magas, terebélyes, igen dekoratív örökzöld.  A kertészek 2012-ben az alsó-, földre terülő ágait erősen felkurtították és azóta is így felvágva tartják.

A tövétől ágas fa, idős törzsei, 2012 (1)

A tövétől ágas fa, idős törzsei, 2012 (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Fótok:

(1) Kevély László