Két évszázados narancseper Maclura pomifera

Botanikai leírás: Legfeljebb 20 m magasságot elérő fás szárú növény, mely terebélyes, szabálytalan alakú, laza, nem egyenletesen sűrű koronát fejleszt. A fiatal példányok törzse egyenes, az idősebbeké csavarodott, jellegzetesen sárgás, narancsbarnás színezetű. Barázdás kérge rostosan leváló. Olajbarna ágai tövisesek. A legfeljebb 3 cm hosszú tövisek friss hajtásokon a levélhónaljakban pálhatövisként nőnek, később a szárral együtt elfásodnak. Levele egyszerű, ritkán karéjos, vékonyka, tojásdad-lándzsás. 8 cm hosszú virága kétlaki. A kisméretű porzós virágok, négytagú lepelkörrel rendelkeznek, négyporzósak, s a hajtások tövén csüngő fürtvirágzatokat alkotnak. Termővirágai hosszú, vékony bibéjűek, s rövid kocsányokon lógó gömbölyded közös vacokba, ernyőszerű virágzatokba csoportosulnak, melyek a termők bibéinek köszönhetően puha bojtoknak tűnnek. Húsos áltermése szabálytalan gömbölyű gyümölcstömeget, termés-ágazatot alkot, mely feltűnő megjelenésű, 10-15 cm átmérőjű, ráncos, citromra vagy narancsra emlékeztető, sárgászöld színű. Terméságazata ugyan nem mérgező, de élvezhetetlen íze miatt emberi fogyasztásra alkalmatlan.

A narancseper különleges termése (1)

A narancseper különleges termése (1)

Egyéb nevei: oszázsnarancs, ozágok narancsa, majomagy, lócitrom, vadnarancs, narancsfa, sárgafa, sárga brazíliai fa, fustikfa, fustelfa, fisetfa és Joxylon (gyógyfa). 1885-ben „őszi narancsnak” is nevezték.

Felhasználása: fájából az osage (oszázs) nép és más indián törzsek korábban hajóorrokat és más eszközöket készítettek. Ma vasúti talpfákat, kerítésléceket, díszeket és íjat készítenek belőle.  Szárazon nagyon jó tűzifa. Fájából sárga festékanyagot is nyernek. Reszelve a gyapjú és pamut festékének használták. Tartalma morin és maclurin. Tejnedve bőrgyulladást okozhat. Hosszú ideig mérgezőnek hitt terméséből újabban próbálnak lisztet vagy más élelmiszert készíteni, mindenesetre olyan antioxidánst tartalmaz, ami felhasználható az olajok tartósítására. Olajával ízesítenek bizonyos likőrféléket, levéből szörpöket, üdítőket csinálnak. Főzete a fürdővízbe öntve selymesíti, fiatalítja a bőrt, erős narancs illata nyugtató, stresszoldó hatású.

Megjegyzések: Melegigényes, később kihajtó fa. Száraz homoktalajra is ültethető.

A narancseper jó várostűrő. Jól nyírható, sövénynek kiváló.

Fája: Kemény, sárgás narancsszínű.

A sziget egyik érdekessége az oszázsnarancs a Maclurás táblában, 2011 (1)

A sziget egyik érdekessége az oszázsnarancs a Maclurás táblában, 2011 (1)

A bemutatott fa

Helyzete: ’Vörös Meteor’, – vagy más néven Maclurás tábla. Az 1911-ben épült Hungária Evezős Egylet klubháza és csónakháza helyén működő Vörös Meteor Klub-ház az 1970-es években üzemelt. Ma leginkább Honvéd Európa Házként ismerhetjük. Innen származik a helyszín egyik elnevezése.

Dendrológiai értéke, története: A szigeten egyedülálló, kora miatt értékes és történetileg nevezetes fa. A park egyik érdekessége. Az 1890-ből származó irodalmi adatok szerint a szigeten volt „egy nyomorék fácska20, amelynek törzse 1,5 m hosszan a földön feküdt, mivel az 1838-as nagy árvíz idején megdőlt. A fa történetével ezen a vonalon indulunk el. Egyesek úgy vélték, hogy így azon kevés fák közé tartozott, amelyek túlélték azt a pusztító áradást, melyben a sziget növényzete szinte teljesen megsemmisült. Elődeink ezért mondták a következőket: „az ültetvények ez időtől veszik kezdetüket”. Rexa Dezső egyik könyvében olvashatjuk: „… jött az 1838. emlékezetes árviz és nem hagy csak kis pontot sem, mit nem nyelt volna el özöne. A sziget ekkor nyert majd egy lábnyi iszaptakarót, a fák kérgét az erőszaksordorta jégtömegek halálosan megsebezték; a nádor nyárilakának alsó szobái azóta nem heverhetik ki nyirkosságukat; a cédrusnak s egyéb küléghajlati névényeknek itt van pusztulási kezdete…” 27 Térjünk ki egy kicsit erre az időszakra… Nos, az előzőkhez hozzá kell tennünk, hogy az említett árvíz ideje alatt elsősorban csak a fiatal telepítésű és a középkorú fák pusztultak el, s bár nyilvánvalóan több évszázados fát sebeztek halára jégtáblák, mégsem semmisült meg teljesen a park növényzete. József nádor első telepítései, illetve a külhoni, egzotikus növények nagy része tényleg megsemmisült. A nádor rózsaligetéből alig maradt meg valami. Mégis, a következő írás szerint az árvíznek jótékony hatása is volt – Törs Kálmán így írt az 1838-as árvízről: „…az 1838-ki árvíz idején, melytől házak omlottak, termő mezők lettek sík tengerré, a sziget még akkor sem szenvedett sokat. Ott áll a főherczegi nyári lak falán a márványnyíl, mely a mai napig mutatja, mennyire boritotta el a szigetet az áradat. De az áradat nem sokat ártott a szigetnek. Sőt használt. Meghordta termő iszappal, gödreit, mélyedéseit betöltötte, segitett planirozni a szigetet. Az kezdte meg rajta a nagyobb mérvü mérnöki munkálatokat. Ültetvényei közül csak a gyöngébbeknek ártott, a sziget százados hársai, platánjai, nyárfái megállották szilárdul helyüket…” 21

Az árvíz utáni helyreállítások Tost Károly főkertész vezetésével kezdődtek el.

Az 1876-os árvízben a park csaknem odalett: „A Margitfürdő előtti pázsiton másfél ölnyi viz és jég áll, a fürdő melletti üvegházak drága és sok virágaikkal egészen elpusztultak. A viz számos fát kicsavart s a parkban kóvályogva, a földben rémitő lyukakat váj. (…) …Magyar kertész, a Margitsziget kertjének ültetője, kivel e sorok írója szólt, zokogva mutatott a pusztulásra. Az árviz sok év munkáját, milliókra menő befektetést tönkre tett.” q

Igen nagy károkat okozott az 1892-es árvíz is, amely megközelítette a nagy 1838-as emlékezetes árvizet. Ekkor két nap, két éjjel ásták az árkokat, építették a gátakat, s e munkálatok közben Magyar György főkertész legnagyobb fájdalmára – óriási károk keletkeztek a parkban és a fákban. Minden igyekezet ellenére a Duna betört a szigetre: „…Ekkor neveztük el «Zöld Velenczé»-nek. Ugy csónakáztunk a bársonyos gyepszőnyeg felett, zöld fák alatt s diszes épületek közt, akár csak a velenczei lagunákon…” 27 – olvashatjuk a Vasárnapi Ujságban.

Különleges formájú (a) törzsrész 2012 (1)

Különleges formájú (a) törzsrész 2012 (1)

Hanusz István szigeti beszámolóiból kiderül, hogy akkoriban a sziget több pontján éltek narancseper fák, melyeket a szerző „vadnarancsok”-ként említ. A következő 1890-ben a Magyar Szemlében megjelent leírásból, elsőként a mai Casino épületétől a sziget közepéig terjedő rész fáiról szóló beszámolót idézzük: „…A lakóházak elé kanyarodva a rózsalugasba állított ugrókut önti vizét. Innen visszafelé megint a pesti oldal szélén futó főúton lehet folytatni a sétát. (…) Ezt a tájat egy isteni kép zárja be, mely a park közepéig terjed, az olasz nyárfák, vadnarancsok, hársak, eprek, gesztenyék, kőrisfák, jávorok, fenyők, nyírfák és gömbákáczok legszebb példányaival költői tarkaságban gyönyörködtetve…” g

Az előző leírásban említett parkrészen – a park közepe táján – él az itt bemutatott „Két évszázados narancseper” nevezetes fánk is.

A következő leírásban felbukkan egy másik helyszínen lévő narancseperfa is, amelynek akkori élőhelye a mai felső nagyrét területének felel meg. Ennek a fának a története szinte teljesen megegyezik a ma is ismert narancseperfánk történetével:

A fürdő-palotától a szigeten lefelé végig két főút vezet, melyekből sűrűn kiágazó utak kanyarognak a sziget belsejébe. (…) Az utón a legelső, a mi szembeötlik, egy nyomorék fácska, melynek törzse másfél méternyire a földön hasal s innen uj gyökeret verve mereszti égfelé elkényszeredett hajtásait. Ez az 1838-iki nagy árvíz egyetlen csenevész áldozata. Ott feledték, a hogy az ár leteperte s most árván tengődik szegény. Pedig nem közönséges fa. — Maciura aurentiaca a neve, vadnarancs, máskép oszágfának is hívják, mert a fekete oszágok ha összevesznek s egymásra rontanak, hogy egymást az ellenfelek megkülönböztethessék, ismertető jelül e fa gyümölcsét használják föl. Sorsot húznak s mielőtt harczra kerülne a dolog, az egyik fél tartozik testét a vadnarancscsal bekenni, ettől azután a fekete országbőr megsárgul s a fekete és sárga országok bátran onthatják egymás vérét.” h

Balra a letámaszkodó törzs (c), jobbra a felemelkedő (b) északi irányból, 2012 (1)

Balra a letámaszkodó törzs (c), jobbra a felemelkedő (b) északi irányból, 2012 (1)

Arany János 1880 körül készített a Margitszigetről egy térképvázlatot, amelyen több nevezetes fát is megjelölt. Azok között volt a Hanusz által megemlített utóbbi fa is, amelyet Arany „vad narancs”-ként, szintén a fürdőtől délre jelölt rá vázlatára. Ez a pont nagy valószínűséggel megegyezik a Hanusz által is említett helyszínnel.

Kardos Árpád is megemlíti a Vasárnapi Ujság egy 1905-ös számában a szigeti narancseper fákat:

A legszebb díszfák egyike a sötétzöld, fényes, nagy levelű Ozágok narancsa (Maclura aurantiaca), a mely nálunk rendszerint csak bokor, míg itt valóságos fák vannak belőle sajátságos törzszsel és a narancshoz hasonló terméssel. A gyümölcs nagysága a mandarin és a nagy messzinai narancs nagysága között váltakozik és százával terem a fán, de meg nem érik. E szép fának hazája Éjszak-Amerika Arkansas nevű állama a Red-River mellett, a hol 8-10 méter magasra nő.  (…) A szigeten levő ily fák öt-hat méter magasak…(…) A gyümölcsből, ha megvágjuk, fehér tejnedv ömlik ki. Nem valódi narancs ez, mert a Maclura tulajdonképen az eperfák családjába tartozik.” 23

Kardos Árpád a Kertészeti lapok 1905-ös számában részletesen bemutatta a fa fajt és a szigeti példányokat:

„A Maclurát vagy Ozágok narancsát sűrűn ajánlják sövények készítésére, de erre a czélra a hidegebb helyeken, mivel télen a kemény hidegtől gyakran lefagy, nem válik be egészen. Mint díszfa vagy díszcserje szép nagy felső lapjukon fénylő levelei miatt jól használható. Szépségét emelik nagy narancsalaku termései, amelyek már julius elejétől fogva díszítik, nálunk azonban nem érnek meg.

„Maclura aurantiaca termésága a Margitszigetröl. A »K. L.« eredeti fénykép-felvétele” (99)

„Maclura aurantiaca termésága a Margitszigetröl. A »K. L.« eredeti fénykép-felvétele” (99)

A Maclurát mindig mint tövises növényt említik, s mint ilyent ajánlják de biz azok a tövisek csak igen csekély számmal vannak a levelek honaljában és a vénebb fákon, mint például a margitszigetieken alig akad reájuk az ember, legfeljebb az uj hajtásokon. (…)

Levelei hosszúkás tojásdadok kihegyezettek, épélüek, rövid szemszőrösek, az erek mentén molyhosak, a vén fákon kopaszok, felső lapjukon sötétzöldek, alsó lapjukon világos-zöldek; felül fénylők, alul fénytelenek. A levelek erősek csaknem bőrnemüek.

Virágai kétlakiak: külön fán vannak a him, külön fán vannak a nővirágok. Mind a kettő igénytelen alakú s májusban fakadnak.

   Termése érdekes, narancshoz hasonló, rendesen szabályosan gömbölyű, de vannak fák, amelyeken nagyon szabálytalan, csaknem szegletes terméseket is találunk. Értével narancsszínű, leveses, édes izü. Fölvágva fehér tejnedv folyik belőle, különben is az egész fában bőven van a sűrű fehér tejnedv, még a vénebb fákban is.

   A Maclura általában csak egy kisze kusza águ cserje, a Margitszigeten vannak belőle azonban szép törzsű fák is, amelyek törzsüknek sajátságos görbüléseivel is érdekesek.

Egyeseket megmértünk s 1—1’50—2 m. kerületű törzseket találtunk, amelyek közül egyik-másik félig fekvő helyzetben 2’50—3 m. hosszúságot, illetve magasságot érnek el, az egyes fák magassága általában lehet 5—6 m. Érdemes a termések nagyságát is feljegyezni. A nagy fák, amelyeken különben alig találni tövist, termése kisebb és szabálytalanabb és átmérője 4’5—5 cm., a cserje alakú fán szabályosabb, egészen gömbölyű a termés és körülbelül 8—10 cm. átmérőjű. Társnevei Joxylon (gyógyfa), Maclura nevét Maclure amerikai természettudóstól kapta, az árjegyzékekben rendszerint Ozagok narancsa néven is jegyzik.” 41

A bemutatott „Két évszázados narancseper”-fának történetét számos korabeli, és napjainkban íródott, szigetről szóló leírásban megemlítik. Szinte kivétel nélkül úgy, hogy csak néhány fa élte túl az 1838-as nagy árvizet, és köztük volt ez a fa is, amely azóta törzsére támaszkodva, megdőlve fejlődik, immár 182 éve. De hitelesebb leírás nem beszélt a fa pontos helyéről. Ezzel szemben a másik azonos történetű fa helyét két forrás is megemlítette.

A letámaszkodó törzs (c) látványa a másik oldalról 2012 (1)

A letámaszkodó törzs (c) látványa a másik oldalról 2012 (1)

Mint láthattuk, több ilyen narancseper fa is élt a szigeten, némelyik hasonló méretben, 2,5-3 méter hosszan törzsére támaszkodva. De azokról nem jegyezték fel, hogy az árvizet túl élték volna. Mégis az árvíz után 67 évvel közel akkorák voltak, mint mai szigeti példányunk. Ha a beszámolókban említett szigeti egyedeket az 1838-as árvíz után telepítették, akkor 1905-ben életkoruk mindössze 40-75 év körüli lehetett. Az ilyen korú fák még nem érhették el az előbbiekben említett tekintélyes törzsméreteket. Ezért valószínű, hogy ezeket a fákat is az első telepítések idején ültették. Így azok is átélhették a nagy árvizet, de a 20. század folyamán már mind eltűntek a parkból, és a feljegyzések nem említették meg őket. Vagy lehet, hogy egyiküket mégis? Igen lehetséges, hogy közülük az egyik ilyen fa, a napjainkban ismert nevezetes „Két évszázados narancseper”, amelynek története már örökre egybeolvadt az egykor, a fürdő mellett élő „nyomorék fácska” történetével.

A nevezetes narancseper déli irányból, 2011 (1)

A nevezetes narancseper déli irányból, 2011 (1)

A bemutatott fának két törzse van. A legenda szerint az egyik, földre letámaszkodva a nagy árvíz óta, megdőlve fejlődik. Az „Ősplatán”, a „Hétvezér” és az „Arany János tölgyei” mellett a park legismertebb nevezetes fái közé sorolható. A különleges, koros fa egyben a parkrész névadó fája, innen a név: „Maclurás” tábla elnevezés.

 

Kora: Bercsek Péter, a sziget egykori főkertésze korát 1967-ben 140–150 évre becsülte. Ennek alapján fa 2020-ban 193–203 éves lehet, így a sziget legidősebb fái közé tartozik.

Állapota: Alapvetően a fa két törzsből áll. Egy földre támaszkodó keleti- (c) és egy támaszkodás nélküli nyugati törzsre (b). Mindkét törzs gyökérzete és gyökérnyaka a felszínen sérült és korhadt. Maga a két törzs hajlott, csavarodott, több helyen repedt, kissé jobban bekorhadt, nagyfokú kéreghiánnyal. Az egyes törzsek felületén sérülések és elváltozások láthatóak. A c-jelzésű törzs belső szerkezete még jó állapotú. A b– jelzésű törzs mélyebb bekorhadásai már odvasodásokat eredményezett a fatestben, így ennek a farésznek nem jó az állapota.

A fa korona-alapja sérült és korhadt. Koronája csonkolt, fajra nem jellemző, torz alakú, meglehetősen gyér. Vázágain sérülések nyomai figyelhető meg.

2008-ban a Főkert által megtörtént a fa első vizuális és műszeres vizsgálata.

2010-ben a fának csúcshajtásai – különösen a megdőlt, letámaszkodott farészé (c) –, több méter hosszúságban jelentősen visszaszáradtak.

2011 októberében a Főkert faápoló szakemberei koronaápolási munkákat végeztek az idős fán. Csúcshajtásait ekkor radikálisan visszavágták.

2016-ban a fa vizuális favizsgálaton esett át. A korábbi visszavágások óta a szárazgallyazás ismét szükségesé vált.

2020-ban a tavaszi szárazság miatt több ága visszaszáradt.

Narancseper, 2020, február (1)

Narancseper, 2020, február (1)

Díszértéke: Az utóbbi években történt visszavágások miatt a fa koronája jelentősen megritkult. A fa koronája az elmúlt években jelentősen nem száradt tovább. Azonban a 2020-as tavaszi aszály további károkat okozott az amúgy is gyér koronájában.

Remélhetőleg még hosszú ideig gyönyörködhetünk a sok viszontagságot megélt famatuzsálemben, megdőlt törzsében, érdekes törzsvonalaiban, narancsbarna színű repedezett kérgében, egyedi és bizarr ágrendszerében.

Két évszázados nevezetes narancseper, 2020 június (1)

Két évszázados nevezetes narancseper, 2020 június (1)

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Források:

20   Hanusz István: A budapesti Margitsziget fái. Kertészeti Lapok. 1890. 5. 11. 282. URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/KerteszetiLapok_1890/?pg=332&layout=s

21   Törs Kálmán: Margit-sziget. Pest, Athenaeum Ny., 1872. 137 p. , 10 t. p. 80. Részlet URL: http://mek.oszk.hu/00500/00596/html/msziget/tors/ulthm.htm

23   Kardos Árpád: Faóriások a Margit-szigeten. Vasárnapi Ujság, 52. 35. p. 563. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02748/pdf/VU_EPA00030_1905_35.pdf

27   Ábrányiné Katona Klementina: A Margitsziget veszedelme. Vasárnapi Ujság, 1897. 44. 34., p. 557. URL: http://epa.oszk.hu/00000/00030/02270/pdf/02270.pdf

41   Kardos Árpád: A Maclura. Kertészeti lapok 1905. Szeptember / 10. szám p. 249-251. URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/KerteszetiLapok_1905/?query=Maclure%20&pg=249&layout=s

g   Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)1889-06-30 / 28. szám    URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarSzemle1888_1888/?query=Margitsziget%20plat%C3%A1n&pg=327&layout=s

h   Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)1889-06-30 / 28. szám    URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarSzemle1888_1888/?query=Margitsziget%20plat%C3%A1n&pg=326&layout=s

q   Magyar Polgár, 1876. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1876-02-29 / 48. szám

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarPolgarKolozsvar_1876-1/?query=margitsziget%20margitf%C5%B1rd%C5%91%20k%C3%A9p&pg=239&layout=s

y Szabadság, 1946. április-június (2. évfolyam, 75-144. szám)1946-04-16 / 86. szám    URL: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Szabadsag1945_1946_04-06/?query=Margitsziget%20c%C3%B6l%C3%B6ph%C3%ADd%20fa&pg=53&layout=s

Fótok:

(1)    Kevély László

(99)  Kardos Árpád: A Maclura. Kertészeti lapok 1905. Szeptember / 10. szám p. 249.     URL:

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/KerteszetiLapok_1905/?query=Maclure%20&pg=249&layout