Akik a Lánchíd budai hídfőjének környékén közlekednek, észrevehették, hogy a körforgalom közepén lévő virágágyást lekerítettük, az eddig díszítő, egynyári növényeket kiemeltük. Természetesen ezt az ágyást nem számoljuk fel, hanem az egynyári ágyást itt is ökologikus évelőágyra cseréljük. A Lánchíd Fesztivál miatti építési munkák jó alkalmat szolgáltattak arra, hogy az egyébként is időszerű kiültetési munkálatok során átálljunk a hosszú távon is sokkal több előnnyel járó évelő növények alkalmazására.

Olyan növények kerülnek ide, amik a napos és öntözött viszonyokat kedvelik, mint a sárga virágú fáklyaliliom (Kniphofia Popsicle ‘Sunningdale Gold’), a színeváltó kutyatej (Euphorbia polychroma), a magasra növő kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia), a kora nyártól rózsaszín virágaival díszítő kasvirág (Echinacea purpurea ‘Magnus’), valamint a kora tavasszal virágzó hagymás császárkorona (Fritillaria imperialis Narancs) is.

Az ültetési munkálatok a jövő héten kezdődnek meg, és az időjárási viszonyoktól függően egy pár napot vesznek igénybe.

De miért is előnyösebb az évelő növények alkalmazása?

Míg az egynyári virágok időjárástól függően körülbelül májustól októberig díszítenek, az évelők változatos és folyamatosan változó formájukkal és színükkel több éven át, az év minden szakában gazdagítják környezetüket. Egy évelőágy az év során mindig változó képet mutat, attól függően, hogy épp melyik növényfaj virágai bújnak elő, valamint, hogy milyen tempóban növekedik egy-egy adott évelő. A kora tavaszi időszakot a Clark Ádám téri ágyban pompás tulipánokkal és nárciszokkal hidaljuk át, a díszfüvek pedig a téli hónapokban biztosítják majd a formák gazdagságát. Az egynyári növények sok törődést igényelnek, egy jól beállított ökologikus évelőágy azonban a kezdeti odafigyelés és az első két év intenzív gondozása után szinte önfenntartóvá válhat.

FŐKERT