Az elmúlt időszakban számos fórumon és formában merült fel a kérdés, hogy miért nem vágjuk ki a kezelésünkben lévő területeken a bálványfákat, hiszen egy invazív fajról van szó. (Az inváziós- vagy özönnövények az olyan, hazánkban nem őshonos növényfajok, melyek az emberi kultúrából(!) kiszabadulva tömegesen terjednek, ráadásul hatékonyabb növekedésük révén az eredeti, rendszerint honos növények kárára.)
A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) eredeti hazája Dél-kelet Ázsia, kontinensünkön elsőként Franciaországban jelent meg a XVIII. század közepén. Elődeink sajnos nem tudták, micsoda veszélyes ellenséget szabadítanak a nyakunkra. Pedig első látásra egy ideális városi fáról van szó. Megfelelő hőmérsékleti körülmények között szinte bármilyen talajon képes megélni, gyorsan és tekintélyes méretűre nő, jól bírja a szárazságot és a légszennyezést, virágzáskor pedig – mi tagadás – tényleg szép látványt nyújt. Kiválóan érzi magát a mérsékelt égövön, kórokozói, kártevői, azaz természetes ellenségei alig vannak Európában. Bizonyos értelemben praktikus választás parkok, kertek, építkezési területek gyors, olcsó és problémamentes fásításához, nem csoda, ha a franciák példáját több ország követte: a bálványfa már a XIX. században Magyarországon is megjelent.
Mára azonban kiderült, minden gazdasági előnye mellett óriási veszélyt jelent az őshonos növényvilágra, rajta keresztül pedig az egész ökoszisztémára.
Egy-egy fa akár több tízezer magot is érlel, a kikelt magok szinte bárhol képesek gyökeret ereszteni, majd csírázás után agresszív kezdeti növekedésnek indulnak. Gyökérzete akár több tíz négyzetméteren képes gyökérsarjakat hozni, termését a szél akár kilométerekre is képes elsodorni. Kedvezőtlen körülmények esetén évekig képes várni a csírázással, évekig megőrzi csírázóképességét. Ezen tulajdonságai miatt a bálványfa rendkívül gyorsan képes szaporodni, regenerálódni, elsősorban a honos növények kárára. Akárhogy is nézzük tehát, a bálványfa agresszív és nagyon gyorsan terjed: ahol egy felbukkan, ott biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan több, sőt sok lesz belőle.
Ezek után még érthetetlenebb, hogy miért nem vágjuk ki a bálványfákat?
Nos, a hivatalos válasz elsőre talán furának tűnhet. A városi fák esetében ugyanis a jogszabály nem tesz különbséget őshonos és invazív fajok között, így a kivágásukra is ugyanazok a szabályok vonatkoznak: ha egészséges állapotban vannak, valamint élet- és vagyonbiztonságot nem veszélyeztetnek, kivágásuk nem indokolt. Logikátlan? Nem az. Ha ugyanis az idegenhonos, invazív fajok más megítélés alá esnének, és kivágásuk bármilyen formában támogatást kapna, az azt jelentené, hogy a bálványfák kivágása után következnének, az akácok, a zöld juhar, és még sorolhatnánk tovább. Ez a főváros faállományát megtizedelné, és egy kisebbfajta ökológiai katasztrófához vezetne. Legalább ennyire fontos szempont, hogy bálványfákat ugyan már több mint negyven éve nem telepítünk közterületre, azonban a régi ültetésű, nagy lombfelülettel rendelkező, egészséges fákat helyben hagyjuk, lévén ökológiai szolgáltatásuk (szálló por és szennyező anyagok megkötése, széndioxid feldolgozása, oxigéntermelés, zajvédelem, klimatikus hatás stb.) egyenértékű az őshonos fafajokéval. A Margit-szigeten, a Városmajorban 120 évnél is idősebb, 1 méteres törzsátmérőjű bálványfák is élnek, ezek kivágása semmilyen szempontból nem lenne racionális döntés.
Fontos azonban azt is megjegyezni, hogy egészen más a helyzet a kezelésünkben lévő, több mint 1000 hektár természetvédelmi- és erdőterületen, ezekre ugyanis más szabályozás vonatkozik. Önkormányzati rendelet határozza meg, hogy az invazív fajokat kötelezően vissza kell szorítani ezeken a területeken, tehát itt semmilyen özönnövényt nem tolerálunk.
Akkor semmit nem lehet tenni a bálványfák terjedése ellen? Dehogynem, sőt törvény által előírt kötelességünk, hogy a bálványfák terjedését, szaporodását folyamatosan visszaszorítsuk. A veszélyessé váló fákat kivágjuk, azokat minden esetben más fafajjal pótoljuk. Tekintettel azonban a gyökérzetről történő jó regenerálódó képességére, a bálványfa olykor a frissen telepített fák környezetében is megjelenik, ekkor a gyökérsarjakat mechanikailag irtjuk. Kiemelt figyelmet fordítunk a bálványfa magoncok folyamatos irtására, és bár az ápolt zöldfelületek szinte üdítő tisztaságúak, sajnos az ipartelepekről, vasúti területekről a visszafertőződés folyamatos, de kapacitásunkhoz és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk ezzel felvenni a harcot.
És ha bárki fát szeretne ültetni a kertjébe, semmiképp se ültessen bálványfát! Igen nehéz lesz tőle megszabadulnia, inkább válasszon a gyönyörű őshonos fafajaink közül!
