Nyárfa az Ördögárok partján (II. kerület)

 

A Kelemen László utcai peronon várakozva, vagy a Hűvösvölgyi út szokásos dugójában araszolva biztosan sokaknak megakadt már a szeme a villamosmegállóban magasodó óriási fán. Valóban impozáns látványt nyújt, méretei (hat méternél is nagyobb törzskörmérete) tekintélyt parancsolók.

A nyárfákra jellemző, hogy igen gyors növekedésűek, épp ezért használják őket az ipari termesztésben is előszeretettel. Ennek az egyednek a korát megbecsülni épp ezért is nehéz. Valószínűleg nem több 100 évesnél. (Az is felmerül esetében, hogy egy gyökérzetből, de több törzs összenövéséből forrt össze a mai vaskos törzs. Magyarország legvastagabb fája, a gemenci erdőben található 12 méteres átmérőjű fekete nyár is ilyen módon lett rekorder.) Az Év Fája versenyre benevezte a Dombok Budai Polgári Egyesület, ők Radó Dezsőre hivatkozva úgy tudták, „ez a nyárfa már az 1910-es években is nagy volt (vagy az akkori nagy fából nőtt ki). Egy hatalmas esőzést követően, amikor a megáradt Ördögárok lezúduló vize uszadék fákat sodort magával, ez a nyárfa állította meg azokat, így köszönet illeti meg azért, mert útját állta a még nagyobb károk bekövetkeztének.”

A nyár, ha nem ipari célokra ültetett mesterséges sorokban látjuk, tipikus patakparti fa. Ha számára kedvező, kellően nedves helyre talál, gyorsan nő. Vajon ez itt, az Ördögárok partján számára kedvező? Ez már fogas kérdés.

Egykoron biztosan az volt: amikor kisarjadt, talán éppen csak, hogy rendezték a korábban szabályozatlan Ördögárok medrét. A villamos az 1900-as évektől már itt futott, és a patakon is az 1800-as évek közepe óta itt vezetett át híd. A patakon, amelyből ma már alig látunk ténylegesen valamit. Száz éve pedig még tényleg patak volt, nem időszakos vízfolyás. Vízgyűjtőterülete akkoriban még nem épült be annyira, mint napjainkra, a környező hegyek csapadékvizét még nem az ereszcsatornák nyelték el. Ördögárok – a neve is mutatja, hogy voltak századok, amikor tartottak is tőle, és ismeretesek azok a történetek is, amikor veszedelmes árvizeket okozott például a Tabánban.

A kis nyárfa egykoron tehát igazán jó helyre került. Ültette vajon valaki? A híd másik oldalán, a ma látható szocreál lakótelep helyén sokáig egy kertészet, a Solti László Kertépítő Telep működött. Elvileg elképzelhető, hogy ők tették a patakpartra a facsemetét. Kevés fajtársa akad a környéken, ez is erre utalhat. (A rokonságából azért kiemelhető két hasonlóan impozáns fa az Ördögárok mentén, egyik a Nagyhíd, másik a Völgy utcai villamosmegállónál: ezek fehér nyárfák.)

De az is lehet, hogy a kertészet kínálatából keveredett ide egy mag, vagy máshonnan pottyant éppen jó földbe. Ez a valószínűbb forgatókönyv. A lényeges nem is a szárba szökkenése, inkább az, hogy évtizedek alatt volt ideje, lehetősége itt nőni, terebélyesedni.

Idős fáknál érdekes elmerengeni azon, mi mindent „láthatott”, élhetett meg, miről tudna mesélni? Az út másik oldalán például már 1820-as évektől működött a Zöld Vadászhoz címzett vendéglő: vajon a vendégei észrevették? A 20. század elején az akkori Hadapród (ma Kelemen László) utca régi fahídját vasszerkezetűre cserélték: vajon a munkások vigyáztak a kis fára már, vagy még nem szökkent akkor szárba? Mekkora lehetett, amikor a Királyi Magyar Automobil Club 1926-ban először megrendezte az I. Nemzetközi Guggerhegyi autó- és motorversenyt? A versenyzők éppen a fával szemközti oldalon startoltak, hogy a rövid egyenes gyorsítószakasz után nekivágjanak a kanyargós szerpentinek. Elgondolkozhatunk azon is, hogy netán temettek-e alá halottakat a II. világháború borzalmas végnapjaiban, amikor az Ördögárok mentén annyian lelték halálukat?

A faóriás, dacolva az időkkel, jó egészségnek örvend. Az utóbbi évtizedek legkomolyabb kihívása számára az igen megnövekedett forgalom okozta légszennyezést. No meg a mind gyakoribb szárazságok. De ez a (hivatalosan egyébként nem védett) nyár talán őriz még valamit a régi budai patakpartok hangulatából.

Nyárfa Kelemen László

Nyárfa Kelemen László

Nyárfa Kelemen László 2

Nyárfa Kelemen László 2

Szerző: Viczián Zsófia