Öreg akác a Lánchídnál (V. kerület)

 

A Széchenyi István téren nő Pest egyik legöregebbnek tartott fája, egy erősen megdőlt fehér akác. Idős kora ellenére jól, vagy inkább: még tartja magát, de már jó ideje támasztékokra szorul. Ha a régi képeket megnézzük, látszik, hogy a fa – talán az állandó dunai szél miatt – már fiatalabb korában is ferdén nőtt.

Törzse aztán az évek előrehaladtával egyre jobban megdőlt. Már a hetvenes években is támasztékra szorult, az 1980-as években elszáradt a felfelé nyúló ága, így ellensúlya sem maradt a dőlésnek. Az akác mára szinte már lefeküdt, afféle hajlott hátú matuzsálemként. A FŐKERT gondoskodása révén két eltérő magasságban vannak ágai alátámasztva. A mankórendszert többször lekezelt fagerendákból készítették, betontuskókba ágyazott gerendatartó vasakon áll. A törzs kidörzsölődésének elkerülése végett az érintkezési pontokat 3 cm vastag védőréteg fedi.

Egy ilyen tiszteletre méltó idős fa előtt állva mindig felmerül a kérdés: mióta is nő itt? A szakirodalomban többféle választ is találhatunk. Az akácot 2016-ban az Év fája versenyre benevezett Belvárosi Szabadegyetem szerint a fa 227 éves. „Egyidős a francia forradalommal. Közelről látta Ferenc József koronázását. Öregebb a Lánchídnál, a Magyar Tudományos Akadémia épületénél és a Gresham Palotánál – régebb óta áll itt, mint a környezetében lévő bármely épület.” Egy másik forrás azt is tudni véli, hogy „a jelenlegi Nyugati pályaudvar környékén álló Schulek-féle faiskolából származik, az akkori Duna-partra telepített, Pest első fasorának utolsó, még élő tagja”. Ezek az adatok valószínűleg mind Radó Dezső írásaira mennek vissza: ő az 1789-ben létesített sétány utolsó túlélőjének tartotta, és ez alapján adta meg a fa korát, eredetét.

Jó elmerengeni azon, hogy akár ennek az akácnak az árnyékába húzódott Széchenyi István, amikor a Lánchídról egyeztetett Clark Ádámmal… Vagy hogy a fiatal Ybl Miklós, aki az Akadémia építésének művezetője volt, a törzsének támaszkodott. Esetleg azt elképzelni, hogy az akác ott volt a koronázáskor 1867-ben, és Ferenc József lombja felé suhintotta kardját.

Szép volna így, de a források mást mondanak. Az akác ugyanis kivételesen jól dokumentált helyen van, hiszen a környező épületekről, beleértve a Lánchidat is, már a fényképezés kezdeteitől készültek képek, képeslapok. Ezeken pedig, az 1867-es koronázás előtti képeken, fájdalom, de nincs rajta ez a fa. Látszik a régi rakparti fasor, de az valamivel arrébb húzódott. A koronázáskor a vármegyék és szabad királyi városok hoztak ide az anyaföldből: ebből emelték koronázódombot, mely utána is a téren maradt egy ideig. Csak később parkosították, Klösz György 1872-es fotóján még konflisok álldogálnak a helyén.

Az akác viszont egy 1930-as képeslapon már jól kivehető, tekintélyes faként szerepel. Nagyjából tehát 120-130 éves lehet. Ez pedig igen tiszteletre méltó kor, különösen, ha meggondoljuk, hogy miket élt túl: két világháborút, forradalmakat és számtalan építkezést. És állja a megnövekedett forgalom okozta nehézségeket is.

A Széchényi tér átalakítása évtizedek óta napirenden van. Erre azért is szükség lenne, mert egyelőre semmilyen zebra nem vezet át ide a parkot övező forgalmas úton, mégis egy széles, taposott sövény vezet az akác mellett. Társai, különösen Széchenyi István és Deák Ferenc bronzszobra körüli platánok is megérdemlik a védelmet és a figyelmet: már több mint egy század óta őrzik Pest egyik legfontosabb terét.

Akác Lánchíd

Akác Lánchíd

Akác Lánchínál

Akác Lánchínál

Akác Széchenyi tér

Akác Széchenyi tér

Szerző: Viczián Zsófia