Újjáéledő akácfa (II. kerület)

 

Szívós és igénytelen. Észak-Amerikából érkezett az 1600-as években Nyugat-Európába, onnan néhány évtized múlva Magyarországra. És itt elképesztő „karriert” futott be: mára mindenkit megelőzött, az erdőterületek majd egynegyedét egymaga uralja, 463 ezer hektáron nő. Ez az akác.

Tehát finoman szólva nem mondható különleges fajnak – mégis vannak Budapesten egyedei, amelyek védelem alatt állnak: éppen szívósságuk és koruk miatt. Valamikor a pesti homok és por megkötése céljából is előszeretettel ültették, idős egyedei különösen a Duna bal partján találhatók. De van egy védett akácunk Budán is, a Budenz és a Kuruclesi út találkozásnál álló fehér akác.

Az akác, amiről voltaképpen múltidőben kéne beszélnünk. A hatalmas fát Göttman István budapesti lakos javaslatára nyilvánították 1977-ben „természeti kinccsé”, törzse mellé tájékoztató tábla is került. A korabeli Népszabadság adta hírül, hogy „a II. kerületi Budenz út 11. számú ház előtt levő akác 320 centiméter magas, törzsének körmérete pedig több mint másfél méter.” Az adatok így szemlátomást nem stimmelnek: a valóság az, hogy ekkoriban másfél méter lehetett a törzs átmérője, kerülete pedig 320 cm. (Vagy, tekintve az átmérőt, több.) Más forrásokból kiolvasható, hogy a fa magassága meghaladta a 10 métert is. Tekintélyes példány volt, amely uralta ezt a sokak által járt kanyart.

Korát akkoriban 70-80 évesre tették, tehát mára közelíti a 110-120 évet. Tekintélyes időtartam. Amikor sarjadt, éppen megszűnőben volt a környéken a szőlőművelés. Pedig ez igen jó, déli fekvésű oldal volt felette, a Kis-Hárshegy hosszan elnyúló tömbje. De a másik oldalon, a Budakeszi út felőli lejtőn is szőlő nőtt, míg el nem vitt mindent a filoxéra.

A Ferenc-halom és a Kis-Hárshegy közti völgy már régóta járt útvonal volt: a középkorban a budaszentlőrinci egyházi központból (a mai Szépjuhásznétől) erre is vezetett le út Buda felé. A Budakeszi úton pedig, a mai tűzoltóság helyén Kalmárffy Ignác, Buda örökös bírája a 19. század elején (!) egy igen jólmenő vendégfogadót létesített. A fogadótól kis ösvény vitt le a völgyben futó, később Kuruclesinek elnevezett úthoz, illetve végső soron itt lehetett átvágni az Ördögárok mellett futó országúthoz is. (Ez, tekintve a domborzat adottságait, lényegében ma is így van.)

Akácunk azt valószínűleg még nem láthatta, hogy 1866-ban Erzsébet királyné és két gyermeke (Gizella és Rudolf) erre sétált, mikor hosszabb időt töltöttek a Budakeszi út melletti Kochmeister villában. De azt talán már igen, amikor fél századdal később a Ferenc-halom oldalában Baden Powell, a cserkészet megalapítója tett látogatást az 1927-ben kialakított cserkészparkban. Folytak itt komoly harcok körülötte a II. világháborúban: erről az erdőben sokfelé megmaradt sáncok is tanúskodnak. De a fára leginkább az volt hatással, hogy a 70-es évektől egyre jobban benépesült a környéke, és állandó lett az autóforgalom is a Budakeszi és Hűvösvölgyi utat összekötő „surranóúton”.

A fa a 80-as években elkezdett az út felé megdőlni, ezért egy idő után mankóval támasztották meg. 2012-ben a Nyék-Kurucles Egyesület még így, mankósan nevezte az Év fája versenyre. Törzsének körméretét akkor 345 centiméteresnek mérték. De sajnos a következő tavaszon, rossz egészségi állapota és veszélyessége miatt lombkoronáját le kellett vágni, csak egy 130 cm-es csonkja maradt. Eddigre hivatalos védettségét is megszüntették.

De az akác, mégis, köszöni, jó van. Az idős tönk újra kihajtott, az ágak intenzíven növekszenek, tavasszal virágot is hoznak. A fehér akácot, mondhatnánk némi képzavarral, nem olyan fából faragták, hogy feladja. Szívós és igénytelen, újjáéledő, erős. Lesz még belőle újra nagy fa.

Akác Kurucles

Akác Kurucles

Akác Kurucles oldalról

Akác Kurucles oldalról

Akác Kurucles virágzik

Akác Kurucles virágzik

Szerző: Viczián Zsófia