Olimpiai emléktölgy Lipótmezőn (II. kerület)

 

A II. kerületben, a Heinrich István utca 5. szám alatti ház kertjében egy szép, koros kocsányos tölgy nő. Nem különlegesség ez errefelé: a kerület e lipótmezei városrészében sok hasonló szép, koros példány található belőlük, itt az utcában néhány kerületi védettséget is élvez. Ami ezt a fát különlegessé teszi, az a története.

Az 1936-os berlini olimpia emléke összefonódik a náci ideológiával. Pedig nem csak erre kell emlékeznünk, hanem arra is, hogy a magyarok kivételesen sikeresen szerepeltek: Magyarország tizenhat érmet – tíz arany-, egy ezüst- és öt bronzérmet – nyert, és ezzel a nem hivatalos éremtáblázaton a harmadik (!) helyet szerezte meg. És volt ezen – a kétségtelenül nyomasztó emlékű – olimpián még egy olyan gondolat, ami miatt elismeréssel is emlékezhetünk rá: az összes győztes az aranyérme mellé egy tölgyfacsemetét is kapott. Afféle babérkoszorút, vagy inkább (a germán hagyományban is jelen lévő) emlékfát, amely hosszú századokig hirdetheti a sikert.

A sportolók, miután hazatértek, maguk dönthettek, hová ültetik el a kis fákat. Így került a II. kerületbe, számára éppen kedvező helyre, az Ördögárok összeszűkölő völgyébe ez a tölgy is.  A fa törzsére erősítve kivehető egy kis bronztábla is. Éles szemmel (vagy megfelelő teleobjektívvel) kibetűzhető, hogy mi van ráírva: „Ezt a tölgyfát Zombori Ödön birkózóbajnok ültette. A facsemetét az 1936-os berlini olimpia győzteseként kapta.”

1936-ban ezen a telken a ferencesek rendháza és más épületei voltak ekkoriban, szerves egységben az ide tervezett Magyar Szentföld templommal, melynek torzója ma is feltűnik a fa hátterében. Zombori (eredetileg Janicsek) Ödön a Somogy megyei Szentáról származott, és ha nem éppen bunyózott vagy olimpián vett részt (már az 1928-as és 1932-es játékokon is eredményesen szerepelt), akkor egyszerű melós volt, óraleolvasóként dolgozott. Támogatója, Justus atya ajánlatára ültette el itt Budán ezt az emlékfát.

A kis fa, amelyet a dobogó legfelső fokán állva a kezében tartott egy cserépben, mára hatalmas fává terebélyesedett. Kivételes helyzetű fa e miatt is: egyetlen budapesti nevezetes fáról sincs ilyen „fiatalkori” kép, mint erről!

Zomborival együtt tízen kaptak facsemetét Berlinben. Kabos Endre, aki egyéniben és csapatban is aranyérmes lett vívásban, Berettyóújfalu központjában ültette el a fát, amelyet azóta is nagy tisztelet övez. Hajdúsámsonban is áll egy olimpiai emléktölgy Harangi Imre ökölvívó diadalára emlékeztetve. Kárpáti Károly, szintén berlini olimpiai bajnok birkózó fájára emlékezve – amely a II. világháborúban elpusztult – pár éve ültettek egy tölgycsemetét a XII. kerületben a Testnevelési Főiskola kertjében. A harmadik birkózó aranyat Lőrincz Márton szerezte. Az ő fája ma Szentes városát díszíti (itt készült a játékokra): szülőfalujába, az erdélyi Korondra nem vihette. Csák Ibolya Pesthidegkúton elültetett facsemetéje sajnos nem gyökeresedett meg, Csík Ferenc Kaposvárott, a Színház parkba elültetett fája sincs már meg. Gerevich Aladár Miskolcon ültette el a kardcsapat kocsányos tölgyét, de sajnos az is elpusztult, mint ahogy a vízilabdacsapat fája sem zöldell már a Margitszigeten. A magyar sport első női olimpiai bajnoka, Elek Ilona tőrvívó kezdetben a FŐKERT gondjaira bízta a fát, majd a háború után saját budai kertjében ültette el, ahol az a következő évtizedekben csodálatos fává terebélyesedett. Sajnos ma már nincs meg, egy 1992-es viharban pusztult el.

Zombori Ödön a II. világháború után emigrált Magyarországról Argentínába, majd az USA-ban telepedett le. Élete végén visszatért Magyarországra, de a szép sudár fává nőtt tölgyet nem láthatta viszont, mivel a hazaúton a repülőn rosszul lett, agyvérzést kapott. Évekig ápolták még a János kórházban, Budapesten halt meg 1989 novemberében.

Olimpia tölgy

Olimpia tölgy

Olimpiai emléktölgy

Olimpiai emléktölgy

Szerző: Viczián Zsófia