Kondor úti libanoni cédrus (II. kerület)

A cédrushoz azonnal társítjuk a magányos jelzőt Csontváry Koszta Tivadar képe nyomán. De nem csak a festészetben, hanem a valóságban is van egy magányos cédrusunk: Budapesten, a II. kerület Nyék városrészében nő, a Kondor út egyik telkén.

Nyék eredendően egy Budával határos középkori falu neve volt, amely a török korban elpusztult. Nem is egészen ott volt, ahol ma az emlékére elnevezett városrészt találjuk, hanem attól délkeleti irányban, lejjebb a völgyben, a mai Hűvösvölgyi út mentén. De nincs is köze a középkornak a cédrushoz: jóval később került ide Budára, valamikor a 19. század végén.

Budának ez a része akkoriban még igen ritkán lakott volt, meglévő épületeinek jó része pedig nyaralóként, nem pedig állandó lakóhelyként szolgált. A mai Hűvösvölgyi (akkori Hidegkúti) út mentén épültek villák, és persze állt már az Országos Tébolyda (a későbbi OPNI) impozáns épülete is.

A környék viszont kedvelt kirándulóhely volt, hétvégenként és ünnepnapokon tömegek indultak el a zöldbe kikapcsolódni. Az Ördögárok völgye feletti hegyoldalban, a környéknek nevet adó lipótmezei vendéglő felett már az 1870-es évektől egy vendégfogadó működött: Huber fogadója, amely a hangzatos „A Szépkilátáshoz” nevet viselte. Tényleg szép volt a kilátás, még ha ma ezt a beépített és beerdősödött hegyoldalban nehéz is elképzelni. Szemben a János-hegy, Hárs-hegy vonulata látszott, balra a város távoli kontúrja előtt az Apáthy-szikla vadregényes tömbje. A környék vonzerejét növelte a közeli katonai lövölde is.

Egy 1873-ban készült térkép itt, a fogadó körül még egyértelműen szőlőt jelöl – mint a filoxéra előtti szinte mindenhol a budai hegyek lejtőin. Ma már csak elmerenghetünk azon, hogyan futhatott végig a kirándulók tekintete a tőkék felett, messze a távolba, miközben egy jó pohár budai bort kortyolgattak… Az avatott szem az itt-ott még látszó öreg gyümölcsfák csonkjaiból, a megmaradt társulásokból ma is felismeri, ez valóban szőlőhegy volt. (A cédrus közelében is van két nagyon öreg cseresznye törzs.)

1900 után a hűvösvölgyi villamostól egy kellemes sétával lehetett idáig eljutni, átjőve az ősöreg Vadaskerti úti kőhídon. A dombtetőre már éppen eléggé megszomjazott az ember. Régi újságokban több társulati kirándulást, bált, majálist is hirdettek meg ide, egyszóval jól mehetett a Huber-féle fogadó. A híd ma is megvan, a patakparti fogadó épülete is, sőt, Huber egykori fogadójára is rá lehet ismerni. Ami változott, hogy a szőlő kiveszett, helyét mára a lombos, elegyes-tölgyes erdő vette át, és persze a házak.

No, de akkor hogy kerül ide egy libanoni cédrus? A szakirodalomban szívósan tartja magát az az állítás, hogy egykor Fedák Sári ültette, akinek villája volt a közeli Hűvösvölgyi úton. Ebben az állításban azonban több hiba is van… Ugyanis Fedáknak nem volt villája itt, még a közelben sem. Csak egy olyan házról tudunk, elég messze a cédrustól, a Hűvösvölgyi út 77. szám alatt, ahol a színésznő valóban járhatott, amikor Molnár Ferenc felesége volt. Néha töltöttek itt egy-két hetet az 1920-as évek elején. Fedák Sári azonban 1926-ban elvált Molnár Ferenctől és Pestszentlőrincre költözött, majd ott is építkezett. További bökkenő, hogy egyébként sincs egyetlen olyan Hűvösvölgyi út telek sem, amely az Ördögárok patakon keresztül idáig nyúlna. És ha a fát nézzük: a cédrus házasságuk rövid öt éve alatt (1921-1926) már szép növendék fa kellett, hogy legyen: ha akkor ültették volna, nem lenne most még ilyen szép, koros fa.

Tehát inkább más irányba érdemes keresnünk: mégpedig éppen az emlegetett fogadó tulajdonosál, Hubretnél. Az biztos, hogy egy libanoni cédrus itt Budán nem véletlenül nőtt ki itt a földből, hanem valaki ültette. A legvalószínűbb, hogy a fogadós vagy valamelyik kertészethez értő családtagja lehetett az, aki ide hozta a különleges cédrus magot (vagy inkább csemetét). Ő óvhatta a fiatal korában fagyérzékeny fát, amíg az mélyebb gyökereket eresztett a budai talajba. Más, hasonlóan idős korú fa nincs mellette, ami fogódzót adhatna, milyen lehetett ez a kert, de a telken növő két idősebb örökzöld (tiszafa) azért sejteti, hogy különleges volt.

Miért éppen libanoni cédrus? Ezt csak az tudná megmondani, aki ültette. De feltételezéseink, értelmezéseink lehetnek. Hiszen egy fa nem pusztán növény, hanem jelentéssel bíró szimbólum is. A gyászt kifejezhetik a csüngő ágú fák (pl. szomorúfűzek), az örök életet a fenyőfélék, az erőt és kitartást a sok kultúrában szentként is tisztelt tölgyek és így tovább. A libanoni cédrus évezredes szimbóluma az erőnek, a kitartásnak. A kelet misztériumának. Szerepel a Bibliában is, ebből készült az egykori jeruzsálemi Templom legszentebb része.

És Csontváry képe nyomán a cédrus szimbóluma lett a keletről jött magyarok viharvert sorsának. Fontos felismerni, hogy azt bizonyosan állíthatjuk, hogy ezt a cédrust éppen akkor ültette el valaki, amikor a festő festette híres képeit a fáról. (A másik vonatkozó képe a Zarándoklat a libanoni cédrushoz.) Tulajdonképpen ezt, bizonyos megkötésekkel, de nevezhetjük korszellemnek, egy ideológia dendrológiai tükrének.

A cédrus tehát a legnemesebb fafajták egyike az ókor óta. És egyúttal az a faj is, amelyet az emberi civilizáció szinte teljesen kipusztított eredeti közel-keleti termőhelyein. Már csak ezért is különösen nagy értékkel bír ez a budai példánya. Korát a fentiek alapján 120-140 év köztire tehetjük. A fajra jellemzően már szépen ernyősödik a koronája. Tekintélyes nagyságú példány: törzskerülete közel négy, magassága nagyjából 20 méter. A nyolcvanas években fedezték fel újra, a Fővárosi Önkormányzat 1999-ben védelembe vette, kerítés veszi körül. A körülötte lévő 4377 négyzetméteres telek is törvényes oltalom alatt áll. A fa előtt tájékoztató táblát is találunk itt, és ha valaki letelepedne árnyékába, padokat is.

A cédrus, csakúgy mint Csontváry képén, itt is magányos. Magyarországon csak kevés hasonló példányról van tudomásunk: egy a soproni Lővérekben áll, egy másik az alcsúti arborétum mellett az erdőben, kettő Gödöllőn az Erzsébet parkban és egy pedig Dénesfán a Cziráky kastély kertjében. Érdemes tehát elzarándokolnunk hozzá.

Szerző: Viczián Zsófia