Budaszentlőrinci bükk (II. kerület)

 

A budai erdőségek jellemző erdőalkotó faja a bükk. Különösen gyakori a János-hegyen – sőt, a Normafának nevet adó egykori legendás fa is egy hatalmas bükk volt. Mindez ezért lehet meglepő, mert a bükk inkább a magasabban fekvő, hűvösebb, csapadékosabb területeket kedveli, általában 600 méteres tengerszint feletti magasság környékén jelenik meg. Úgy tűnik, a hegyvidéknek itt sajátos mikroklímája van: ennek köszönhetjük a szép bükköst.

A János-hegy Budakeszi felé eső oldalán az erdőben – melynek egy része alig bolygatott „őserdőnek” tekinthető – több igen idős fára is lehet bukkanni. A bükk nem a leghosszabb életű fajok közé tartozik, de két-háromszáz évet megélhetnek egyedei. A legnagyobbak közülük Magyarországon a 6 méternél nagyobb törzskörméretet is elérik. Budapesten ekkora példányok nincsenek, de 4, sőt, 5 méternél is nagyobb körméretű bükköket találhatunk azért ezen a hegyoldalon. A legidősebb példányokat hozzávetőlegesen 250 évesnek is tartják: ez történelmi léptékkel is jelentős időtáv.

Van egy tekintélyes méretű és korú bükk, amely nem is a hegytető közelében, hanem a nyeregben nő. 150-200 éves körüli lehet. A gyermekvasút Szépjuhászné állomásának közelében található.  Gyökere a mélyben az egykori budaszentlőrinci pálos kolostor és templom romjai alá nyúlik. Most már csak egyedül van, közelében egy hasonlóan idős példány csonkja még jól látszik, valamivel távolabb pedig egy erősen leromlott állapotú társa van.

Ha felkeressük, ősi romok közt járunk: a középkorban itt forgalmas egyházi központ volt, élettel teli zarándokhely, nagy kolostor és még nagyobb és pompásabb berendezésű templom. A budaszentlőrinci kolostor tehetős királyok adományaiból épült fel, ez volt a magyar alapítású pálos rend központja. Temploma mérete a korabeli leírások szerint vetekedett a budavári Nagyboldogasszony templom méreteivel, kolostorában vendégszobáknak is jutott bőven hely. A szomszédos királyi Vadaskertben időző Mátyás király is megfordult itt. Innen ered a nyereg elnevezése is: a király a monda szerint látogatásai során szívesen tért be az itt lakó szép juhászné házába is, míg felesége le nem buktatta.

A középkor színes forgatagát örökre elsodorta a török megszállás. A kolostor kövei a következő századokban a környező házakba épültek be. Visszaemlékezésekből tudhatjuk, hogy az 1800-as évek közepén még derékmagasságig álló romként felismerhetők voltak az egykori alaprajzok. Aztán végleg az enyészeté lett. Beszédes történet, hogy a régészek a romok felett emelt disznóól alapfalában találták meg annak az egykor díszesen faragott vörösmárvány szarkofágnak a darabjait, amelyben egykor a pálosok védőszentjének, Remete Szent Pálnak az ereklyéit őrizték.

A templom egykori helye egy ideje újra felszentelt hely lett, az itt lobogó gyertyák, mécsesek tanulsága szerint sokan rendszeresen látogatják is. A pálos rend 700 éves múltjáról megemlékező ismertető tábla mögötti kis ösvényen elindulva találhatjuk meg a négy méternél is nagyobb törzskerületű óriási bükkfánkat. Sima, ezüstös törzse alacsonyan ágazik el, a vastag, ég felé törekvő óriási fa a szemlélőben valóban tiszteletet ébreszthet. (Sajnos a simaság bizonyos látogatókat graffitizésre is csábít.) Talán egy olyan bükkfa utódaként sarjadt, amely alatt még Mátyás király is sétált. Mint az egykori szerzetesek maradéka, szürkén és méltóságteljesen hallgat a romok felett.

Bükk Budaszentlőrinc

Bükk Budaszentlőrinc

Bükk Budaszentlőrinc összefirkált törzs

Bükk Budaszentlőrinc összefirkált törzs

Bükk Budaszentlőrinc zöld

Bükk Budaszentlőrinc zöld

Szerző: Viczián Zsófia