Erzsébet téri japánakác (V. kerület)

 

Ha Budapesten a fák „nagy öregjeit” keressük, gyakran találkozunk a japánakáccal mint fajjal. A város egyik legidősebb fája a budai vár déli rondellájának tövében egy japánakác, a Margitszigeten hatalmas, többtörzsű példánya van, a Népligetben láthatunk belőlük. És van egy figyelemre méltó japánakác az Erzsébet tér sarkán is.

Az Erzsébet tér József Attila utca felé eső sarkán, a Derra-házzal szemközt magasodik, kissé a tér belseje ferdén növő törzzsel. A FŐKERT történetéről a 60-as években kiadott könyvben korát már több mint száz évesre becsülték, Radó Dezső is ennyinek írja le. Így tehát napjainkban már a 150 éves kor körül járhat, eredetileg az 1860-as évek táján ültethették el.

Mi volt itt akkoriban? A tér neve Markt Platz, azaz vásártér volt. Pontosabban Neue (új) Markt Platz, mert ez akkoriban egy újonnan kialakított piactérnek számított. Korábban itt még temető volt, de aztán, miután felszámolták, már a század közepe táján jelentős vásártér alakult a helyén ki.  Ugyanakkor hívták Deutsche Theater Platz, azaz a Német színház terének is – nyilván azért, mert ez az intézmény akkor itt állt. A korban Pest lakosságának jelentős hányada még németül beszélt, épp ekkoriban indult el az általános asszimiláció és elmagyarosodás.

Pest városa gyorsan terjeszkedett, tehát az 1860-as években már általános igényként jelentkezett, hogy a piacot kijjebb helyezzék. A városiak azt is felismerték, szükség volna közparkokra is. Az 1850-es években Pestnek tulajdonképpen csak egy sétatere volt, a Széchenyi által alapított park az Újépület előtt. A parkosításra 1856-ban Petz Ármin készített tervet. A tér fásítását két évvel azelőtt már elkezdték a por és a homok megkötése végett. Petz tervei alapján közel 3000 facsemetét ültettek ki, a szimmetrikus kialakítású kert központjában pompázatos virágágyás volt. Japánakácunk is ekkor kerülhetett tehát a tér sarkára. A parkot 1872-ben bekerítették, majd 1892-ben a botanika iránt fogékony közönség örömére a nagyobb fák elé kis porcelán névtáblákat is kihelyeztek. (Hlatky Katalin szerint ezek közül néhány még a hatvanas években is látható volt.)

A teret 1857-ben nevezték el Erzsébetről, amikor a császári és királyi pár tavaszi látogatásra érkezett a városba. Erzsébettől csaknem 90 év után, 1946-ban Sztálin, majd 1953-tól Engels bitorolta el a teret, amely a rendszerváltás után nyerte vissza királynéi nevezetét. De nem csak a névadásban volt mozgalmas a tér története: számos épületet emeltek és bontottak itt. Állt itt ideiglenes német színház – míg porig nem égett. Kőszínházként épült újra, 1870-ig ez szolgálta az egyre fogyatkozó németajkú közönséget. A színház melletti kioszkban Bihar József uzsonnázó pavilonja működött, ennek elbontása után emeltek itt fel egy Hauszmann Alajos tervezte elegáns neoreneszánsz épület, melyből 1907 után Nemzeti Szalon vált. (Ez a II. világháborút ugyan átvészelte, de 1960-ban lebontása mellett döntött a korabeli vezetés.). 1949 felépült itt egy modern autóbusz pályaudvar, mellette jókora parkolót alakítottak. A parkba ekkoriban hozták át a Kálvin térről a gyönyörű Ybl Miklós-féle Danubius kutat. És mindeközben akácunk csendben nőtt és terebélyesedett.

A tér élete az elmúlt két-három évtizedben se volt eseménytelen. A Nemzeti Színházat álmodták meg ide, aztán csak egy gödör maradt belőle, és végtére egy abból kialakított koncerthelyszín. A buszpályaudvar Design Terminálként született újra. A teret és a parkot 2006-ban szépen felújították. Végül 2013-ban, először csak ideiglenes jelleggel idehozták az óriáskereket – azóta maradt is, mára már szó szerint is bebetonozott helye lett az Erzsébet téren.

És az akác? Generációk jöttek és mentek, ő csendben növekedett. Talán az első fásításkor ültették, de az is lehet, hogy a XIX. század végi parkosításkor kerülhetett ide. Ki tudja, milyen fordulatok következnek még a tér történetében – reméljük, akármi is jön, a fa még sokáig díszíteni fogja annak sarkát.

Szerző: Viczián Zsófia