Eperfa a Károlyi-kertben (V. kerület)

 

Egy ősöreg eperfa áll a Károlyi-kert Ferenczy utca felé nyíló kapuja mellett. Vajon mióta?

A Károlyi kertről bizton állítható, hogy a Belváros legrégebbi kertje. (A szakirodalomban találunk olyan elképzelést is, hogy itt volt a középkorban Mátyás király pesti vadaskertje is, de ez nem valószínű. A Belváros helyén már akkor is város volt, a kiskörúton belüli területen, szóval a király vadászai biztosan nem itt lőttek vadkacsára; a vadaskert a várostól messzebb, a mai Fűvészkert környékén lehetett.) A szépen kerített Károlyi-kert egyidős a mellette lévő palotával, amely az 1740-es évek végén épült. A városi kastély 1768-ban került Károlyi Antal tulajdonába.

A Károlyi család sokfelé építkezett, és így természetesen kerttervezőt, kertészeket is alkalmazott. A Károlyi-kert vonatkozásában a levéltárak már az 1700-as évek végéről őriznek rajzokat: egy tipikus barokkos, geometrikusan rendezett kert köszön vissza a papíron. Érdekes, hogy ugyanakkor a mai Ferenczy István utca felé eső oldalon – tehát éppen ott, ahol ősöreg eperfánk is nő – az épület mellett kialakítottak egy kicsit szabálytalanabb, angolkertekre emlékeztető részt is.

Talán ekkor kezdte el gyökereit eresztgetni a pesti homokos földbe a kis eperfa. Ha így van, akkor egyfelől valóban nagyon koros, másfelől bőven tud mit „mesélni” az eltelt esztendőkről. 1795 szeptemberében József nádor beiktatása alkalmából fényes estély volt itt, öt évvel később feleségének, Alexandra Pavlovnának tartottak itt pompázatos névnapi bált: a falak között ezekben az években egymásnak adták az előkelőségek a kilincset. És talán mind elsétáltak a kis eperfa mellet. Az épületre is ráfért egy kis felújítás, Károlyi György kissé modernizálta azt az 1830-as évek végén. A rendezés a kertet is érintette: lehet, hogy a fa „csak” ekkor került a mai helyére, de akkor is közel 200 éves.

Az eperfák egyébként e kor kedveltjei voltak. Nem elsősorban díszkerti faként, hanem a selyemhernyótenyésztés elterjesztése miatt (a selyemszálakat gubóba kötő lepke ennek a levelén éldegél). E korszak emléke Pesten (legalábbis nevében) az Epreskert is, és Budán, a Tabánban növő, hasonlóan koros eperfa is talán a hernyóknak köszönheti ültetését.

A történelmi események pedig tovább hömpölyögtek. Néha szó szerint is: 1838-ban a nagy árvíz sodorta el a régi Pest világát. A kastélyban több százan találtak ekkor átmeneti menedéket. A forradalom és szabadságharc idején Haynaunak itt volt főhadiszállását, és Batthyányt is ide hozták letartóztatása után. Károlyi György huszártisztként maga is részt vett a szabadságharcban – be is börtönözték érte. A tovább hömpölygő történelmi folyamatban a következő esemény az volt, hogy 1919 áprilisában Károlyi Mihály megnyitotta a kertet (egy rövidebb időre) a főváros közönsége számára. Ekkor már bizonyosan ott nőtt egy jó ideje az eperfa a kertet védő kőfal biztonságában.

Károlyi palotáját Budapest Székesfőváros 1928-ban megvásárolta képtár céljaira, majd a következő évben Räde Károly kertészeti igazgató terveket készített az egész park átalakítására. Ez végül 1932-re készült el, ekkor elbontották a falakat is és azóta a Károlyi-kert közkert. Az eperfa pedig köz-eperfa – és országosan is a legöregebbek közé tartozik.

Eper fa Károlyi kert

Eper fa Károlyi kert

Eper fa Károlyi kert

Eper fa Károlyi kert

Eper fa Károlyi kert

Eper fa Károlyi kert

Szerző: Viczián Zsófia