Svábhegyi kocsánytalan tölgy (XII.)

 

Az Eötvös út és az Őzike sarkán álló hatalmas fát az avatott szemű utazó még az erre járó 21-es busz ablakából is kiszúrja. Különösen lombtalan állapotában, amikor látszik, milyen, 4 métert is meghaladó kerületű, hatalmas törzse van a fának. Ehhez képest lombozata nem is olyan kiterjedt: de összességében a fa mégis tekintélyt parancsoló.

Az ősöreg kocsánytalan tölgy egy klasszikus svájci stílusú istenhegyi villa kertjében nő. De valószínűleg jóval idősebb, mint maga a villa. A környékre jellemző volt, hogy az eredetileg nyaralónak szánt épületek melletti kertek, parkok kialakításánál megőrizték az eredeti növényzet néhány elemét. Így történhetett itt is – lehet, hogy már akkoriban is figyelemre méltó egyed volt. A ház a régi várostérképek alapján az 1880-as években épülhetett, előtte a Svábhegynek (közelebbről: Istenhegynek) ezt a részét a források erdős-füves területként jelölik. A tölgy valószínűleg még onnan maradt; méretei alapján gyanítható, hogy nem egy sűrű erdőben, hanem eredetileg is egy ligetesebb, szabadabb térségben nőtt.

A fa az elmúlt (legalább) két században valószínűleg már innen vigyázta a hegyoldalt. A Budapesti Czim- és Lakjegyzék 1899-es kötetében a mellette álló villa özvegy Fauser Antalné tulajdonában állt, valószínűleg ez a család lehetett az építtető is.  Néhány évvel később Mocsnek Gábor kertész lakcímeként találjuk meg – ő bizonyára nagyra értékelte a tölgy százados törzsét. Az 1920-as években a Lipót körúton lakó Kerpel Vilmos gyógyszerész nyaranta itt hűsölhetett az árnyékában. 1943-ban az itt nyaraló dr. Illés Józsefné már távbeszélő-hálózaton is kapcsolatba tudott lépni Ferenc József rakparton élő férjével.

Az 1840-es években a fával átellenben épült meg Eötvös József nyaralója. Erről a villáról az 1860-as években készült metszeten látszik, a házat erdő veszi körül, kertjében pedig nagy fák nőnek. Talán magának Eötvösnek is megakadhatott már a szeme a szép növésű tölgyfán az út túloldalán. Ekkoriban kezdett igazán divatba jönni a környék, amit csak erősített, hogy itt lett (1874-től), egészen a tölgy közelében a fogaskerekű végállomása (később: svábhegyi állomása). És persze elsétálhatott alatta Jókai is, hisz az ő birtoka sem esett innen messze. A század végén pedig az Eötvös nyaraló melletti Vaskovics-féle Vízgyógyintézet (utóbb: Svábhegyi Szanatórium, majd Svábhegyi Gyerekszanatórium) páciensei tehettek a környékén sétát.

Néhány házzal lejjebb, Eötvös út 2. alatt, a mai Mártonhegyi és Karthauzi út sarkán, a Svábhegy fogaskerekű-állomással szemben 1896-ra felépült a Svábhegyi Nagyszálló. A nyitás után nem sokkal, 1896. október 4-én Erzsébet királyné is megfordult benne, majd Habsburg Károly trónörökös 1914-ben itt fogadta a környék neves személyiségeit. Szóval igazán illusztris személyiségek mozogtak tölgyünk közelében.

Az öreg tölgy koronáját azóta sok vihar tépázta, nem is beszélve a történelem viszontagságairól. Igen megnövekedett mellette az autóforgalom is, és az 2014-es jégkár is sújtotta. De az 1994 óta fővárosi védelem alatt álló fa ettől függetlenül jól van: a kocsánytalan tölgyek akár ezer évig is elélhetnek.

Tölgy Eötvös

Tölgy Eötvös

Szerző: Viczián Zsófia