Héttörzsű platán (XII.)

 

A XIX. századi úgynevezett „platán-korszakban”, amikor Budapesten, sőt, Európa-szerte ez volt a legkedveltebb városi fa, kevés platán került a budai oldal földjébe. Leginkább a Rózsadombon találhatunk idős fasorokat (pl. a Bolyai utcában), illetve a Duna partján (pl. a Lukács fürdő parkjában). A hűvösebb, csapadékosabb budai hegyvidékre ekkoriban inkább vadgesztenyéket ültettek. Mégis: van egy nagyon szép, tekintélyes, védett platánja a XII. kerületnek is! A Ráth György utca és a Roskovics utca találkozásánál lévő telken nő. Koronája uralja az egész kertet, méretei impozánsak.

A Kis-Svábhegyen járunk: Budának ez a része a XX. század első évtizedeiben épült be. Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület elnöke, Grecsák Károly és főtitkára, Márkus Dezső 1910-ben kezdeményezték egy, az egyesületi tagok számára elérhető lakótelep építését. Banki támogatásával az egyesület jelentős területhez, mintegy tízezer (még nem közművesített) négyszögölhöz jutott a Kis-Svábhegyen. Korábban itt is szőlő nőtt, de eddigre nyilván ennek már nem volt nyoma. A két részből álló telekegyüttest a mai Ráth György, Tóth Lőrinc, Istenhegyi és Határőr utcák közt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának segítségével parcellázták fel. A telep terveit Árkay Aladár készítette; de az egyes családi házakat már a tulajdonosok saját beruházásban valósították meg. A villák jó része 1912 végére elkészült: a környék pedig ma is elég jól őrzi egykori egységes építészeti arculatát

A ház azonban, amely előtt a nagy platán nő, csak később készült el, hisz a telep határa a Ráth György utca másik oldala volt. A források alapján látszik, hogy csak 15 évvel később, 1928-ban kért erre a telekre építési engedélyt a Dömény és Ehrlich Okleveles Mérnökök és Építési Vállalkozók Rt. Természetesen ők voltak a kivitelezők is: az egy emeletes, manzárdtetős épület bérvillaként hozott bevételt számukra.

1932-ben az ingatlan felét özvegy Ehrlich Mátyásné eladta, a villa Fleischer József pécsváradi származású tejüzem-tulajdonosé lett. Ugyanebben az évben itt alapította meg néhány társával együtt 15000 pengő alaptőkével a Vaj- és Sajttermelő Rt-t.

Több fényképet is ismerünk az 1930-as évekből a környékről, a házról, annak kertjéről. Ezek egyikén, egy 1934-ben készült fotón felbukkan a platánfa is: szép, növendék faként áll a háromszög alakú kert közepén. Mivel a platánok nem a budai természetes vegetáció részei, minden bizonnyal az építtetők ültették el, amikor a bérvilla kertjét rendezték. A képek alapján vidám családi élet zajlott a kis zöldben a fa körül.

A Ráth György utcai platán tehát nagyjából 90-100 éves lehet. Ma azonban nem egy, vastag törzse van, mint általában a platánoknak, hanem hét (vagy ahogy számoljuk, akár nyolc) szétágazó ága van. Vajon miért? A rejtély egy lehetséges megfejtését épp azok a budapesti platánok adhatják, amelyek hasonló ágszerkezetet mutatnak. Legismertebb ezek közül a Hétvezér platán a Margitszigeten, vagy ugyanott a szökőkút körüli platánok; de emlékünkbe idézhetjük a régi korok egyik híres fáját, a József nádor szigeti nyaralója előtt növő Hét testvér platánt is. Ezek eredetileg mind egytörzsű példányok voltak, de aztán valamilyen tragikus esemény miatt – árvíz vagy háború – jelentősen vissza kellett vágni őket. Mivel azonban gyökérzetük jól fejlett volt, a visszavágás után többszörös (hétszeres!) erővel hajtottak ki. És mára mind ámulatba ejtő óriásokká váltak.

A Ráth György utcát és lakóit sem kerülte el a történelem vihara. A zsidó Fleischer család tagjai valószínűleg a holokauszt áldozatai lettek, eltűntként tartották nyilván őket; a villát a II. világháború után államosították. A harcok során a fa is megsérült – állítólag egy eltéved bomba roncsolta – de akár az sem lehetetlen, hogy tűzifaként hasznosították. És mégis: él! Kisarjadt, intenzíven növekedett, mára szinte az egész udvart betölti. Magassága meghaladja a húsz métert, elágazó törzse több mint négy méter törzskerületű. A fa jó egészségi állapotnak örvend, 1994 óta védelem alatt áll, melyet a helyszínen tábla is jelöl.

Szerző: Viczián Zsófia