Szelídgesztenyék (XXII.)

 

Meglehetősen ritka fa Budapesten a szelídgesztenye. Pedig a gesztenye bírná, sőt szeretné az itteni klimatikus viszonyokat, erre tanúság az ország több nagy gesztenyés erdősége (pl. Nagymaros környékén vagy a Mecsekben). Utóbbiak egyébként lehet, hogy még a római kor kései kivadult utódai, a rómaiak ugyanis előszeretettel telepítettek ilyen fákat.

Budafokon azonban több szelídgesztenye is nő: kettő egyenesen a városrész főterén, a Városház téren. (Egy további, korábban szintén védett egyed pedig a Vihar utcában.)

A téren körbenézve számos idős fa egyedet találunk. Promontor, azaz a mai Budafok a 19-20. század fordulóján indult igazán fejlődésnek, összefüggésben Budapest világvárossá válásával.  1901-ben emelkedett rendezett tanácsú várossá, és az adminisztrációs terhek növekedése miatt egyre szűkebbé vált a Kossuth utcában működő községháza épülete. A megoldást két korábbi gyárépület összekötésével érték el: az új, ma is látható Városháza 1929-re készült el.

Az első képeken még kopár térség látszik előtte, de hamarosan a parkosításba is belefogtak. Az 1930-as évekből származhatnak a téren növő idős tölgyek, juharok. Egyes források a szelídgesztenyék melletti oszlopos tölgyet Erzsébet emlékfaként ismerik, Pesti László és Tarjáni Ferenc 2010-es adatgyűjtése pedig egy itt található korai juhart millenniumi emlékfaként jelöl meg.

Néhány év múlva, 1931-re épült fel a postapalota a tér Városházával szemközti oldalán. A két szelídgesztenye ez előtt az épület előtt nő. De valószínűleg fiatalabbak annál: vagy a park 1951-es kialakításakor, vagy Killer István 1975-ös parkkorszerűsítésekor kerültek mai helyükre. A két fa gyakorlatilag egy egységes lombsátort alkot. Alattuk Kis Kovács Gyula alkotása, egy korsós akt áll, a fák árnyékában.

A szelídgesztenyék már túlnőtték az épületet, de valószínűleg inkább kivételes fajuk mint nagyságuk miatt váltak védetté 1994-ben. Bajor Zoltán jegyezte fel róluk azt a megfigyelést, hogy a kelet felé néző szelídgesztenye egyed lombja ősszel mindig hetekkel előbb sárgul meg, mint nyugati társáé. Bár jelenleg már nem védettek, mégis érdemesek lehetnek figyelmünkre.

Szerző: Viczián Zsófia