Péter-Pál utcai vadgesztenyesor

 

A budafoki Péter-Pál utca a város egyik leghangulatosabb, leggazdagabb múltú utcája. Alsó szakaszán, közel a névadó kápolnához egy patinás vadgesztenye-fasort találunk – ez sajátos módon nem az utca két szélén, hanem a közepén van.

Persze nem meglepő ez, ha megnézzük a hosszú, hegyről lefutó út szerkezetét: valójában ez egy árok. A Péter-Pál utca tulajdonképpen egy nagy vízmosásból alakult ki. Amikor az 1700-as évek elején német telepesek kezdték benépesíteni az akkor még Promontor néven ismert kis községet, a hosszú völgy a Brunntal nevet kapta. Majd 1743-ban megépült Budafok első plébániatemploma, a Péter-Pál kápolna, és ekkor keresztelték az akkor még csak völgynek ismert területet Péter-Pál-völgynek. Maga az utca a század második felében kezdett benépesülni: itt épített házat (és pincét, présházat) a Rajna vidékéről érkezett Nun, Niederkirchner, Lemer vagy a Jáhner család. Akik azóta is lakják Budafokot.

Persze vadgesztenyék ekkor még nem voltak – vagy ha igen, mára már nem élnek. Ebből a korból csak a kápolna előtti juhar maradt. Az utcában, Budafok legrégebbi utcájában a századforduló körül már híres  pincészetek működtek: itt indította el üzemét az 1800-as évek végén Törley József, majd művezetője, Francois Lajos pezsgőgyáros; a Seybold-pincében pedig ma is megcsodálható egy Zsolnai-majolikával díszített cementhordó. De nem csak pezsgő és bor, de jó konyak is készült itt a (természetesen francia stílusú) Czuba-kastélyban.

Vadgesztenyék nagyobb számban először a szomszéd utcában felépült romantikus kastély kertjében jelentek meg: ezt a görög származású Sacelláry György építette leánya, Irén számára, aki történetesen Törley József felesége volt. Irén annyira kedvelte ezt a fát, hogy még az épület külső díszítésén is sok a vadgesztenye-motívum. Halála után a kastélyt két fiútestvére örökölte, akik 1926-ban eladták a Magyar Postának: itt lett a cég tüdőszanatóriuma. A fák időközben megnőttek, a megfáradt postások egy csodálatos parkban pihenhettek – és mára az egykori fényképeken túl még néhány vadgesztenye is megmaradt a parkban, kései hírmondóul.

A Péter-Pál utca is őrzi a régi hangulatot: és Sacelláry Irén még láthatta, amikor az I. világháború után kedves vadgesztenyéivel ültették be az út közepén lévő patak két oldalát. A jó vízellátottságú hely igen kedvező volt a számukra, a mintegy 300 méter hosszan elnyúló fasor szépen fejlődött. Közben generációk jöttek és mentek, a kisváros betagozódott Budapestbe. A fák mára tehát elérték száz éves korukat. A fasor egy részét sajnos már ki kellett vágni, hisz a környezeti ártalmak és aknázómoly itt sem kegyelmezett az állománynak. A vadgesztenyéket gondozó FŐKERT a kártevőnek jobban ellenálló piros virágú egyedekkel pótolta őket, rendszeresen permetezik is az idős fasort. Nem csak a gondos kezelés, a patak csordogáló vize, de a Péter-Pál utcaiak erős lokálpatriotizmusa is élteti őket.

Budafok PéterPál vadgesztenye fasor

Budafok PéterPál vadgesztenye fasor

Szerző: Viczián Zsófia