Név	Budai Arborétum Természetvédelmi Terület
Terület kiterjedése	8,9 ha
Védetté nyilvánítás éve	1975
Megközelíthetőség	27-es és 88-as autóbuszokkal, 61-es villamossal
Látogathatósága	Nyitvatartási időben szabadon látogatható
Terület középponti koordinátái	WGS84 19.03762/47.48093 EOV 649366/237446
Tanösvény	3 fő tanösvényútvonal (összesen kb. 40 db. állomáshely) – 2004-től több ütemben létesült (Madárbarát kert kiállítás, faápolási tanösvény, általános kertismertető tanösvény)

 

Ismertető:

A kert kialakítását 1893-ban kezdték meg a Gellérthegy déli lejtőjén, amely ma a Szent István Egyetem Kertészettudományi Karának épületeit veszi körül.

A kezdeti gyors fejlesztéseknek köszönhetően 1920-ban már 1300 fás szárú fajt és fajtát tartottak számon a gyűjteményes kertben. A növényeket rendszertan szerint csoportosították. A II. Világháborúban jelentős pusztítást szenvedett el a kert, rendbetétele hosszú éveket vett igénybe.

Jelenleg kb. 1500 fás szárú növény, 240 hagymás és körülbelül 300 lágyszárú dísznövény található meg a területen. Botanikai értéke a terület kedvező mikroklímájára épül. A jó adottságok miatt tud itt rendszeresen termést érlelni a füge (Ficus carica) és a datolyaszilva (Diospyros kaki). Igazi ritkaságok is fellelhetők a kertben, például a kínai kenderpálma (Trachycarpus fortunei), a japán szentfa (Nandina domestica), valamint az ország legöregebb perzsafája (Parrotia persica) és libanoni tölgye (Quercus libani). Az arborétum teret ad a növényekkel kapcsolatos kutatásoknak és a kertészeti felsőoktatásnak is.

A közelmúltban a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapesti Csoportja odútelepet létesített a kertben, mely az alsó és felső kertrészre egyaránt kiterjed. Ezekben előszeretettel telepszik meg a kék- és a széncinege (Cyanistes caeruleus, Parus major), valamint a mezei veréb (Passer domesticus) Az odútelep fenntartása mellett végzett megfigyelések a zavarást elviselő, urbanizálódott fajok jelenlétén túl több ritka faj előfordulását is igazolták. Ilyen például a kerti geze (Hippolais icterina) és a telente bejáró dankasirály (Larus ridibundus), de a hazánkban ritka költőfaj keresztcsőrű (Loxia curvirostra) példányait is sikerült megfigyelni a területen.

Szerző: Bajor Zoltán – FŐKERT Nonprofit Zrt.