Név	Óbudai-szigeti ártéri erdő Természetvédelmi Terület
Elhelyezkedés	III. kerület, 1655-1651 fkm között
Státusza	Kiemelt közcélú zöldterület
Megközelíthetőség	H5-ös HÉV, D13-as hajójárat (Ajánlott                              megállóhelyek: H5: „Filatorigát”, D13: „Óbudai                sziget”)
Látogathatósága	Szabadon látogatható
Területe	25 ha
Terület középponti koordinátái	WGS84: 19.04461/47.55397 EOV: 650303/245551

 

A terület általános jellemzése:

A Budapest III. kerületéhez tartozó terület a Csepel-sziget után a második legnagyobb fővárosi sziget, mely – az előzővel ellentétben – teljes egészében Budapest közigazgatási határán belül fekszik. Kialakulását a Duna hordaléklerakó munkájának köszönheti, hasonlóan a térségben található többi szigethez. Déli oldalán az 1839.-ik évtől kezdődően felépülő hajógyár épületeit találjuk, mely manapság sok különböző üzletnek, vállalkozásoknak és szórakozóhelyeknek ad otthont. A sziget közepén található ún. „K”-híd jelenleg a terület kétharmadát elfoglaló park bejárata.

Furcsa elnevezését a hidat alkotó elemek „K” betűre emlékeztető formájáról kapta. A tőle délre lévő rész kisebb, míg az északabbi nagyobb kiterjedésű épített zöldfelület. Ennek közepe parkosított, gondozása és fenntartása a BKM Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. FŐKERT Főigazgatóságának feladatkörébe tartozik. A sziget nyugati partja a legtöbb helyen pusztul, míg a keleti és északi részek lassan gyarapodnak. A Duna nagyobb áradásai rendszeresen elöntik a sziget bizonyos részeit, de olyan is előfordult a közelmúltban, hogy szinte a teljes területe víz alá került!

 

Természeti értékek:

A sziget a törvényes oltalmat elsősorban a nyugati és keleti oldalán végighúzódó, körülbelül két és fél kilométer hosszú, természetközeli állapotú galériaerdeje miatt érdemelte ki.

Ha a szentendrei HÉV Filatorigát nevű megállójától indulva a „K”-hídon átjöttünk rögtön a galériaredőhöz érkezünk, mely az aszfaltozott út két oldalán terül el. Utunkat balra, a sziget csúcs felé érdemes folytatnunk, így szinte az ártéri erdő teljes egészét alkalmunk lesz bejárni. A puhafás ligeterdő-maradványban megtalált értékek közül kiemelkedő a márciusban nyíló, több ezer tövet számláló duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis) állomány, illetve itt találhatjuk a főváros talán legnagyobb kis színjátszólepke (Apatura ilia) populációját is. Mindkét faj törvényes védelem alatt áll.

A fészkelő madárfajok közül említést érdemel a sárgarigó (Oriolus oriolus) 6-7 páros állománya, de az idős fák sok harkályt is vonzanak. Az elmúlt évek erdőkezelései miatt manapság ezen a szakaszon már csak az árvízvédelmi töltés és a Duna közötti rész tekinthető természetesnek, a gát keleti oldalán az erdőt nagyrészt kitisztították, csak a korosabb fák maradtak a helyükön.

A szigetcsúcsra érkezve elsősorban a téli időszakban találhatunk itt érdekességeket. A terület, illetve a Duna ugyanis igen sok táplálékot szolgáltat az ide érkező madárfajoknak. Az északi csúcs mellett található egy jelentős vándorkagyló (Dreissena polymorpha) állomány, mely egyszerre több ezer vízimadarat is idecsábíthat! Többek között itt lehet látni Budapesten a legtöbb telelő kontyos récét (Aythya fuligula), mely hazánkban igen ritka fészkelő. Ezen kívül rendszeresen megfigyelhetők olyan ritka tengeri fajok, melyeket nagyon ritkán lehet látni a fővárosban. Ilyenek többek között a sarki- és északi búvár (Gavia arctica, G. stellata), a fekete- és füstös réce (Melanitta fusca, M. nigra) és az örvös bukó (Mergus serrator). Továbbá a budapesti dunaszakasz ezen része a legkedveltebb a különféle sirályfajok számára.

A sziget csúcsánál déli irányba fordulva a Duna nagyága mellett vezet utunk. Balról már feltűnik a sziget közepét elfoglaló épített parkterület, melynek változatos növényzete rengeteg énekesmadárnak ad állandó, vagy átmeneti szállást. A zord hónapok mindennapjainak könnyebb átvészelése érdekében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület több madáretetőt is működtet itt. Téli időszakban a Duna partján álló idős nyárfák szolgálnak alvóhelyéül a városban telelő dolmányos varjaknak (Corvus cornix). A fajnak ez az egyetlen ismert éjszakázóhelye Budapesten, mely azért is érdekes, mert rokonával, a vetési varjúval (Corvus frugilegus) ellentétben ritkán verődik nagyobb létszámú csapatokba.

 

Veszélyeztető tényezők:

A terület viszonylag háborítatlan ezért a Pest Környéki Madarász Kör Esztergom és Budapest közötti dunai vízimadárfelméréseinek alkalmával történő számlálása során is sokszor kiemelkedik a sziget a magas faj-, illetve példányszám tekintetében. A mozaikszerű, változatos élőhelyek és a víz közelsége miatt a madármegfigyelők által leírt fajok száma meghaladja a 150-et. Emlősfaunája viszonylagos elszigeteltségéből adódóan szegényes, de megfigyeltek már vörös rókát (Vulpes vulpes), valamint nyestet (Martes foina) is.

A különféle rendezvények nagy terhelést okoznak a területnek minden évben. Pozitívumot jelent, hogy a legértékesebb részt – az ártéri erdőt – nem veszik igénybe a programok során, bár az elmúlt években voltak ezirányú törekvések. Szerencsére a védettség még időben érkezett, mely biztosítja a galériaerdő hosszú távú fennmaradását.

A többéves vizsgálatok nyomán kijelenthető, hogy a sziget ornitológiai szempontból a főváros egyik legértékesebb területe, mind az itt előforduló, mind pedig a fészkelő fajok számát, mennyiségét tekintve. A galériaerdő több idős fekete nyárnak ad otthont, melyek a legöregebbek közé tartoznak Budapesten. A védett gerinctelen állatfajok – pl.: kis színjátszólepke (Apatura ilia), pézsmacincér (Aromia moschata) – valamint a védett növényfajok – pl.: duna-völgyi csillagvirág (Scilla vindobonensis), kikeleti hóvirág (Galanthus nivalis) – tovább gazdagítják a sziget élővilágát. Mindezek alapján a galériaerdő természetvédelmi területté nyilvánítása feltétlenül indokolt volt.

 

Szerző: Bajor Zoltán – FŐKERT