Az erdő viszonylag fiatal, erdeje 20-30 éves állományokból áll, melyhez keletről közvetlenül csatlakozik egy idősebb erdőfolt, ami megfelelő védelmet nyújt a Káposztásmegyeri lakótelep és az erdő között. A Mogyoródi-pataktól csupán egy magas árvízvédelmi töltés választja el, melynek tetejéhez képest több méterrel mélyebben fekszik. Sűrű faállománya és fejlett cserjeszintje gazdag élővilágot rejt, amelyben az iparszerű erdőgazdálkodás nincs jelen, a holtfák helyben maradnak, ami segíti a flóra és fauna védelmét egyaránt. A közeli talajvizet jelzi a fűzfajok (Salix spp.) szórványos jelenléte, de az üde talaj mindenütt tetten érhető. Ez kedvez az erdő hosszú távú fennmaradásának. Élővilága kevésbé feltárt, ennek felmérése 2022-ben megkezdődik.

Az invazív, őshonos fafajokat könnyen kiszorító fehér akác nagymértékű jelenléte és terjeszkedése komoly gondot okoz az őshonos fákkal borított részeknek, ezért ennek fokozatos fafajcseréje és a területen eredetileg jellemző kocsányos tölgyesek (Quercus robur) visszaalakítása az egyik elsődleges feladat. További gondot okoz a szárazabb részeken a spontán megjelenő keskenylevelű ezüstfa (Eleagnus angustifolia) jelenléte és terjeszkedése, valamint a zöld juhar (Acer negundo) foltok megjelenése. Az északi részen kisebb gyepterületek találhatók, ahol az őshonos hamvas szeder (Rubus caesius) mellett az invazív kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) is megjelent. Ennek kezelése rendszeres kaszálással megoldható és a terjedése visszafordítható.