A Hunyad-orom erdősége Budapest egyik legjelentősebb megmaradt természeti értéke. Szinte minden oldalról meredek hegyoldalak jellemzik, különösen igaz ez a Ny-i és az É-i felére. Utóbbin fekszik a két különálló erdőtag, amelynek tulajdonképpen csak az egyik része erdő. A Zugligeti útról nyíló régi kőfejtőt vaskapu zárja el a külvilágtól. A hajdani bánya később lőtérként szolgált, ma már azonban szépen lassan visszahódítja a természet. A sziklafalakon a fák ugyan nem képesek megtelepedni, a lágyszárúak azonban már újra megjelentek. Ilyen a védett budai nyúlfarkfű (Sesleria sadleriana), ami az egész világon csak a váci Naszály-hegyen és a Dunazug-hegységben fordul elő. A másik erdőtag már teljesen fával borított. A Dániel út mentén húzódó tömb jellemző fafaja a virágos kőris (Fraxinus ornus), de elszórtan tölgyek is megjelennek (Quercus spp.). Cserjeszintjének jellegzetes növénye a védett tiszafa (Taxus baccata), mely elszórva mindenütt megtalálható. Itteni jelenléte feltételezhetően emberi közreműködés eredménye.

A két erdőtag részbeni elzártságának köszönhetően jó állapotban fennmaradt. Szemetelés, vandalizmus nem érhető tetten sehol. Egyedüli negatív hatást a Dániel út mentén tapasztalható zöldhulladék kihelyezés jelent, amivel többlet tápanyag jut az erdőterületre, ezzel pedig akarva-akaratlanul invazív fajok térnyerését segítik elő a helyi lakosok.