Kínai páfrányfenyő – Ginkgo biloba

Botanikai leírás: 30–40 m magasra növő, sudaras törzsű, világos-szürke kérgű, fiatalon keskeny kúp alakú, idősebb korban terebélyes, szabálytalanul szétterülő, gúla alakú koronájú, lazán ágas lombhullató fa. A porzós példányok karcsúbbak. Különleges, legyezőre emlékeztető formájú, hullámos szélű, sugaras levélerezetű. Ősszel aranysárga lombszíneződésű. Kétlaki növény. Kettős burkú magja éretten sárga szilvára emlékeztet. A lehullott mag húsa kellemetlen szagú.

A faj érdekességei: Ginkgo japánul: ezüstbarack. Kelet-Kínában egyetlen helyen fordul elő vadon, ahol állománya csökkenőben van. Európában 1730 táján ültették az első példányokat. Az egyetlen, ma is élő képviselője a nyitvatermők egy olyan csoportjának, amelynek a földtörténeti középkorban számos faja élt Földünkön. Közülük a ginkgo az egyetlen, amelynek szétterülő tűlevelei síkban fejlődtek. Monotipikus, vagyis egyetlen fajból álló növényosztályt, családot és nemzetséget alkot. Ugyanúgy néz ki, mint krétakori rokonai, százmillió évvel ezelőtt, a botanika élő kövületnek, „fosszíliának” tekinti. Európába 1730 táján a kelet-ázsiai templomkertekből kerültek át ide. Ott élnek 3000 éves példányai is. Veszélyeztetett, vörös listán lévő faj!

Felhasználása: A leveleinek készítményei jók a vérkeringésre, valamint a központi idegrendszerre. Fokozzák a verőerek rugalmasságát, ily módon javítva az agy és a végtagok vérellátását. Az aszpirinhez hasonló hatása csökkenti a vérrögképződés veszélyét. A tbc elleni gyógyszerként is használják. A sejtnedvében található vegyületek miatt a kártevők nem bántják.

A bemutatott fa:

Helyzete: Felső Nagyrét tábla (III.), a Szent Mihály kápolna bejáratával szemben, közvetlenül a Zielinski Szilárd sétány mellett. Az eredeti Szent Mihály templom még a tatárjárást megelőző időkből származik. Mai állapotra Lux Kálmán építőművész rekonstruálta 1930–1931-ben.

Dendrológiai értéke: Botanikailag érdekes fafaj. A legszebb díszfák egyike. Ez a példány a sziget legidősebb páfrányfenyője. Az 1960-as években még szép habitusú faként említették. A bemutatott fa porzós virágú (hím nemű), tehát magot (!) nem hoz.

Összesen 45 páfrányfenyő él a szigeten. Ehhez a nevezetes fához hasonló nagyságú példány a parkban nem igen található. Ennél jóval fiatalabb páfrányfenyő áll a Póló játszótéren, mely egyben a sziget legszebb koronaformájú egyede.

A nevezetes fához hasonló magasságú fa él a Rendőrségi táblában, azonban az ferde állású, gyér és féloldalas koronájú, meglehetősen alacsony díszértékű fa.

Kora: 163 év körüli – 2020’

Állapota: Gyökere és gyökérnyaka sérült, mélyen bekorhadt. Törzse a talaj felett több helyen sérült és repedt.

Díszértéke: A körülötte lévő, három hasonló magasságú fa beszorítja koronáját, amiért az féloldalas, szabálytalan növekedésű. Ezért jellemző koronaformája nem tud megmutatkozni, ám így is tekintélyes szépségű fának számít. Ősszel sárgára színeződő lomjával is felhívja magára figyelmet.

Forrás: Kevély László – FŐKERT Nonprofit Zrt.: A Margitsziget nevezetes fái 2020

Fótok:

(1) Kevély László