Platán a Döbrentei téren (I. kerület)

 

Döbrentei tér: a Budai-hegyekbe hosszan benyúló Ördögárok torkolata, fontos találkozási pont, egy tágabb térség a Vár tövében. Mi több, évszázadokig a legfontosabb dunai átkelőhely budai partja, az alsó-Tabán egyik piactere. A Döbrentei tér ez volt valamikor: ma csak árnyéka egykori önmagának. De ha a sarkán álló óriási platán mesélni tudna…

Mivel a közelében állt a szerb ortodox templom, melyet a II. világháborús sérülések után bontottak le (holott, sok más hasonló műemlékhez hasonlóan, menthető lett volna), a teret korábban hívták Kirchen (templom) és Wochenmarkt (Hetipiac) térnek is, mai nevét a magyarosító dűlőkeresztelőről híres Döbrentei Gábor után kapta 1879-ben, aki itt lakott a közelében. Területét, környékét tudatos terv szerint először az Erzsébet híd építéséhez kapcsolódóan rendezték, a századfordulón. Akkoriban ez egy sűrűn beépített hely volt, legendás szépségű palotákkal és még legendásabb kávéházakkal. A következő évtizedekben mindezek mégis lassan eltűntek: a lebontott épületek helyén pedig park lett. Meg forgalmas autóút, hídlehajtó, villamospálya, biciklis útvonal, zajos nagyvárosi csomópont. Bizony, amikor platánunkat elültették, még nagyon máshogy nézett ki ez a környék!

Hogy ez mikor lehetett? Figyelembe véve a sorozatos térrendezéseket, építkezéseket, valószínűleg a XX. század első éveiben. A fa tehát legalább 110-115 éves. Kis növendék faként az 1910-es években tűnik fel a korabeli fényképeken. Ekkortájt épült a mögötte ma is álló ház. Talán épp annak építtetői ültették el a földbe. Jó helyre került, úgy tűnt legalábbis eleinte: itt, a Döbrentei téren a két világháború közt egy gyönyörű park volt. Pazar sétautak, virágágyak, szökőkút várta a látogatókat (a közeli fürdők vendégeit és a turistákat). Háttérében ott magasodott az elegáns Erzsébet-híd, amelyről oldalt kétkarú lépcsőn lehetett lesétálni a zöldbe.

A II. világháború mindent romba döntött: a Vár közelsége miatt itt különösen is nagy volt a pusztítás. Csodával határos módon a platán, hasonlóan a Rudas előtt álló társához, itt is átvészelte a pusztítást. És azt a veszélyt is, hogy a híd újjáépítésekor kivágják. Csak a környezete változott meg nagyon: most  betonlábakon kacskaringózik le előtte az úttest. A tér sarkában a platán lombja mégis hívogató, nem csak az alatta működő, róla elnevezett söröző miatt. A fa a maga hámló kérgével, télen is megmaradó aranybarna levélzetével valamit őriz a régi budai hangulatból. Biztosan sokan álltak meg alatta a legendás tabáni fesztiválok idején is, és generációk adtak itt randit egymásnak az árnyékába tett asztalok mellett.

A terebélyes fa koronája féloldalas: a ház felé nem tud terjeszkedni. Igaz, húsz méteres magasságával most már lehagyta a tetőket is. Csak az út felé tud kibontakozni, de így is hatalmas és tiszteletet parancsol. Törzsének kerülete több, mint négy méteres.  2011 óta a Budavári Önkormányzat 16/2011-es rendeletének értelmében helyi védelem alatt áll, ezt a törzse mellett egy szép tábla jelzi.

Szerző: Viczián Zsófia