Név Jegenye-völgy Természetvédelmi Terület
Elhelyezkedés II. kerület, Hidegkúti út, Kecskerágó utca, Szívvirág utca, közigazgatási határ által bezárt terület
Státusza  Helyi jelentőségű védett terület
Megközelíthetőség 64-es, 64A, 157-es, 157A, 164-es és 264-es autóbusszal (Ajánlott megállóhelyek: 64, 64A, 164, 264:                          „Szarvashegy utca”, „Örökzöld utca”, „Kökörcsin utca”; 157, 157A: „Honfoglalás utca”, „Géza fejedelem útja”)
Megközelíthetőség 29-es és 149-es autóbuszokkal
Látogathatóság Szabadon látogatható
Terület középponti koordinátái WGS84: 18.93356/47.57381,

EOV: 641915/247771

Területe 32,2 hektár

 

Terület általános jellemzése:

A zömmel fákkal borított terület a főváros II. kerületének legészakibb részén, Solymár határában található. Természeti értékei csak a közelmúltban váltak ismertté, melyek egyből az egyik legértékesebb fővárosi természeti területté tették az élőhelyfoltot. Az erdős rész északi szélén egy igen tiszta, állandó vízfolyást biztosító patak található, mely Budapest egyik legtekintélyesebb méretű szurdokvölgyében fut. A kis hozamú folyóvíz a hidegkúti út alatt áthaladva a közeli Paprikás-patakba torkollik, mely tovább vezeti vizét a Duna irányába. Tájképi szempontból a patak, valamint annak völgye és a meredek hegyoldalban található hatalmas sziklakibúvások a legszebbek és legmarkánsabbak. A területet a Budai-hegység két jelzett turistaútvonala, a sárga csík és a sárga kereszt is érinti.

 

Természeti értékek:

Az erdőfoltot a legegyszerűbben a Hidegkúti úton közlekedő buszjáratokkal közelíthetjük meg, melyek Hűvösvölgyből indulva Pesthidegkútig, illetve Solymárig közlekednek. A főváros határát csaknem elérve, a Bölény közön felkapaszkodva, déli irányból könnyedén megközelíthetjük a néhol igen meredek hegyoldalt. Innen a Kecskerágó utcán vezet tovább utunk, melynek jobb oldalán már láthatjuk a középkorú tölgyfaállományt. A Gyíkfű utcánál jobbra fordulva pedig, jobb kéz felé már számos lehetőségünk adódik, hogy bejussunk az ösvényekkel meglehetősen szerényen behálózott erdőbe.

A Budai-hegység nagykiterjedésű természetes és természetközeli élőhelyeitől szinte teljesen elszigetelődött ez a terület, élővilágát azonban egyértelműen meghatározzák a közeli beépítetlen erdőségek, melyek már a Budai Tájvédelmi Körzethez tartoznak. Bármelyik hónapban járunk is itt, mindig tartogat számunkra érdekességet a patak völgye.

A téli időszakban a Tájvédelmi Körzet és az erdőfolt közé beékelődött kertesházas övezetbe számos madárfaj lehúzódik a hideg időjárás és a ragadozók ellen. Ezekben a hónapokban jellemzően az énekesmadarak dominálnak. Fenyő- és erdei pintyek (Fringilla montifringilla, F. coelebes), csízek (Carduelis spinus), meggyvágók (Coccothraustes coccothraustes), süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), valamint csuszkák (Sitta europaea) és hegyi fakuszok (Certhia familiaris) bújnak meg a lomjukat vesztett fák ágai között. Ezek csapatait követve gyakran láthatunk itt karvalyt (Accipiter nisus) is, amint áldozatok után kutatva alacsonyan átrepül a terület fái felett. Minden esetben megfigyelhetünk továbbá nagy fakopáncsot (Dendrocopos major), ritkábban azonban fekete harkállyal (Dryocopus martius), Európa legnagyobb harkályfajával is találkozhatunk, amint az idősebb tölgyek kérgét hántja le élelem után kutatva.

Tavasszal aztán a gyorsan melegedő nappalok hatására egyre-másra kerülnek szemünk elé a különféle ízeltlábúak. Nagy értéket képvisel a völgy felső részén található, szinte érintetlen karsztbokorerdő-folt, melynek egyik koratavaszi dísze a felülről nézve fehér és narancssárga lepkénk, a hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines). Később ezen a vidéken több védett növényfaj is elkezdi bontani szirmait. A kezdeti stádiumban lévő kutatások alapján előkerült innen a védett nagyezerjófű (Dictamnus albus), valamint a sárga koronafürt (Coronilla coronata) tekintélyes állománya. Utóbbi populációját 300 tőre becsülték, mely az egyik legnagyobb a fővárosban. A mérsékeltövi orchideafajokból a fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), valamint a madárfészek békakonty (Neottia nidus-avis) kisebb állománya került elő. Budapesten igen ritka a védett harangláb (Aquilegia vulgaris), melynek jelenléte ugyancsak néhány évvel ezelőtt vált ismertté a területen, csakúgy, mint a szépséges turbánliliomé (Lilium martagon).

Az állatvilág kutatása még nem indult meg részletesen, de a természetes erőfolt, valamint gazdag aljnövényzete feltehetően igen sokszínű faunának szolgál otthonául.

Ezt megerősíteni látszik, hogy az emberi zavarás meglehetősen kis mértékű a területen. A megfigyelésekből ismeretes, hogy a lábatlan gyík (Anguis fragilis) tekintélyes állománya él itt, ezen kívül madárvilága is jelentős. A közelben költő héjapár (Accipiter gentilis) rendszeresen megjelenik a fák lombja felett. Énekesmadárfajai közül az énekes és fekete rigó (Turdus philomelos, T. merula) rendszeres költőfaj, de feltételezhetően a fekete harkály (Dryocopus martis) is a fészkelők közé tartozik. Vonuláson előkerült innen a hazánkban ritka tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus), valamint a fokozottan védett kis légykapó (Ficedula parva).

 

Veszélyeztető tényezők:

Sajnálatos módon a csekély figyelem, mely e patakvölgyre irányul nem csak pozitívumokat, hanem negatív tényezőket is magában hordoz. A völgy alja ugyanis kissé szemetes, a kihordott kommunális hulladékon pedig látszódik, hogy némelyik kupac évek óta a területen éktelenkedik. Szerencsére önkéntesek által szervezett szemétszedéseknek köszönhetően ma már szinte teljesen megszűnt a szemétkupacok látványa. Amennyiben a helyi, vagy a Fővárosi Önkormányzat, a Pilisi Parkerdő Zrt, illetőleg valamelyik budapesti civil szervezet szárnyai alá venné ezt a vidéket, a legnagyobb feladatot a szemét összegyűjtése jelentené. Természetvédelmi kezelést már jóval kevesebbet igényelne, ugyanis meglepő, hogy tájidegen növényfaj szinte alig fordul elő az erdőfoltban. A patakvölgyet érintő turistaút láthatóan rendszeresen karbantartott. Amennyiben ezen a vidéken járunk, a védettség hiánya ellenére is fokozottan tartsuk be a természetes élőhelyeken uralkodó íratlan szabályokat, vagyis a turistautakról ne térjünk le és ne rakjunk tüzet az erdőben, csak a kijelölt részeken. Mivel a fővárosban alig vannak bővizű és tiszta erdei vízfolyások, ezért a Fővárosi Önkormányzat a közeljövőben várhatóan természetvédelmi területté nyilvánítja ezt a méltán értékes élőhelyet

 

 

Szerző: Bajor Zoltán – FŐKERT