Helyi jelentőségű védett természeti emlék neve:
Rupp-hegy
Védetté nyilvánítás éve:
1977
A terület kiterjedése
7.8 hektár
A természeti emlék megközelíthetősége:
A XI. kerületi védett terület a legkönnyebben a Törökbálinti út és a Gazdagréti út találkozásától közelíthető meg, ahonnan az Ördögoromi út vezet a hegy keleti sarkához. Északról a az Irhás árokról nyíló Ördögoromi lejtőn keresztül, míg délről a Rupphegyi köz és a Spanyolrét utca segítségével érhető el.
Ismertető:
A terület a Csiki-hegyek dolomitvonulatának legkeletibb tagja. A hegy környékére jellemző a szinte teljes mértékű beépítettség. Ennek ellenére a főváros azon kevés területeinek egyike, amelyen még szinte teljes épségében megmaradt a természetes növénytakaró. Ezt több neves kutató is észrevette, elsőként Pénzes Antal szorgalmazta védettségét 1942-ben. A Rupp-hegy a jelen Budapestjének egyik leggazdagabb természetvédelmi területe, melyet jól jelez, hogy a védett növények száma megközelíti a 40-et.
Védett és fokozottan védett, ill. Natura 2000-es növényfajok és számolt vagy becsült mennyiségük felsorolása
- borzas szulák (Convolvulus cantabrica): kb. 30 tő
- kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis): kb. 50 tő (főként a nyugati oldal meredek sztyeprétjében)
- fürtös homokliliom (Anthericum liliago): kb. 100 tő
- pézsmahagyma (Allium moschatum): kb. 200 tő
- árlevelű len (Linum tenuifolium): kb. 300 tő
- borzas vértő (Onosma visianii): kb. 30 tő
- budai berkenye (Sorbus semiincisa): 4-5 tő (a keleti oldalon futó sétaútszakasz mentén)
- fehéres csüdfű (Astragalus vesicarius): kb. 50 tő (főként a nyugati oldal meredek sztyeprétjének felső részén)
- nagy pacsirtafű (Polygala major): kb. 30 tő (a terület egyik középső, sétaút mellett található zárvány-gyepében)
- tarka imola (Centaurea triumfettii): kb. 100 tő
- bozontos árvalányhaj (Stipa dasyphylla): kb. 200 tő
- csinos árvalányhaj (Stipa pulcherrima): kb. 200 tő
- nagyezerjófű (Dictamnus albus): kb. 100 tő
- apró nőszirom (Iris pumila): kb. 500 tő (főként a hegy gerincén futó sétaút mentén)
- sárga koronafürt (Coronilla coronata): kb. 100 tő
- leánykökörcsin (Pulsatilla grandis): kb. 50 tő
- vetővirág (Sternbergia colchiciflora): kb. 200 tő (főleg a sétautak mentén fák alatt találhatók, az egyes tövek csak kivételesen ritka esetben virágoznak)
- selymes peremizs (Inula oculus-christi): kb. 50 tő
- bíboros kosbor (Orchis purpurea): kb. 70 tő (főként a déli kitettségű karszbokorerdőben)
- fehér madársisak (Cephalanthera damasonium): kb. 60 tő
- piros madársisak (Cephalanthera rubra): kb. 20 tő (főként a hegy gerincén futó sétaút mentén, karszbokorerdő-foltok aljnövényzetében)
- gérbics (Limodorum abortivum): kb. 60 tő (főként a hegy gerincén futó sétaút mentén, karszbokorerdő-foltok aljnövényzetében)
- széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine): kb. 30 tő (főként a hegy gerincén futó sétaút mentén, karszbokorerdő-foltok aljnövényzetében)
- kislevelű nőszőfű (Epipactis microphylla): kb. 30 tő (főként a hegy gerincén futó sétaút mentén, karszbokorerdő-foltok aljnövényzetében)
A hegy alapkőzetét főként dolomit, illetve kis részen porózus szarmata mészkő, keleti oldalán köves, márgás lejtőhordalék alkotja. Az alapkőzeten rendzina talajt találunk, míg a nyugati oldal hegylábi részein barna erdőtalaj alakult ki. A hegy botanikai értéke a dolomit alapkőzettel, illetve a változatos növénytársulásokkal van összefüggésben. Zoológiai értéke – elsősorban kis mérete miatt – elmarad a botanikaitól, de a vegetáció kedvező állapota miatt, elsődlegesen a makrogerinctelen fauna gazdagnak mondható.
Védett és fokozottan védett, ill. Natura 2000-es állatfajok és számolt vagy becsült mennyiségük:
- Dunántúli kékfutrinka (Carabus germari): szórványos
- szarvasbogár (Lucanus cervus): ritka
- kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus): szórványos
- rezes futrinka (Carabus ullrichii): szórványos
- nagy hőscincér (Cerambyx cerdo): ritka
- kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne): ritka
- farkasalmalepke (Zerynthia polyxena): ritka
- fecskefarkú lepke (Papilio machaon): gyakori
- gyászlepke (Nymphalis antiopa): ritka
- nagy rókalepke (Nymphalis polychloros): ritka
- nagy fehérsávoslepke (Neptis rivularis): gyakori
- platinabagoly (Apamea platinea): ritka
- erdei béka (Rana dalmatina): ritka
- fali gyík (Podarcis muralis): gyakori
- pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri): szórványos, de stabil állománya él a hegyen
- zöld gyík (Lacerta viridis): szórványos
- Madarak esetében elsősorban a jelentősebb költőfajok kerültek felsorolásra:
- egerészölyv (Buteo buteo): rendszeresen megjelenő vendég, az év bármely hónapjában megfigyelhető a területen. Kis kiterjedése miatt a Rupp-hegyen nem költ
- karvaly (Accipiter nisus): 1 pár költése évek óta valószínűsíthető a területen
- vörös vércse (Falco tinnunculus): rendszeresen megjelenő vendég, az év bármely hónapjában megfigyelhető a területen. Nem fészkel a Rupp-hegyen
- nagy fakopáncs (Dendrocopos major): állandó; évente rendszeresen költ 2-3 pár
- zöld küllő (Picus viridis): állandó; évente rendszeresen költ 1-2 pár
- vörösbegy (Erithacus rubecula): állandó; évente rendszeresen költ 5-6 pár
- fülemüle (Luscinia megarhynchos): vonuló; évente rendszeresen költ 4-5 pár
- fekete rigó (Turdus merula): állandó; évente rendszeresen költ 6-8 pár
- énekes rigó (Turdus philomelos): vonuló; évente rendszeresen költ 2-3 pár
- barátposzáta (Sylvia atricapilla): vonuló; évente rendszeresen költ 4-5 pár
- kisposzáta (Sylvia curruca): vonuló; évente rendszeresen költ 1-2 pár
- csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita): vonuló; évente rendszeresen költ 4-5 pár
- széncinege (Parus major): vonuló; évente rendszeresen költ 10-12 pár
- kék cinege (Parus caeruleus): vonuló; évente rendszeresen költ 2-3 pár
- barátcinege (Parus palustris): vonuló; szinte minden évben költ 1-2 pár
- csuszka (Sitta europaea): vonuló; évente rendszeresen költ 4-5 pár
- erdei pinty (Fringilla coelebs): vonuló; évente rendszeresen költ 6-8 pár
A hegy általános természeti állapota kielégítő, mely jelzi viszonylagos elzártságát: a kirándulóforgalom szerénynek mondható, elsődlegesen a környéken lakók kedvelt célterülete, mivel városi viszonylatban kevesen ismerik.
Egyre erősödő negatív tényező azonban az engedély nélkül végzett terepbicklizés, mely a területen található érzékeny növénytársulások számára komoly veszélyt jelent. A taposás nyomai sajnálatos módon sok helyen láthatók, főként a gyepterületeken.
Az elmúlt években sajnálatos módon több negatív tényező is terhelte a területet. Egyrészt a Rupphegyi köz és az Örkény István utca találkozásához közel egy többszintes épületet kezdtek el építeni 2012-ben. A telek északi része közvetlenül határos a védett résszel, ahol néhány tő virágos kőrist is kivágtak az építők. Egyúttal lezárták a közvilágítással ellátott Rupphegyi közt, ami nehezen megközelíthetővé tette a déli oldalt. Megjegyzendő, hogy így a terület látogatottsága erről az oldalról majdnem megszűnt, ami hosszú távon kedvez a természet védelmének. A közelben felhúzott épület azonban tájképileg sokat rontott a hegy környezetén. Másrészt az északi oldalon található Ördögoromi lejtő mentén helyi lakosok sittel és földdel megerősítettek egy magasabban fekvő kocsibeállót, melynek következtében az ide hordott anyag egy részét beborították a védett erdőbe, melynek többszáz négyzetméteres területe gyakorlatilag megsemmisült. Az erdészeti hatóság az elkövetőt megbírságolta és az eredeti állapot helyreállítására kötelezte, de a kedvezőtlen viszonyok megszüntetése mind a mai napig nem történt meg.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Budapesti Helyi Csoportja a hegylábi részen néhány évvel ezelőtt 10 darabos odútelepet alakított ki, melyet rendszeresen ellenőriz és karbantart.
2013-ban pedig ugyanezen szervezet a Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Alapjának támogatásával 5 táblából álló tanösvényt létesített a védett terület kiépített sétaútja mentén.
